A magyar vívás 2019-ben egészen különleges évet zárt. Rendeztünk először is egy olyan világbajnokságot, melyen minden elképzelhető rekord megdőlt. 118 nemzet sportolója lépett pástra – ennyi még sosem volt. 1071 vívó nevezett a 6 egyéni versenyszámra – ennyi még sosem volt. A kilenc versenynapon számításaink szerint mintegy 20 ezren szurkoltak a BOK-csarnokban, impozáns körülmények között – ilyen még sosem volt. Természetesen mindez akár feledésbe is merülhetett volna, ha versenyzőink nem szerepelnek rendkívül eredményesen a budapesti vb-n. De úgy szerepeltek…!
Ám nemcsak erről szólt 2019! Az év során hat világbajnoki aranyérmet szereztek vívóink. Kettőt kadetban, kettőt juniorban, egyet felnőttben, egyet kerekesszékes vívásban. Ilyen “aranyos” mérleggel még sosem bírtunk, ám természetesen ezt a rekordot nem “puffogtatjuk”, elvégre évtizedekkel korábban jóval kevesebb vb-aranyérmet osztottak ki egy évben, mint most. De azért remek eredmény, különleges csúcs ez is! A karácsony előtt rendezett Magyar Vívás Napján Csampa Zsolt, szövetségünk elnöke 95 olyan vívót (beleértve vívócsaládunk veterán és kerekesszékes tagjait) és vívómestert díjazott, aki 2019-ben, egyéniben vagy csapatban érmet nyert Európa-vagy világbajnokságon!
Ne feledkezzünk meg a legfiatalabbakról sem! A Sulivívó programunknak köszönhetően, a tavaszi diákolimpián 3200-an léptek pástra, ugyancsak a BOK Csarnokban. A létszám évről évre nő, elnökségünknek ezért a versenyrendszert is meg kellett reformálnia, idén már regionális viadalok előzik majd meg az országos döntőt.
A kivételesen sikeres esztendőre a Magyar Olimpiai Bizottság is felfigyelt. Így aztán, mielőtt belevágunk a hasonlóan dolgos, fontos, és remélhetőleg sikeres 2020-ba, még egyszer emlékezzünk 2019-re! A MOB által gondozott, “Sport 2019” című évkönyvben sosem látott terjedelemben (megint egy rekord…) foglalkoznak a szerkesztők a magyar vívással. Idézzük fel e kötet alapján az évet, fenti, kicsit hosszúra sikerült, de okkal büszke bevezetés után jöjjön négy írás a kötetből. Egy áttekintés 2019-ről, egy visszaemlékezés a budapesti vb-re, és egy-egy interjú az óesztendő két főszereplőjével, Siklósi Gergellyel és Szatmári Andrással!
“A kifogyhatatlan aranytartalék
Nem állítunk világrengető újdonságot azzal, ha kijelentjük: minden sportág a hátországának, az utánpótlásának, a magas szintű edzői garnitútának – vértezve természetesen a modern “kiegészítőkkel” – köszönheti a továbblépést. Ez jelenti a garanciát arra, hogy a tehetségeket felismerjék, azokat felneveljék, és ők később klasszisokká váljanak.
A magyar vívás 2019-ben ismét igazolta, hogy nem kíván a múlt oly nemes hagyományainál megrekedni, hanem tovább és tovább halad a korral. Három olyan történetet mesélünk el, csupa húsz éven aluli fiatalról, amely előrevetíti azt, hogy a következő években is, a remélhetőleg minél több karácsonyfa alá odakerülő aktuális sportévkönyvben lesznek majd hosszas fejezetek a sportágról. Az is elképzelhető, hogy éppen róluk… Előtte azonban a mindezzel összefüggő, “száraz tényekről”. A júniusi, düsseldorfi olimpiai kvalifikációs Európa-bajnokságon három csapatunk végzett dobogós helyen, legutóbb erre a sportágban 2013-ban akadt legutóbb példa. Az áprilisi, toruni kadet és junior világbajnokságo pedig négy aranyat vívtak össze tehetségeink, ehhez hasonló szereplésre hosszú-hosszú esztendők óta nem volt precedens. És akkor jöjjenek a magyar vívás idei történetének “Oscar-díjas mellékszereplői”…
Pusztai Liza. A sportban járatosaknak a még mindig mindössze 18 éves minizsenit nem kell bemutatni. Ezt az esztendőt már ifjúsági olimpiai bajnokként, kétszeres kadet világbajnokként, felnőtt Európa-bajnoki bronzérmesként kezdte. Két esztendeje teljesen nyilvánvaló, hogy a női kardvívás egyik legnagyobb tehetségéről beszélünk – ezzel a tudattal kell neki is nekivágnia napról napra az edzéseknek. (Lássuk be, ez sem lehet egyszerű feladat…!) Ebben az esztendőben a kimagasló egyéni eredmények elmaradtak Lizánál. (Már ha ilyet állíthatunk akkor, amikor junior Európa-bajnoki aranyat nyer valaki a két évvel idősebbek között…) Mégis kijelenthető, hogy hatalmasat lépett előre a fejlődésében ifjú klasszisunk.
Pusztai Liza a levegőben. Ez a jelenet többször is megismétlődött 2019-ben…
A csapatversenyeken ugyanis saját korosztályában, és a felnőtt válogatottban egyaránt olyat produkált, ami “szintlépést” jelent egy kardozó életében. A csapat ugyanis egészen más tészta. Természetesen ott is egyedül áll a páston a vívó az ellenfelével szemben, ám az ott történtekért szóló felelősség közös. És ezt felmérni, belátni, majd a feladatot megoldani különleges képességet igényel. Pusztai Liza 2019-ben ezt a lépcsőfokot is megugrotta.
