Batizi Sándor Kárpátalján született, és a lembergi testnevelési főiskolán ismerkedett meg a vívással. Tehetségére azonnal fény derült, akkor vált kiváló kardozóvá, amikor itthon javában tartott a Gerevich-Kovács-Kárpáti trió “világuralma”, a szovjet vívók pedig kezdtek egyre és egyre erősebbé válni. Ebben komoly szerep jutott Batizi Sándornak is, aki a hatvanas évek vége felé már a szovjet válogatott mestereként is dolgozott, ennek ellenére folyamatosan haza, Magyarországra akart települni.
Batizi Sándor és tanítványa, Bujdosó Imre az 1988-as, szöuli olimpiai siker után.
Ez végül 1974-ben sikerült neki, amikor a Vasas, akkor legendás kardműhelyébe került. Tanítványa lett többek között Marót Péter, a keze alatt lett világbajnok 1977-ben Gerevich Pál, majd az 1988-as olimpián az aranyérmes csapat tagja, Bujdosó Imre volt többek között a tanítványa. Mindeközben az utánpótlással is eredményesen és nagy szeretettel foglalkozott. Csoportjából korosztályos országos bajnoki címek sorát nyerte többek között a fia, Batizi Tamás, Újvári Árpád, Szentiványi Árpád és Bódis Sándor. Batizi Sándor amellett, hogy kiválóan ötvözte a szovjet és a magyar kardiskolát, nagyszerű pedagógus volt. Mindig szigorral, de nagy szeretettel bánt a tanítványaival, és figyelt arra is, hogy a páston kívüli életben ugyancsak megállják a helyüket a neveltjei.
Batizi Sándor leckét ad a gödöllői Batizi-Benkő Vívócsarnokban.
A szöuli olimpia után a németországi Dormagenbe került, ahol megteremtette a mára kardfellegvárrá váló egyesület alapjait, és megismertette a vívómesteri munkát azzal az erdélyi származárú Szabó Vilmossal, aki azóta egyszemélyben nevelt ki felnőtt világbajnok német kardválogatottat. Hazatérte után Beliczay Sándorral közösen ő teremtette meg Magyarországon a kerekesszékes vívást, többek között Szekeres Pálnak adott kardleckéket.
A mester egyik kedvenc tanítványával, Gémesi Györggyel.
Ezt követően Gödöllőn telepedett le, és amíg egészsége engedte, addig munkájával, tapasztalatával, tanácsaival segítette a helyi egyesület. Életében nevezték el róla a két évvel ezelőtt átadott Batizi-Benkő Vívócsarnokot, az avatón iskolát adott egyik “örökös tanítványának”, a korábbi válogatott polgármesternek, Gémesi Györgynek.
Gödöllő, a magyar vívás, és a Magyar Vívó Szövetség búcsúzik egy nagy egyéniségtől, akinek három nemzet köszönhet szép sikereket. De aki mindeközben mindig magyarnak, csakis magyarnak érezte és vallotta magát.
