Ötven előtt egy nappal

aug 21, 2020 | Hírek

Augusztus 22-én ünnepli 50. születésnapját a kétszeres egyéni olimpiai, és hatszoros világbajnok párbajtőrözőnk. Születésnapi nagyinterjú Nagy Tímeával, az MVSZ alelnökével.

  • Először is boldog születésnapot kívánunk a teljes magyar vívótársadalom nevében! Más lesz ez az ötvenedik évforduló…?
  • Igazából jó darabig semmit különöset nem jelentett a számomra. Nem éreztem, nem érzek semmi megdöbbentőt, sorsfordítót, pláne nem elkeserítőt. Ugyanakkor ezekben a napokban annyi hívást és gratulációt kaptam és kapok barátoktól, ismerősöktől, a médiától, hogy alaposan tudatosul bennem az ötvenedik születésnapom. És azt sem tagadom, hogy jólesnek ezek a megkeresések… 
  • Igazán nem az udvariasság szándékával, sokkal inkább tényszerűen tennénk hozzá, hogy miközben az ötvenediket ünnepli, legalább tízet letagadhatna. Mi a titok?
  • Nincs itt semmi titok. A lényege természetesen a sport, ami az alapot nyújtotta, meg a rendszeres, napi mozgás. Minden hétköznap négykor kelek, és fél öttől fél hatig edzem. A programot is én találom ki, hasizom, combizom, fekvőtámasz. Nem mondom, hogy élvezem, mert alaposan megkínzom magam, de szükségesnek tartom. A fekvőtámasznak pedig külön története van. Úgy két évvel ezelőtt, egy barátnőm azt mondta, hogy petyhüdt a felkarom. Ezen annyira felhúztam magam, hogy másnap hajnalban elkezdtem fekvőtámaszozni. Három szabályosat tudtam lenyomni. Most tartok negyvenkilencnél, és a születésnapomon fogom megcsinálni az ötvenet.
  • Azt nem mondja komolyan, hogy ma is négykor kelt…?
  • Dehogynem. Már megszoktam. Fél óra alatt összeszedem magam, aztán reggelit csinálok a három gyereknek. Utána már lazább a program, mert egyre nagyobbak, Csenge huszonkettő, Luca tizennyolc, Csanád tizenöt éves, így már csak őt viszem az iskolába. Utána meg kezdődik a munka, ami azért sokszor igen megterhelő, viszont rendkívül felelősségteljes, és nagyon szeretem csinálni. 
  • Elvégre a Hajós Alfréd Uszoda és a Duna Aréna létesítményvezetője… Pontosan mit takar ez a megbízatás?
  • Azt, ami a neve. Én vagyok a felelős azért, ami ott történik. Természetesen sok segítséget kapok a minisztériumtól és a sport államtitkárságtól. Ehhez hozzá is kellett szoknom, hiszen a páston nagyon egyedül van az ember, minden döntést nekem kellett meghoznom, és az évtizedek alatt ehhez azért hozzá lehet szokni… A gyors és jó döntések, persze, itt is kellenek, de azért ez teljesen más világ, csapatmunka. Arra azért nagyon büszke vagyok, hogy megbíztak a Duna Aréna vezetésével is. Számomra ez azt jelentette valahol, hogy nem végeztem addig rosszul a munkámat a Hajós Alfréd Uszodában. 

  • Ha hajnali négykor kel, majd legalább délután ötig dolgozik, akkor tizenhárom óra már el is telt a huszonnégyből. Mi a helyzet a további tizeneggyel?
  • Úgy nagyjából ötöt azért alszom is… A késő délutánjaim, kora estéim egyre inkább átalakultak az utóbbi években. Korábban munka után minden percem a családomé volt. Ahogy felnőttek a gyerekeim, úgy természetesen másfajta törődést igényelnek. Viszont mostanság sokkal több lett a társadalmi feladatom, amit igyekszem komolyan ellátni. Nemrégiben választottak a Halhatatlanok Klubja elnökének, ami hatalmas megtiszteltetés. Aki ismer, az pontosan tudja, hogy nemcsak az arcomat és a mosolyomat fogom adni ehhez a munkához, hanem nagyon komolyan fogom venni azt.
  • Ha már a társadalmi feladatokat említette, akkor közel sem mellesleg: ön a Magyar Vívó Szövetség társadalmi kapcsolatokért felelős alelnöke. Ebből a székből nézve hogyan ítéli meg a vívósportunk helyzetét?
  • Ez természetesen nagyon összetett kérdés, és pontos választ nem tudok adni. A kirakat természetesen nagyon fényes mostanság, de Szilágyi Áronok és Szász Emesék nem születnek minden esztendőben. Aki ismeri ezt a sportágat, az pontosan tudja, milyen kicsi nüánszok dönthetnek el olimpiai aranyérmeket. Ugyanakkor azt ki merem jelenteni, hogy jó ösvényen haladunk! Az évről évre ismétlődő nagyszerű utánpótlás eredmények, az iskolai vívás folyamatos fejlődése, a vidéki bázisok kialakítása, a vívótermek építése mind azt jelzi, hogy rendben van a magyar vívás. Nagy öröm ez számomra, miként az is, hogy alelnökként segíthetek, illetve próbálok segíteni, amikor erre szükség van. 

