Legutóbb 1948-ban, a kalapácsvető Németh Imre volt az, aki a magyar küldöttség zászlóvivőjeként olimpiai bajnok lett. Most, 68 esztendővel később, Szilágyi Áron egyfelől megtörte a “zászlóvivők átkát”, másfelől megvédte az olimpiai bajnoki címét. Méghozzá fantasztikus, kimagasló teljesítménnyel. Íme, az eredményhirdetés utáni gyorsnyilatkozatok a bajnoktól, az edzőjétől, az elnöktől és a szövetségi kapitánytól.
Szilágyi Áron, London és Rio de Janeiro férfi kard egyéni olimpiai bajnoka: “Tényleg nem gondolom úgy, hogy ez olyan könnyű lett volna… Buikevich ellen már nagyon megizzadtam, Dolniceanu iszonyú kemény ellenfél volt, a kiismerhetetlen Kimről nem is beszélve. Na jó, a döntő az tényleg sima volt… Összehasonlítva: a londoni aranyamat így hirtelenjében egyszerűbbnek érzem. Természetesen elmondhatatlanul boldog vagyok, és nagyon örülök annak, hogy korábbi mesterem, Somlai Béla munkáját zökkenőmentesen tudtam folytatni Decsi Andrissal, akivel egy év alatt nagyon összecsiszolódtunk. És hogy hogyan tovább…? Jöhet az ünneplés és a pihenés. De megnyugtatok mindenkit, Tokióig mindenképpen folytatom a pályafutásom. Persze, meg kell találni a megfelelő célokat és kihívásokat a következő időszakra, az Európa- és világbajnokságokra. Mondjuk azt, hogy kardvívásban még senki nem nyert három egymást követő egyéni olimpiai aranyérmet…”
Decsi András, Áron mestere, aki egy éve irányítja a klasszis munkáját: “Nehéz szavakba foglalni az érzéseimet, hiszen, ha jó egy évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy a kétszeres olimpiai bajnok Szilágyi Áron edzőjeként ünnepelhetünk majd Rióban, akkor minden bizonnyal kinevetem. Ugyanakkor azt gyorsan hozzáteszem, hogy attól a pillanattól kezdve, amikor elkezdtük a közös munkát, ebben mindketten őszintén hittünk. Végig a helyes úton jártunk, és remélem, ezt már azok is elhiszik, akik korábban kétkedtek ebben. Hozzá szeretném tenni, hogy Áron egyenesen fantasztikus, az egész szezonban profi módon készült, és a mai napon is ellenállhatatlan volt. Én persze nagyon izgultam, de nem engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy ezt ki is mutassam…”
Csampa Zsolt, a vívószövetség elnöke: “Megtörtük a zászlóvivők átkát a mai napon. Áronon reggel látszott, azért lépett be a terembe, hogy olimpiai bajnok legyen. És ugyanezt éreztem Emesén és Gézán is, akit magamban ugyancsak aranyérmesnek tekintek. Négy éven át jártuk az utunkat, számomra sosem volt kérdés, hogy helyes irányba tartunk. Természetesen köszönöm a versenyzők mellett Udvarhelyi Gábor szövetésgi kapitány, Kulcsár Győző, Dancsházy-Nagy Tamás, Decsi András és Somlai Béla munkáját. Valamint valamennyi olyan kollégánkét, aki hozzátett valamit is ehhez a ragyogó szerepléshez. Persze, mindez nem jöhetett volna létre, ha nincs a kormánytámogatás, sikerült bebizonyítanunk, hogy megfelelően bántunk a pénzzel… Hiszem azt is, hogy még nincs vége a sikersorozatnak, nagyon bízom a férfi párbajtőrcsapatban, eltökéltek a fiúk, szurkoljunk nekik nagyon! Büszke vagyok a magyar vívóválogatott minden tagjára!”
Udvarhelyi Gábor szövetségi kapitány, aki két arany- és egy ezüstérem után foglalta össze a magyar vívóküldöttség egyéni szereplését: “Legutóbb Münchenben nyert a magyar vívás két aranyérmet, természetesen fantasztikus ez a szereplés. Ugyanakkor felelőtlenség lett volna ilyesmit jósolni ebben a rendkívül kiegyensúlyozott mezőnyben még akkor is, ha esélyesekből állt a küldöttségünk. Emeséről már nyilatkoztam, csodálatos, amit elért, igazán kijárt neki mindez. Imre Géza ugyancsak aranyat érdemelt volna, megértem a csalódottságát, de csodálatos pályafutás van mögötte, a magyar férfi párbajtőrvívás legnagyobb egyéniségei közé lépett. Áron pedig nem igényel külön méltatást, önmagáért beszél, amit produkált a páston, egyszerűen utolérhetetlen. Szeretném megköszönni a vívószövetségnek és az olimpiai bizottságnak, hogy minden lehetőséget megkaptunk a megfelelő felkészüléshez, enélkül lehetetlen lett volna ilyen eredményeket elérnünk. És hiszem, hogy még nincs vége, kicsi szusszanás, és jöhet a párbajtőr csapatverseny.”
