- évi Veterán Magyar Bajnokság, Esztergom
- decemberében 13.
A Magyar Vívó Szövetség felkérésére idén Esztergom városa adott otthont a Veterán Magyar Bajnokságnak.
Bevallom, első hallásra kissé bizalmatlanul fogadtuk a helyszínt. Miért kell „vidékre” mennünk? Nem lenne sokkal kényelmesebb Budapesten vívnunk a felújított sportcsarnokban?
Úgy hogy nyolcszáz év után egy napra Esztergom ismét főváros lett, legalábbis a magyar veterán vívók számára, amikor itt rendezték meg a veteránvívók Országos Bajnokságát.
A hivatalos kezdéskor (kissé szokatlanul) fölsorakoztattak minket, kisgyerekek vonultak be zászlókkal, no meg egy csöppségekből verbuvált fúvós zenekar. Elhangzott a Himnusz, majd a Rákóczi induló (ami nekünk veteránoknak még a régi idők moziját is felidézte, hiszen ez volt valamikor a Világhíradó szignálja a nagyfilm előtt.)
Erős Gábor, az ifjúsági és sportbizottság elnöke köszöntötte a versenyzőket, utána az alpolgármester, Bánhidy László megnyitotta a versenyt. Egyszóval megadták a módját. Molnár Béla szakosztályvezető mindent megtett a verseny magas színvonalú megrendezéséért, sikerült.
Hirtelen úgy éreztük, mintha fontosak lennénk, és ez megadta a verseny hangulatát. Jókedvünkben vívtunk, győztünk, veszítettünk, álltunk a dobogóra, vagy mellé. Polgár Pál, a vívószövetség főtitkára fáradhatatlanul akasztgatta az érmeket a győztesek nyakába, és még az alkalmi zsűri is jó nevű vívókból szerveződött.
Az eredményeket talán kicsit befolyásolta az előző esti, poharazással összekötött közös vacsora, de amúgy sem számítanak sokat az érmek. Ahogy annak idején az Esztergom városában megkoronázott Károly Róbertet is még többször megkoronázták, a mi bajnokainknak ugyanígy meg kell érmeikért évente küzdeniük.
Összességében elmondhatjuk, remek kirándulás volt, harc, játék, találkozás a barátokkal, örök ellenfelekkel.
Tulajdonképpen minden héten kéne rendezni egy ilyet.
Selmeczi Tibor