Érmesek és mestereik egyaránt remekeltek az Európa-bajnokság harmadik napján. A remeklés végeredménye ismert: Szilágyi Áron káprázatos arany-, Mohamed Aida pedig csodálatos bronzérmet nyert, a főszereplők pedig természetesen elégedetten nyilatkoznak.
Szilágyi Áron, aki olimpiai és világbajnok után immár Európa-bajnoknak is mondhatja magát: “Igen, ezzel a kérdéssel a tavalyi Európa-bajnokságon a kelleténél többet is foglalkoztam. Most igyekeztem erre egyáltalán nem gondolni, a versenyre akartam koncentrálni. Érdekes nap volt. Legyőztem jelentős különbséggel nagyon erős vívókat, és megküzdöttem olyanok ellen, akikkel szemben nem kellett volna. Legtöbbre talán a Jakimenko elleni elődöntőbeli sikeremet értékelem, őt fantasztikus vívónak tartom, ráadásul negatív a vele szembeni mérlegem. A döntőben hat:kilenc után éreztem rá igazán a Hartung elleni távolságra, és utána már nem is volt semmi probléma. Természetesen elmondhatatlanul boldog vagyok, igaz, most még az asszók pörögnek a fejemben, csak később tudok majd feloldódni. Az ünnepléssel bizonyosan várni kell. A mai este, vagy inkább az éjszaka a regenerálódásé. Reményeim szerint nem komoly a döntőben elszenvedett bokasérülésem, de teljesen rendbe kell jönnöm, mert három nap múlva csapatverseny, és nem egy aranyéremért utaztam Svájcba.”
Somlai Béla, Szilágyi Áron Mestere, aki szokásával ellentétben ezúttal mosolygósan nyilatkozott: “Őszintén bevallom, ezért utaztunk az Európa-bajnokságra, az aranyérem megszerzése volt a célunk. Annak pedig kifejezetten örülök, hogy ez a remek eredmény ilyen produktummal párosult. És itt nem csak a biztosan megnyert asszókra gondolok. Rendkívül értékesnek tartom, hogy a belga elleni nyolcaddöntőben 10:14-nél sem vesztette el a fejét, nem rohant, hanem tudatos találatokat adott. Áron számára igazából a világversenyek jelentik az igazi megmérettetést, évközben mindenki őt akarja megverni, neki ekkor kell igazán koncentrálnia. Nagyon szép és értékes nap volt ez a mai!”
Mohamed Aida, aki 2007-es vb-bronzérme után, nyolc évet követően nyert újra medált egyéni világversenyen: “Tudatos és hosszú munka eredménye ez a bronzérem, aminek természetesen kimondhatatlanul örülök. A szülésem után rendkívül nagy hangsúlyt fektettem a fizikai munkára, kicsit a vívásom is átalakult emiatt. Aztán a május eleji, sanghaji Grand Prix-verseny után döntöttem úgy, hogy valamin változtatni kell. Rendkívül érdekes, hogy egymástól függetlenül ugyanezt gondolta a Mester, Solti Antal is – nem véletlenül, hiszen harminc éve készülünk együtt. Módosítottunk a távolságon, a technikán, az edzésmódszeren. Kicsit kevesebbet vívtam mostanában, de azt nagy intenzitással. Érdekes, de annyira izgultam az Európa-bajnokság rajtjakor, mint az első versenyemen… Aztán éreztem, hogy rendben haladnak a dolgok. A táblán az ukrán lány sem volt könnyű ellenfél, Edinával pedig már annyi hatalmas csatát vívtunk, hogy azt el sem tudom mondani. Vezzalival mindig borzasztóan nehéz, az utolsó másodpercekben, nagy előnynél is koncetrálni kell, sikerült. Tudtam az elődöntőben is, hogy nincs meg az asszó, hiába vezettem. Váltott az orosz, és én mire eszméltem, már el is fogyott az előnyöm. Ugyanakkor azt gondolom, hogy mindent kiadtam magamból, és sikerült teljesítenem a maximumot. Meg szeretném azt is köszönni, hogy profi körülményeket teremtettek körülöttünk, sokat segített napközben az egészségügyi stáb a regenerálódásomban. És köszönöm klubomnak, az Újpestnek is, amely akkor állt ki mellettem, amikor nem halmoztam az eredményeket.”
Solti Antal, Aida Mestere: “Természetesen nagyon örülök ennek az eredménynek. Az első csoportbéli ellenfelét leszámítva egész nap remekül vívott, rendkívül értékes ez a siker. A Vezzali elleni asszóját sokáig nem felejtem el, olyan látványos és szép tusokat adott Aida a világ legnagyobb vívója ellen, amelyekre többen is okkal csettintettek. Ugyanakkor maradéktalanul mégsem lehetek elégedett, mert evés közben jön meg az étvágy, és nagyon kevésen múlott, hogy még fényesebb legyen az az érem… Aida a szülése után versenyről versenyre lendült egyre jobb formába, és őszintén remélem, hogy ez a folyamat eltart a riói olimpiáig. És akkor bármi megtörténhet…”
2015. június 08.