  • Azért az ötvenedik születésnap kapcsán kicsit idézzük fel a múltat is! Néhány eldöntendő kérdést tennék fel. Tőr vagy párbajtőr?
  • Nehéz ügy. A tőr ugyanis mindig a szívem csücskének számított, nagyon nehezen engedtem el. Sima István volt az első edzőm a Vasasban, és nagyon megszerettem ezt a fegyvernemet. Sokáig próbáltam párhuzamosan is űzni a kettőt, de be kellett látnom, hogy ez nem megy. Az alkatomhoz közelebb állt a párbajtőr, és mivel ott jöttek a jobb eredmények, így végül emellett döntöttem. Az évszámok nem az erősségeim, de ha jól emlékszem, a havannai világbajnokság évében, 1992-ben tettem le a tőrt, akkor kerültem be a párbajtőr-válogatottba, és rögtön csapat aranyéremmel jöhettem haza az első vébémről. Úgyhogy a válasz természetesen párbajtőr, de a tőrt sosem feledem… Egyébként hiszem, hogy a tőr alap rengeteget segített a vívásomnak. Igaz, akkoriban nagyon sokan a tőrről váltottak párbajtőrre, de a pályafutásom vége felé ez már nem így volt, és akkor is hasznát vettem a másik fegyvernemben tanultaknak, elsősorban a parádrendszernek. 
  • Sydney vagy Athén?
  • Ez már a második gonosz kérdés…! Ha válaszolnom kell, akkor Sydney. 2000-ben nyertem az első olimpiai aranyamat, és mégiscsak az jelentette a beteljesült álmot. De hadd kezdjem Atlantával…! Ugyanis a 96-os olimpiára készültem leginkább, erre tettem fel akkoriban mindent. Abban az évben az összes versenyt megnyertem, első voltam a világranglistán. Aztán a negyeddöntőben kikaptam attól a francia Barlois-tól, aki addig sose vert meg. Ötödik lettem, és egy világ dőlt össze bennem. Előtte szereztem meg a diplomámat, abba akartam hagyni a vívást, és el akartam kezdeni dolgozni a szakmámban.
  • Aztán mi történt?
  • Valamikor ősszel felhívott a mesterem, Udvarhelyi Gábor. Kurtán-furcsán zajlott az egész, beszélgetésnek nem nevezném. Csak annyit mondott: “Titi, számomra továbbra is te vagy a világ legjobb párbajtőrözője”. Majd kinyomta a telefont. Ez adott lökést, visszamentem a vívóterembe, és két olimpiai aranyérem lett a vége…

