Köves Mihály egészen különleges alakja volt a magyar vívásnak. A fiatalabbak számára, akik már nem ismerhették, mindezt talán tökéletesen bizonyítja, hogy a nyolcvanas-kilencvenes években is válogatott szinten, mi több, a legmagasabb szinten tanította párhuzamosan a tőr- és a kardvívást, ráadásul vidéken. Akkoriban erre gyakorlatilag egyáltalán nem volt példa, sőt, a szúró- és vágófegyver közös oktatására azóta sincs nagyon… Szolnokon élt és edzősködött, és szállította sorra egymás után a klasszis vívókat. Orosz Gyula, Szelei István, Pusztai Ildikó és Köves Csaba nevét mindenki jól ismeri, de akkoriban számos további korosztályos bajnokot – Köves-Pás Attila, Hidasi Levente, Ragó Csaba, és még sorolhatnánk – nevelt a nagyszerű mester.
Ahhoz is volt intelligenciája, hogy felmérje, határai vannak a vidéki kard- és tőrvívásnak. Az edzőpartnerek hiánya, illetve a felsőfokú iskolák miatt nyilván fájó szívvel, de önként engedte el legeredményesebb tanítványait a fővárosba, más mesterekhez, az elitklubokba, a felnőtt válogatottba, az egyetemekre. Aztán később ő is Budapestre költözött. Méghozzá a saját fia miatt. Köves Csaba visszatért hozzá, és egy évtizedig meghatározó alakjává vált a világ kardvívásának, és alapemberévé a magyar válogatottnak. A kirobbanó egyéni sikerek tán legendásan bohém alkata miatt elmaradtak – bár a Vk-győzelmekre, meg egy vb-4. helyezésre azért ne legyintsünk… -, ám a csapat egyik legjobbja volt esztendőkön át. Nagyszerű édesapja nélkül ezt nem érhette volna el, Köves Mihály Mesterként és Apaként segítette a fiát. Csaba vb-aranyakig és két olimpiai ezüstig (Barcelona, Atlanta) vezette a kardcsapatot, miközben edző édesapja végig szerényen a háttérbe húzódott. Igazából iskolát is akkor szeretett adni, ha senki más nem volt a teremben, és a versenyeken sem lehetett őt látni.
Aztán Csaba 2000-es visszavonulása után hátrébb lépett a magyar vívás életéből is – a kelleténél talán valamivel korábban. Legendásan fanyar humora, no meg a sok-sok remek tanítványa hiányzott mindenkinek, majd egy hosszú, súlyos betegség miatt végleg elköszönt a pástok világától.
Most mi köszönünk el tőle, hálás szívvel, könnyes szemmel. Nyugodj békében, Misi bácsi!
Sz. A.