Kezdődött mindez azzal, hogy az áprilisi junior világbajnokság elődöntőjében és fináléjában, 35:40-ről, illetve 37:40-ről fordította meg a meccseket a végén, és ezzel a sportág történetében először nyert vb-aranyat csapatban a szakág! Mindezt tette úgy Liza, hogy az egyéni nem úgy alakult a számára, ahogy tervezte, és ebben a sportágban az is különleges, hogy ilyen fiatalon ezt miként tudja feldolgozni valaki. Aztán folytatódott a sikersztori az olimpiai kvalifikációs Európa-bajnoksággal. Az egyéni ott is alakulhatott volna jobban a számára, ám csapatban oroszlánrészt vállalt abban, hogy ezüstérmet nyert a válogatott. Az egyik legnagyobb tokiói rivális, az ukránok elleni negyeddöntő utolsó meccsén a négyszeres egyéni világbajnok Harlan ellen megőrizte az előnyt, majd az elődöntőben az akkor még világbajnoki címvédő franciák legjobb emberét oktatta le a végén. Aztán a budapesti vb-n feltette az i-re a pontot Bódy István és Bódy Benjámin tanítványa, de erről egy másik fejezetben olvashatnak…
Koch Máté, Andrásfi Tibor és Nagy Dávid. A három ifjú, modernkori muskétás – párbajtőrrel a kezében. Az azért egészen elképesztő, amit a férfi párbajtőr szakág produkál. Az Imre Géza-Kovács Iván-Kulcsár Krisztián-Boczkó Gábor-Rédli András fémjelezte, kimagasló éveket követően előbb felnőtt egy korosztály a hirtelen világklasszissá vált Siklósi Gerivel, Berta Danival és Bányai Zsomborral, majd jött ez a három, több mint tehetséges, húszesztendős fiatalember. Koch Máté először megnyerte a junior egyéni Európa-bajnokságot, majd csapatban fent említett társaival a junior világbajnokságot, végül világklasszis ellenfelek (többek között az egyéni vb- és Eb-aranyérmes francia Borel) legyőzésével bronzérmes lett a közel 400 indulós, párizsi Világkupa-versenyen – és ezzel megnyerte a magyar felnőtt ranglistát, tagja volt az Eb-bronzérmes csapatnak.
Andrásfi Tibi, Koch Máté, Nagy Dávid és Bende Bence a torunt junior világbajnoki dobogó tetején.
Andrásfi Tibi a márciusi, budapesti Grand Prix-versenyen alkotott maradandót. Úgy lett bronzérmes juniorként a “nagyok” között, hogy megverte az egyik legjobb oroszként számon tartott Szuhovot, valamint a későbbi világranglista-győztes japán Minobét! Ezt követően pedig bejutott a nyolcas döntőjébe az Európa-bajnokságnak… Ezek után már-már “eltörpül” Nagy Dávid teljesítménye. Ő ugyancsak döntőt fogott a felnőttek között a Világkupa-sorozatban, emellett a szezon során végig kimagasló befejező embere volt a junior világbajnok csapatnak. Sose feledkezzünk meg a mesterekről sem ebben a sportágban, elvégre különleges a kapcsolat esetünkben a tanítványokkal. Máténak és Dávidnak a kezdetektől fogva Halla Péter, Tibinek pedig édesapja, Andrásfi Tibor az edzője. Utóbbi azt se bánja, ha fia eredményei után, a trénert megemlítve, még csak negyvenes évei vége felé járva is oda-odabiggyesztetik az id., azaz az “idősebb” jelzőt.
Úgyhogy, ha a fentieket figyelembe véve azt állítjuk, hogy a következő esztendők szempontjából bizakodva várhatjuk a férfi párbajtőr szakág jövőjét, akkor egyáltalán nem dobálózunk a szavakkal…
Muhari Eszter. Merthogy az augusztusban ikergyermekeinek életet adó olimpiai bajnok, Szász-Kovács Emese örömteli kihagyása ellenére is csoda dolgokat ért el a fegyvernem utánpótlása, köszönhetően László István 17 esztendős, szupertehetséges tanítványának. Olyan ugyanis a magyar vívás történetében, tudomásom szerint, még sosem fordult elő (pedig már sok minden megtörtént…), hogy valaki egy szezonban kadet, junior és felnőtt magyar bajnoki aranyérmet nyerjen. Eszter ezzel történelmet írt. “Mellesleg” szezonját ötszörös kadet Európa-bajnokként és egyéni világbajnokként zárta. A felnőtt válogatott alapembere lett, olyannyira, hogy többnyire rábízzák a csapat Világkupákon a befejező ember szerepét. Emellett az ország egyik legerősebb középiskolájában, az ELTE Radnóti Miklós Gimnáziumában tanul, természetesen tökéletes bizonyítvánnyal…
Muhari Eszti kadetként mindent megnyert, amit csak lehetett. Vagy talán kicsit többet is…
Fenti személyek, események, történések 2019-ben nem feltétlenül “rázták meg” alapjaiban a hazai sportéletet. Ám a 2024-es, párizsi olimpián talán éppen ők viszik majd tovább a magyar vívás, és a magyar sport évszázados hagyományát. A lehetőség adva van…”
