A megújult magyar női párbajtőr-válogatott eddig tavaly nyáron, a krakkói Európa Játékokon (egyben Európa-bajnokságon) érte el legnagyobb sikerét egy ezüstéremmel a három évre zsugorodott olimpiai ciklusban. Sajnos, ez sem volt elég az olimpiai kvalifikációhoz a fegyvernem számára, a vasárnapi, nankingi Világkupán, az utolsó kvótaszerző állomáson ez már nem lehetett a cél.
Így aztán, több okból, szinte teljesen kicserélődött válogatott lépett pástra Kínában. Muhari Eszter maradt hírmondónak a kilenc hónappal ezelőtti kvartettből, ezúttal Dékány Kinga, Gnám Tamara és Nagy Blanka volt a társa. És tettek így… Na jó, csodát azért nem. De hogy nagy bravúrt értek el a megszerzett bronzéremmel, az biztos…
Kezdődött azzal, hogy a nyolcaddöntőben csapatunk szinte végig vezetve, 45:41-re legyőzte Észtországot. Ami egyébként azt is jelentette, hogy az olimpiai címvédő észtek nem jutnak ki Párizsba. Eszterék ezzel az ukránok helyét “véglegesítették”, akik ezt “meg is hálálták”, de erről majd később. A negyeddöntőben Franciaország következett, és végre sikerült megverni azt a riválist, amely oly sok borsot tört már az orrunk alá! 45:39 lett a vége, és következett az elődöntőben a nap végére világelsővé előlépő olasz válogatott. A meccs feléig itt is tartották a lépést a hölgyek, ám onnan az itáliai klasszisok átvették az irányítást, és nem is engedték ki azt a kezükből (39:45).
A bronzmeccs viszont ismét magyar remeklést hozott a már említett Ukrajna ellen. A dicséretet kezdjük azzal, hogy a nap során végig igazi csapatmunka zajlott, mind a négy vívónk tett hozzá ehhez az eredményhez. Folytassuk viszont úgy, hogy kiemeljük Muhari Esztert, aki a nap során szinte végig remekelt, az ukránok ellen pedig egészen kimagaslót nyújtott. Az utolsó meccset például egészen simán hozta le mínusz egyről 45:38-ra Harkova ellen.
A bronzéremhez gratulálunk a válogatottnak, Somfai Péter vezető edzőnek és az edzőknek! Ezzel előállt az a keserédes helyzet, hogy a mieink a nyolcadik helyre jöttek fel az olimpiai kvalifikáció zárására. Namármost éppen nyolc válogatott vívhat Párizsban. Csakhogy a földrajzi helyosztás okán a rangsor 15. helyén végző Egyiptom megkapta az afrikai helyet, ami akkor jár alanyi jogon valamennyi kontinensnek, ha van válogatottja a legjobb 16 között… Mindehhez Egyiptomnak annyit kellett tennie, hogy megnyerje az Afrika-bajnokságot, és 16. legyen a vb-n. Továbbá elinduljon az összes Világkupán, amelyeken egyetlen asszót sem nyert… Úgyhogy marad számunkra az egyéni kvóta, és a jogos remény, mely szerint ez a fiatal válogatott 2028-ban nem csúszik ki az ötkarikás mezőnyből!
Sikerült telefonon elérnünk Somfai Péter, a válogatott edzőjét, aki így kommentálta a napot. “Nagyszerű ez az eredmény, de kicsit igazságtalan a sorstól, hogy egy olyan csapat jut ki helyettünk az olimpiára, amely az összes Világkupán elindul, kikap az első meccsén, aztán megy várost nézni… De ez van, és természetesen magunkat is okolhatjuk, hogy nem leszünk ott Párizsban. A mai nap viszont remekül alakult. Mind a négy lány legjobb tudását nyújtotta, Eszter pedig az utolsó asszójában feltette az i-re a pontot. Klasszis ellenfeleket sikerült legyőznünk, az olimpiai címvédőt, továbbá két, Párizsba kvalifikált válogatottat, és ez mindent elmond fiatal csapatunk mai produkciójáról.”
Eredmények. Női párbajtőrcsapat Világkupa, Nanking, 18 induló. Nyolcaddöntő: Magyarország-Észtország 45:41 (Muhari +5, Gnám +5, Dékány -6).
Negyeddöntő: Magyarország-Franciaország 45:39 (Muhari +5, Gnám +4, Nagy -3).
Elődöntő: Magyarország-Olaszország 39:45 (Nagy +1, Dékány -1, Muhari -2, Gnám -4).
A 3. helyért: Magyarország-Ukrajna 45:38 (Muhari +13, Dékány -1, Gnám -5).
Végeredmény: 1. Olaszország, 2. Kína, 3. Magyarország (Dékány Kinga, Gnám Tamara, Muhari Eszter, Nagy Blanka, válogatott edző: Somfai Péter, edzők: Kovács Iván, Plásztán Attila, László István, Serra Bendegúz).
