A Magyar Vívó Szövetség március közepi elnökségi ülésén jelentette be, hogy felfüggeszti szezonját, és a válogatott vívókat arra kéri, hogy vonuljanak önkéntes, házi karanténba. A testület ezt a döntését később határozatlan időre meghosszabbította. Azóta eltelt egy bő hónap, kiderült, hogy egy évvel elhalasztják a tokiói olimpiát, ősszel rendezhetik meg a kadet és junior világbajnokságot, és a közelmúltban az is hivatalossá vált, hogy az eredetileg június közepéig tartó szezonban már nem lesz több verseny.
A nyilván mindenki számára kivételes és nehéz időszak tapasztalatairól, érzéseiről és lehetőségeiről kérdezünk meg három, igencsak érintett szereplőt, Dancsházy-Nagy Tamást, Pusztai Lizát és Kósa Miklóst.
Dancsházy-Nagy Tamás a férfi párbajtőr-válogatott vezetőedzőjeként végigélte és végigdolgozta a budapesti, zárt kapuk mellett rendezett március 6. és 8. közötti Grand Prix-t, de a fegyvernem tokiói szereplését eldöntő Buenos Aires-i Világkupára már nem utazhatott el – egyelőre…
Párbajtőr válogatott keretedzés – 2020 áprilisában…
“Különleges, néha idegtépő napokat éltünk át szeretteinkkel a budapesti Grand Prix után.” – kezdte meg visszaemlékezését az egyéni világbajnok Siklósi Gergely mestere. “Furcsa hangulata volt már a zárt kapus versenynek is, aztán amikor nyilvánosságra került, hogy több ázsiai vívó koronavírusos, bizony, mi sem aludtunk nyugodtan. A Magyar Vívó Szövetség házi karantént rendelt el, és gondoskodott arról is, hogy több versenyző, GP-résztvevő, mintavételre mehessen. A teszt eredménye után lélegezhettünk fel kicsit, mostanra jutottunk el odáig, hogy néha már mosolyogva emlegetjük fel azoknak a napoknak a történéseit. Nem elsősorban testben, inkább fejben nehéz feldolgozni ezt az időszakot. Egy hosszú és nehéz kvalifikációs sorozat legvégén tartottunk, egyetlen verseny maradt hátra – erre készültünk testben és lélekben, most ez tolódik el hónapokkal… Természetesen fizikai edzéseket az erre szakosodott edzők útmutatásai alapján mindenki végez, skype-on elemzünk riválisokat, igyekszünk az étkezésre is figyelni a megváltozott életkörülmények között. Ugyanakkor a vívás társas sport, nagyon hiányzik már a közös munka. Persze, mindenféle verzión agyalok, mikor és hogyan kezdjük majd el újra az edzéseket, ha a helyzet lehetővé teszi ezt. A nehézségeket látva, és a nemzetközi szövetség állásfoglalását olvasva úgy gondolom, hogy szeptember előtt rangos versenyt nem fognak rendezni. A komoly munkát ez előtt legalább másfél hónappal szeretném elkezdeni. Ezek azonban egyelőre csak a tervek, most az a legfontosabb feladatunk, hogy fegyelmezetten otthon maradjunk.”
Pusztai Liza eredetileg a héten tért volna haza a Salt Lake City-i junior világbajnokságról, miközben pontosan tudta volna, hogy ott lesz-e a tokiói olimpián. Ehelyett a korosztályos vb-t bizonytalan időre elhalasztották, az olimpia 2021 nyarán lesz, és hogy Lizával-e vagy nélküle, az valószínűleg ősszel derül ki. (Egyébként bizonyosak vagyunk benne, hogy vele…!)
“Most marad az, hogy futok a Margitszigeten, és kondizok otthon…” – kezdte kadet és junior világbajnok, ifi olimpiai bajnok női kardozónk, aki már a felnőttek között is a legjobbak közé tartozik 18 esztendősen. “Igazából eleinte fel sem fogtam, mi történik körülöttem. Megvontam a vállam, majd lesz valahogy, gondoltam, és tettem a dolgom. Aztán ahogy teltek-múlt az idő, és jöttek a hírek a betegség egyre súlyosabb terjedéséről és következményeiről, döbbentem rá arra, hogy a sport körül, és ezáltal körülöttem is, alapvetően minden megváltozik. Megvallom őszintén, voltak napok, amikor kicsit kiborultam. Annyit, de annyit dolgoztunk, annyira készültem az előttem álló néhány hónapra, hogy nehezen vettem tudomásul, hogy mindenre várni kell. Persze, pontosan tudom, hogy most ennél sokkal fontosabb a tét, de idő kellett, amíg mindezt feldolgoztam. Mára már ott tartok, hogy elfogadta az eszem és a szívem, hogy talán jobb is így nekem, még egy év tapasztalatot szerzek, és remélem, nem 18, hanem 19 évesen jutok el életem első olimpiájára. Ugyanakkor abszolút társas lény vagyok, ráadásul eközben úgy alakult az életem, hogy egyedül lakom, úgyhogy elmondhatatlanul vágyom arra, hogy ismét elkezdődjenek a közös edzések, és szabadabban lehessen élni.”
Kósa Miklós kettős szerepben tölti mindennapjait a házi karanténban. Egyfelől legmagasabban rangsorolt hazai versenybírónkként tartja a kapcsolatot hazai és nemzetközi kollégáival. Másrészt a Vasas kardmestereként tanítványaival folytat “távoktatást”.
Mindenki másképp csinálja!
“Az amerikai kadet és junior világbajnokságról gyakorlatilag egyenesen az európai, madridi olimpiai kvalifikációs pótselejtezőre utaztam volna zsűriskedni, ahol eredetileg éppen ezen a hétvégén osztották volna ki az utolsó helyeket az olimpiára.” – nyilatkozta a fiatal magyar bíró és edző, akinek idén és tavaly három tanítványa jutott el a kadet Európa-bajnokságra. “Ehelyett nemrégiben befejeztem otthon a kerítésünk lefestését… Külföldi kollégáim közül többen is igen aktívak a közösségi oldalakon, mindennapos a kapcsolatfelvétel, beszélgetünk, tervezzük a jövőt, érdekes hallgatni, hogy melyik országban miként élik meg ezeket a nehéz napokat. Eközben magyar kollégáimmal igyekszünk formában maradni, rendszeresen kiválasztunk a netről egy-egy problémás meccset, és délutánonként közösen ezt elemezzük. A tanítványaimra pedig nagyon büszke vagyok, kivétel nélkül mindenki nagyon keményen dolgozik, és készül otthon a valamikori jövő feladataira. Már lázasan terveznénk az iskolázásokat is, de egyelőre még mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy otthon kell maradni… A legkülönbözőbb feladatokat eszelik ki a gyerekek, mérik a futások távolságát és idejét, mindent megörökítenek és azonnal küldenek nekem, állandó a kommunikáció velük és edző kollégáimmal. Öröm látni, hogy a mostani körülmények között is milyen elkötelezettek a vívás iránt. Így valamivel könnyebben telnek el ezek a nehéz napok, de úgy látom, azzal mindenki tisztában van, hogy most az a legfontosabb dolgunk, hogy otthon maradjunk.”
Karanténos csendélet naplementekor.
