A magyar vívósport eddig 13 olimpiai kvótával rendelkezik. Kijutott Tokióba a férfi és a női kardcsapat, a női tőrcsapat, valamint férfi párbajtőr egyéniben Siklósi Gergely. Legutóbb, 2016-ban, Rióba egy csapat és további 6 egyéni versenyző jutott ki (10 kvóta), míg 2012-ben Londonban mindösszesen négy egyéni kvótát szereztünk. Az előrelépés egyértelmű, és reméljük, jövő hétvégén tovább emelkedhet kvótáink száma!
Madridban április 24-én, szombaton rendezik annak a két versenyszámnak az európai olimpiai pótkvalifikációs viadalát, melynek győztese, amolyan utolsó esélyként, indulhat a tokiói játékokon. A szabályokról: fegyvernemenként és kontinensenként azon országok egy-egy vívója indulhat, melyek eddig sem csapatban, sem egyéniben nem szereztek kvótát. Ezek, és a fentebb írtak alapján férfi tőrben és női párbajtőrben érintett Magyarország. A szakmai testület döntése, illetve az elnökség jóváhagyása alapján férfi tőrben Dósa Dániel, női párbajtőrben Kun Anna indulhat, e cikkünkben – Danit követően – Annával beszélgettünk a felkészüléséről, az esélyeiről és az érzéseiről.
Kun Anna elégedett mosolya a decemberi, országos bajnoki győzelmét követően.
“Furcsa ezt így kimondani, de valóban a koronavírusnak köszönhetem azt, hogy most az olimpiai részvételért vívhatok. Ráadásul több okból. Ha nincs tavaly a halasztás, akkor szóba sem kerültem volna a részvételért. Minden bizonnyal Szász-Kovács Emese vagy esetleg Muhari Eszti indult volna ugyanezen a versenyen… Másfelől az első hullám karanténja, majd az ezt követő nyári szünet alkalmas volt arra, hogy a fejemben rendezzem a gondolataimat. Akarom-e én ezt egyáltalán komolyan folytatni, vagy másra koncentráljak inkább? Mert a számomra nem jól sikerült budapesti világbajnokság óta ez a kérdés is felvetődött bennem. Aztán elhatároztam magam…” – nyilatkozta az OMS-Tata 25 éves vívója, Plásztán Attila tanítványa. Aki a felvetésre, hogy egy ilyen elhatározást azért nem feltétlenül követnek ilyen sikeres eredmények, így folytatta…
Verseny előtti csevely a mesterrel, Plásztán Attilával.
“Az őszi első, hazai versenyemet nagyon vártam. Aztán amikor azt megnyertem, ráadásul úgy ment a vívás, ahogy mindig is szerettem volna, akkor éreztem, hogy rendben lesz ez… A következő jelentős lépcső az országos bajnoki aranyérem volt, amikor Emit legyőzve lettem első. Őt akkor győztem le fontos versenyen tizenöt tusban először, aminek nagyon örültem. Öt hazai válogatóból négyet megnyertem, de még ekkor sem hittem a madridi indulásban. Annak a gondolatával akkor kezdtem foglalkozni, amikor márciusban, a kazanyi Világkupán, életemben először nyolc köré jutottam. De még így is meglepődtem, amikor Kovács Iván vezetőedző közölte, hogy engem jelöl a részvételre.”
Arra, hogy miként tudta meg, ő indulhat az olimpiai pótkvalifikációs zónaversenyen, ezt válaszolta Anna. “Éppen kört vívtunk a sportcsarnokban, és készültem beírni egy eredményt a jegyzőkönyvbe, amikor jött a hír az elnökségi ülés döntéséről. Hatalmas megkönnyebbülést éreztem, és egyben azt, hogy élni fogok ezzel a lehetőséggel! Ez úton is hadd köszönjem meg Eminek, hogy azóta mindenben támogat. Teljesen érthető lett volna, ha ezt követően olimpiai bajnokként be sem teszi a lábát a vívóterembe. De ő itt van a keretedzéseken, vív velem, elmondja, hogy mire számítsak egy ilyen versenyen, segít, ahol tud. Most még nem izgulok, és az a cél, hogy Madridban is próbáljak a vívásomra koncentrálni, amennyire lehet, zárjam ki a külső körülményeket. Biztosan nem lesz könnyű, de mindent meg fogok tenni a jó szereplésért.”
Egy szép találat a példakép, Szász-Kovács Emese ellen.
Közvetlen felkészüléséről Anna a következőket nyilatkozta. “Kétlaki életet élek. Tatán lakom, de legalább hetente háromszor ingázom Budapestre. Erősíteni, iskolázni otthon szoktam, a vívóedzések viszont természetesen Pesthez kötnek. Igazából ezt már megszoktam, mégha nem is egyszerű néha elkészíteni az időbeosztásomat. Most természetesen külön készülünk a riválisokból, a német Ndolo és az ukrán Krivicka lehet a legnagyobb ellenfél. A mesterem készített videó összeállításokat, és segít Partali Csaba is. Csak az első hely számít ezúttal, és ebből a szempontból azért jó érzés, hogy ebben a szezonban ez négyszer összejött, igaz, hazai környezetben.”
Megerősítettük Annát azzal, hogy nyert ő még 2015-ben nemzetközit is, akkor lett ugyanis junior egyéni Európa-bajnok Mariborban… Végül azt a kérdést tettük fel neki, hogy el tud-e képzelni olyan verziót, hogy második lesz, tehát nem jut ki az olimpiára, de elégedetten tér haza Madridból.
“Nem. Nyerni szeretnék, és eljutni a tokiói olimpiára. Ez egyértelmű. Persze, ha majd évek múltán azt érezném, hogy jól vívtam, mindent megtettem, és ennyi jött össze, akkor… De nem, ennek a gondolatával sem szeretnék eljátszadozni. Csak az első hely, a kvótaszerzés lehet a célom!”
