Hogy miként érezzük magunkat Kazanyban, a kedden kezdődő vívó-világbajnokság helyszínén, azt szinte kizárólag az eredmények határozzák majd meg. Hogy milyen maga a város, az más kérdés. Az eddigi tapasztalatunk: Oroszországban egyedülálló.
Helyszíni jelentésünk
Napjainkban, az internet világában már könnyű felkészülten utazni a világ bármely pontjára. Sőt, egy sportági világverseny esetében ez alapvető elvárás a vezetőséggel szemben, elvégre a versenyzőknek, edzőknek a környezet ismeretében kell lehetőséget teremteni arra, hogy a legideálisabb körülmények vegyék őket körbe, külső tényezőken ne múlhasson az eredményesség. És mivel az idei világbajnokságot távoli helyszínen, a tatárföldi Kazanyban rendezik, még inkább igyekeztünk utánanézni az ottani viszonyoknak, nehogy meglepetések érjenek bennünket. Amit messziről megállapíthattunk, az felettébb gyanús volt. Adva van ugyanis egy távoli orosz helyszín, melyről minden fórumon csak a legjobbakat olvashatjuk. Ugye, gyanús?
Aztán a helyszíni tapasztalatokat látva rájövünk, az általunk olvasottak nem túlzóak. Sőt… De kezdjük az elején. Az orosz belföldi járatoktól való félelem generációm teljesen jogos velejárója. A légcsavaros Iljusinok és Tupoljevek többünknek okoztak halálos félelmet – eddig megúsztuk. Ezért aztán aggódva vártuk a Moszkva-Kazany járatot is. Csakhogy felültünk egy Szuhoj szuperjetre, amely tükörsima utat produkált. Ráadásul a tiszta időjárásnak köszönhetően nem mindennapi élményben lehetett részünk, a naplemente felé közeledve leszálláskor félelmetesen szép látványt nyújtott a hatalmas orosz sztyeppén kígyózó, csaknem Balatonnyi szélességű Volga folyó.
Kazany kisebbik folyója, a Kazanyka, háttérben a 2018-as vb-re épített Rubin stadionnal.
A vadonatúj repülő egy vadonatúj repülőtéren szállt le, ahol udvarias, több nyelven beszélő önkéntesek várták a világbajnokságra érkezőket, és vadonatúj kisbuszba ülve tettük meg a szállodánk felé vezető fél órás utat. Melyen döbbenten tapasztalhattuk, hogy a város felé vezető kétszer két sávos vadonatúj autópálya mintegy harminc kilométer hosszan végig fényesen ki van világítva. Elhaladtunk a vívóverseny színhelyéül szolgáló vadonatúj teniszpalota mellett, majd sofőrünk kisvártatva ki is tett bennünket a város szívében fekvő – ha nem is vadonatúj, de felújított – négycsillagos Grand Hotel bejáratánál.
A kazanyi millenniumra épített Kul-Sarif mecset kívülről…
A szálloda szobái minden igényt kielégítenek, a szobák tágasak – nyugodjon meg minkdenki… -, az emberek kedvesek és barátságosak, minden éppen az ellenkezője annak, amit Oroszországban (Szovjetunióban) tapasztalhattunk évtizedeken át. A belváros pedig egyszerűen meseszép. A helyi Kreml épületegyüttese láttán tátva marad a száj, a szállásunktól gyalog húsz percre fekvő csodáig a magyar csapat mellé kirendelt önkéntes – minden válogatott mellett dolgozik ilyen… – kísérte és idegenvezette a már a helyszínen lévő női kardozóinkat. A pazar építmények közül kiemelkedik a Kul-Sarif mecset, melyet 2005-re, az itteni millennium évére húztak fel, és amely Európa – Törökországot nem számítva – legnagyobb mecsetje. No meg a nevében és történetében is különleges Szüjümbike torony. Ennek monda szerinti sztoriját tán érdemes elmesélni egy világbajnoki tudósításban is. A XVI. század elején erre portyázott az orosz cár, Rettegett Iván, és a szépséges tatár hercegnő, Szüjümbike igencsak megtetszett