Nagyszerű bronzéremmel fejeződött be Montreux-ben az Európa-bajnokság. A férfi kardcsapat harmadik helyét követően Somlai Béla vezetőedző nyilatkozik mourinhói húzásairól, illetve a nap hőse, Szatmári András meséli el, hogy miért ette le magát lágytojással a reggelinél.

Somlai Béla, a férfi kardcsapat vezetőedzője: “A férfi kard szakág a londoni olimpia óta minden világversenyről éremmel tér haza, ezúttal egy arannyal, és egy bronzzal. Úgyhogy abszolút elégedett vagyok! Több szempontból is érdekes volt ez a nap. Egyrészt kíváncsi voltam arra, hogy Áron két és fél nappal az egyéni aranyérme után milyen teljesítményre lesz képes. Másrészt sakkoztunk egy kicsit, a franciák ellen két okból is Szatmári Andrist jelöltem befejező embernek. Sejtettük, hogy az ellenfél részéről Rousset lesz az utolsó helyen, és Áron nem szeret vele vívni. Emellett bemelegítés nélkül az első meccsen nehéz egy aranyérem után abszolút élesnek lenni. Amikor ezt a reggelinél elmondtam Andrisnak, akkor majdnem magára öntötte a lágytojását, de aztán tökéletesen megoldotta a feladatát, nagyszerűen vívott. A nap végére Áron is belejött, Tomi pedig ismét igazolta, hogy nagyon fontos részfeladatok megoldására képes. Az elődöntőben sajnos nem sikerült megverni a világbajnok németeket, ennek a meccsnek le fogjuk vonni a tapasztalatait. A bronzéremért viszont értékes győzelmet arattunk, Andris és Áron úgy fejezte be ezt az Európa-bajnokságot, hogy szép emlékek maradhatnak bennük. Meg bennem is. Svájc a magyar kardvívás szempontjából ideális helyszín. 1998-ban, La Chaux-de-Fonds-ban világbajnok lett a kardcsapat – melynek egyik tagja, Nemcsik Zsolt most is itt szurkolt -, most Eb-aranyat és bronzot hoztunk. Gyönyörű helyeken, gyönyörű eredmények.”
Szatmári András, az Eb-bronzérmes kardcsapat egyik vezéregyénisége a lágytojásról, arról, hogy a befejező pozícióba került és a versenynapról: “Tényleg meglepődtem, hiszen Áron egyéniben fantasztikusan vívott, nem gondoltam, hogy én fejezek majd a franciák ellen. De voltam már ebben a helyzetben, és meg is értettem a szituációt, úgyhogy készen álltam rá. Amikor 35:40-nél felálltam Rousset ellen, akkor igyekeztem nem az állásra, hanem mindig a következő tusra koncentrálni. Nagyon boldog voltam, hogy sikerült, viszont azt sajnálom, hogy a németek ellen ugyanezt nem tudtam megcsinálni. Aztán a bronz összejött, nagyszerű csapatunk van, a világbajnokságon szeretnénk legalábbis megismételni ezt a produkciót.”