Szilágyi Áronék nem sokat aludtak az éjjel. Olimpiai ezüstérme még nem volt háromszoros egyéni aranyérmesünknek, most már az is van neki. Honlapunknak Áron elmondta, hogy az eredményhirdetést követően először a MOB csapatirodájába mentek, majd a falu kantinjában beszélgettek hajnali háromig, de utána sem jött álom a szemére… Csütörtökre viszont már betelt a naptár, délelőtt mentek a párizsi magyar nagykövetségre, majd délután a Trocadéróra sietnek, a “Győztesek Parkjába”, este pedig Kós Hubert úszódöntője a program. A péntek és a szombat pedig természetesen a vívásé, jöhet a szurkolás a férfi párbajtőr-, majd a női kardcsapatnak. Aztán természetesen az előző napi versenyre terelődött a szó…
Elsőként a “három felvonásról”, a három csapatmeccsről kérdeztük a Vasas 34 esztendős klasszisát. “Egy olimpián sosem öröm az olaszokkal kezdeni. Rengeteget elemeztük őket, nagyon sokat videóztunk, és ez kifizetődött. Persze, ismertük őket korábbról is, de olyan apróságokat vettünk észre, amik sokat segítettek abban, hogy ilyen simán behúzzuk azt a meccset. Viszont töredelmesen bevallom, hogy Irán ellen egyáltalán nem készültünk, száz százalékig biztosak voltunk abban, hogy az amerikaiakkal vívjuk az elődöntőt… Rá is ment az első kör, mire megszoktuk a harcmodorukat, no meg beállt Kiki, akinek gyakorlatilag megköszönhetjük ezt a győzelmet. Korea ellen aztán épp az ő ‘csodacseréjük’ döntött, két körig szinte teljesen fej fej mellett haladtunk. Kettős ázsiai siker született ezen az olimpián, meg kell vallanunk, hogy ők dominálják jelenleg a világ férfi kardvívását.”
Áron egyébként az olimpia végéig Párizsban marad, megkezdi a lobbizást azért, hogy bekerüljön a Nemzetközi Olimpiai Bizottság versenyzői bizottságába. Mint elmondta, az olimpiai faluban szinte mindenhol ott a felhívás, hogy szavazzanak a sportolók, így a versenye végeztével kardklasszisunk is beindítja sportpolitikai pályáját…
Na de mi lesz a sportolói pályájával…? Kissé félve tettük fel a legfontosabb kérdést Áronnak: miként döntött karrierje folytatásáról?
“Szeptember másodikán megmondom. A mai nap nagyon sűrű, aztán kell egy hónap, hogy rendezzem a gondolataimat, most még tényleg én sem tudom erre a kérdésre a választ.”
Sárközi Gergely viszont már tudja a saját válaszát, csak ő nem mondja meg… A kardcsapat újdonsült válogatott edzőjét már a párizsi repülőtéren értük el, ő ugyanis hazautazott. Először a “kulisszatitkokról” kérdeztük, azaz, mi minden történt a nap folyamán a páston kívül.
“A fiúk a legteljesebb mértékig összetartóak voltak, egy arcrezdülésből megértették egymást, ez is titka volt a sikernek. Legnagyobb örömömre a meccsek alatt elfogadták, hogy én vagyok a ‘vezér’, a szünetekben pedig pontosan tudták, hogy mit akarnak csinálni. A döntő előtt volt vagy három óránk, akkor a csarnokban lévő lounge-ba mentünk, ettek és pihentek a srácok, még videóztunk is egy kicsit. Úgy érzem, a fiúk összességében örültek az ezüstnek, én tegnap még eléggé össze voltam törve, de mára már úgy gondolom, hogy ennyi volt ebben a napban.”
Rabb Krisztián becserélésével kapcsolatosan a következőket nyilatkozta a férfi kardválogatott vezető edzője: “Azt már a verseny előtt megbeszéltük közösen, hogy Krisztián valamikor mindenképpen beáll. A többit az élet hozta, közösen döntöttünk így, mondom, egységes és összetartó csapatunk van.”
Sárközi Gergely azt is elmondta, hogy tartott kicsit attól a szituációtól, ami fogadta őt egy hónappal ezelőtti kinevezésekor. Viszont ahogy elkezdte a munkát, minden aggodalma elszállt. Valamennyi kollégája és valamennyi vívó partner volt mindenben, nagyszerű időszak áll mögötte. A jövőjével kapcsolatosan ugyanakkor titokzatosan fogalmazott.
“Azt már eldöntöttem, hogy miként folytatom, de egyelőre erről nem szeretnék beszélni.”