Az első olimpiai kvalifikációs, hatfegyvernemes Világkupa-hétvégén két, kimagasló magyar siker született. A madridi férfi kardcsapatversenyen aranyérmes lett a válogatottunk, míg a párizsi férfi párbajtőr Vk-n Boczkó Gábor végzett a második helyen. A főszereplőkkel beszélgettünk.
Apró szusszanásnyi szünet ezen a hétvégén, majd három, egymást követő víkenden, utána pedig egy héten keresztül minden nap lesz miért szurkolnunk – méghozzá nagyon. Jövő pénteken a tőrözők sanghaji versenyével kezdődik a GP-sorozat, melyet Rióban a párbajtőrözők folytatnak, és Moszkvában a kardozók fejeznek be a hónap végén. Hogy aztán szűk négy hét múlva, június 5-től kezdődjék a montreaux-i olimpiai kvalifikációs Európa-bajnokság, amely 11-én ér véget. Most viszont, még utoljára a felnőtteknek azabad a hétvége, úgyhogy jut idő feleleveníteni az előző napok két, legszebb magyar sikerét.
“Éppen a napokban olvastam Kulcsár Győző könyvében, hogy pályafutása vége felé megnyert egy 300 indulós párizsi Monal Kupát, és arra gondoltam, hogy engem ez a veszély most nem fenyeget… Aztán majdnem. Hogy miért pont most jött össze két év, annyi sérülés és probléma után a jó eredmény? Talán a koncentrációm és az erőállapotom most lett újra tökéletes. A tudásomban eddig is bíztam, nem vívnék, ha nem érezném azt, hogy továbbra is bárkit legyőzhetek. Nagyon nehéz hat-hat asszóra – ennyit vívtam két nap alatt – tökéletesen odakoncentrálni, ha közben kétszer tizenkét órát töltesz a vívóteremben. Nekem most az a taktikám, hogy nem nézek vívást, csak a saját asszóimra figyelek, aztán teljesen visszavonulok. Most még azt is megcsináltam, hogy a 32-es és a 16-os tábla között visszamentem másfél órára a hotelbe. Kellett az is, hogy a csoportmeccseken veretlen maradjak, ehhez az öt tusokban megintcsak százszázalékos koncentráció szükséges. A direkt táblán a vb-bronzérmes koreai Jung, és a francia világbajnok Lucenay elleni győzelmem volt a legértékesebb, utóbbi ráadás egy perce igazán kivételesre sikerült. Az utolsó fél percben kétszer is vezetett a francia, ráadásul kedvezményezett volt, tehát nekem a döntetlen sem volt elég. Sikerült fordítanom. Azt sajnálom, hogy éppen a csapatversenyre fáradtam el fejben egy kicsit, de talán ez három nap folyamatos vívás után valamelyest érthető. Most jöhet a riói Grand Prix, aztán közvetlenül utána a tatai edőtáborozás, majd az Európa-bajnokság. Meg fogjuk mutatni, hogy ott a helyünk Rióban – mármint az olimpián!”