  • Két különböző mesterrel…
  • Igen, és soha nem fog elmúlni bennem az a rossz érzés, hogy kicsit hátba döftem a Mestert, azaz Udvarhelyi Gábort, amikor edzőt váltottam. Sydney után, a 2001-es vébén kiestem, de ez előfordul. Igazából semmi okom nem volt a cserére. Viszont az az ember, akit elmondhatatlanul szerettem, és aki mindig a legjobbat akarta nekem, Móna István úgy gondolta, hogy jót tenne a váltás, és én hallgattam rá. Így kerültem az Olaszországból akkoriban hazatérő Kulcsár Győzőhöz. Nagyon összetett a vívásban ez a mester-tanítvány kapcsolat, és hálás vagyok Udvarhelyi Gábornak azért, ahogy mindezt fogadta. Az ő mérhetetlen intelligenciája kellett ahhoz, hogy a mai napig nagyon jó, baráti viszonyba legyünk, rajta kívül nem sok vívóedző reagálta volna le így mindezt. 
  • Kulcsár Győzővel miként alakult a kapcsolata?
  • Azért a mi helyzetünk más volt, mint Szász Emeséé, akivel közel két évtizedig foglalkozott Győző bá. Én már olimpiai bajnokként kerültem hozzá, és igazából nem nagyon ismertem őt, hiszen akkor tért haza Olaszországból. Rengeteget tanultam tőle, igen sokat köszönhetek neki. Ugyanakkor nagyon tiszteltem őt, talán túlságosan is, volt olyan, hogy nem mertem jelezni azt, amikor úgy éreztem: ez most kicsit sok, vissza kellene venni valamennyit. Összességében csak szeretettel tudok beszélni róla. Pedig voltak nehéz pillanataink. Mindkettőnknek fel kellett dolgoznia azt, amikor Győző bá összekülönbözött Móna Istvánnal. De ezt is sikerült megoldanunk, és évekkel később megkaptam Kulcsár Győzőtől azt a mosolyt, érintést, ami számomra világossá tette, hogy ő szintén úgy gondolja: minden rendben van közöttünk. 
  • Végül még egy eldöntendő kérdés. Pást vagy medence?
  • Na, erre végre könnyű a válasz. Egyértelműen pást. Rengeteg élmény köt hozzá. A medence valahogy más. Hiába élek és dolgozom a környékén, szinte sose jutok el odáig, hogy beugorjak. Napközben, munkaidőben természetesen eszembe sem jut. Számomra ez nem fér bele, ha valamit csinálok, akkor azt teljes energiával csinálom. Utána meg sosem maradt időm a lubickolásra. Korábban a családom, most a társadalmi elfoglaltságaim miatt. Valahogy így alakult…
  • Amikor készültem a beszélgetésünkre, felfigyeltem egy érdekes adatra. Egyéniben nyert két olimpiát, egy világbajnoki és egy Európa-bajnoki aranyérmet. Mellette a vívásban nagyon erős főiskolai világbajnokságokon is begyűjtött három első helyezést. Mindeközben sehol egy ezüst vagy egy bronz…! Hogy lehetett mindig nyerni?
  • Ezen már én is elgondolkoztam. Két verzióm is van. Az első egyszerű. Amikor olyan helyzetbe kerültem, akkor az, akit mindenki másként hív, mindig velem volt. A második, az kicsit szakmaibb. Valami olyasmit éreztem a versenyeken, hogy ahogy haladunk egyre előrébb, úgy egyre inkább erősödik bennem az az érzés: itt nekem nyernem kell. Ha kiestem a 64 között, azt sokszor elintéztem egy kézlegyintéssel. Ha viszont eljutottam a végéig, akkor azt gondoltam: innen már nem veszíthetem el, nem akarok második lenni! Aztán az is lehet, hogy a kettő szerencsés összhangja kellett a sikereimhez. 
  • Az utolsó kérdés teljesen banális. Mit fog csinálni az ötvenediken?
  • Egy kisebb meglepetéspartit akart szervezni a Mester és a barátnőm, Simóka Bea, de különböző okok miatt ezt elhalasztottuk. Úgyhogy semmi konkrét terv nincs. Pontosabban egy azért van. Szombat ide vagy oda, hajnalban felkelek, és megcsinálom azt a bizonyos ötven fekvőtámaszt. Utána iszom egy kóla lightot, lógatom a lábam a Balatonban, és reményeim szerint nagyon, de nagyon elégedett leszek mindennel. 

Sz. A.

Sztárok a páston

Kapcsolódó hírek

SZURKOLJATOK NEKÜNK!

A magyar válogatott nevében köszönjük a csaknem 35 ezer like-ot, a 80 ezer kattintást, és az 1,3 millió elérést, amely 15 olimpikon vívónk bemutatását kísérte.

Petschauer Attila emlékének adóztunk

A tragikus sorsú, kétszeres olimpiai bajnokról emlékeztünk meg – többek között válogatott vívók, Izrael nagykövete és Csampa Zsolt elnök társaságában.

Útra készen az olimpiai csapat!

A magyar sportélet legmagasabb rangú vezetőivel és a média képviselőivel találkozott kedden a párizsi olimpiai vívódelegáció.

Elhunyt Solti Antal

Rövid betegség után, 75 éves korában elhunyt Solti Antal, a magyar tőrvívás meghatározó egyénisége. Az MVSZ és az FTC a mestert saját halottjának tekinti.

Magyarok Párizsban – Muhari Eszter

Tizenöt vívónk lesz ott a párizsi olimpián. Őket mutatjuk be honlapunkon és social media felületeinken. Hajrá, magyar vívás! A sorozatot Muhari Eszterrel fejezzük be!

Élő eredmények

Közelgő események

LIVESTREAM

XXXIII. Nyári Olimpiai Játékok Párizs – Vívás 2024. július 27 – augusztus 04.