neki. Az akkori szokásoknak megfelelően nem sokat bajmolódott az udvarlással, ám Szüjümbike közölte: csak akkor lesz az övé, ha egy hatalmas épületet épít neki. Nos, ez nem jelentett problémát a Rettegett számára, egy akkoriban párját ritkító, 58 méter magas csodát húzatott fel leendő kedvese tiszteletére. Csakhogy Szüjümbike kegyeit így sem nyerhette el, a hercegnő felmászott a torony tetejére, és onnan vetette le magát a mélybe. A mieink eltérően nyilatkoztak Szüjümbike hősiességéről, ráadásul a kilátás is gyorsan elvonta a figyelmet. A város kisebbik folyója, a hatalmas Kazanyka ugyanis alattunk kígyózott, partján a Rubin Kazany futballcsapatának már a 2018-as oroszországi vb-re épült stadionjával, és a tatár tagköztársaság gyönyörű hivatalos épületeivel. Mellesleg nemcsak a foci vb-re és a vívó vb-re készülnek a helyiek. Tavaly itt rendezték az Universiadét és jövőre itt fogják az úszó és vízilabda vb-t. A visszafelé úton a helyi sétálóutcán, az ulica Baumanon haladtunk végig, tisztaság, rend, jókedv, zene és hömpölygő sokaság kísért az utunkon.

… és belülről, Várhelyi Annával, Katával, Márton Annával és Garam Nórával, no meg a kötelező viselettel, a fejkendővel.
És hogy mindez mivel magyarázható? Természetesen a gázzal és az olajjal. Meg a tudományokkal. Utóbbiról csak annyit, hogy 200 ezres egyeteme van Kazanynak, a világ 67 országának diákja tanul errefelé, ezek a számok még Oroszországban is a legnagyobbnak számítanak. A gáznak és az olajnak köszönhetően pedig Tatárföld Oroszország tán legkiváltságosabb, leggazdagabb vidéke. A környék rohamosan fejlődik, ma Kazany 1,2 millió lakossal a hatalmas állam hetedik legnépesebb városa, de jön fölfelé… Romos, régi épületet, vagy a szovjet időkre emlékeztető lakótelepeket egyáltalán nem láttunk. Nem titkoltan az orosz Dubait képzelik ide Putyinék, és az ország sportközpontját is ide álmodták meg, ennek köszönhető a rengeteg ilyen célú beruházás és világesemény.
Ha pedig akad munka, pénz és jólét, akkor még az orosz ember is mosolygóssá válik – hát még hogyha tatár. Az árak valahol a budapesti és a moszkvai között találhatóak, és természetesen mindent lehet kapni a szupermarketben. Szeretnénk valami rosszat is mondani, de tényleg. Azonban eddig mindössze annyit tudunk: a Gárdos Gábor vezette női kardozóink nem olcsón, viszont rossz vacsorát kaptak a hotelben. Úgyhogy ezentúl nem ott esznek, mert választék az bőven akad errefelé. Ennyi.
Íme, Szüjümbike tornya. Női párbajtőrcsapat, figyelem: Iván miatt ugrott!
Hiába, no, változik a világ. Pláne, a jelek szerint, Tatárföldön…
Azonban, még ha rá is csodálkozik a komplett vívótársadalom arra, ami errefelé fogadja, keddtől ez már senkit sem érdekel, vagy legalábbis sokadlagossá válik. Kezdődik ugyanis a világbajnokság, és minél több időt töltünk a sokszor dohos szagú vívóteremben, annál jobban érezzük majd magunkat. Az ugyanis azt jelentené, hogy válogatottjaink jól szerepelnek az év legfontosabb versenyén.
És ugrándozhat a Rettegett elől Szüjümbike olyan magasról, ahonnan csak akar, bennünket az érdekel majd, hogy minél jobb magyar eredményeknek örülhessünk! A feltételek a jelek szerint adva vannak hozzá – igaz, a többieknek is… Vasárnap késő este érkeznek a hölgyek után férfi kardozóink, hétfőn a tőrözők, kedden pedig a párbajtőrözők. Addigra azonban a kardozók selejtezőivel kezdetét veszi Kazanyban a vívó-világbajnokság.
HAJRÁ, MAGYAROK!