Kadet egyéni világbajnokunkat, a poreci junior Eb kétszeres bronzérmesét, a 17 esztendősen is felnőtt válogatott alapembernek számító női párbajtőrözőt, Muhari Esztert látogattuk meg otthonában.
Muhari Eszti, aki világjáró helyett hazajáró lett: “A karantén hetei alatt lett volna felnőtt Világkupánk Kínában, és junior világbajnokságunk Salt Lake City-ben. Ehelyett maradt nekem az Adria. Mármint a zuglói Adria sétány, ahol lakom… A junior vébét nagyon vártam, és remélem, az ősszel bepótolják, bár mondanak ezzel kapcsolatosan mindenfélét.”
Muhari Eszti, a létramászó (I.): “Létrának hívják ezt az eszközt, melynek segítségével igyekszem karban tartani magam. A lakásunknak egyedül ezen a pontján tudom lerakni, nem a fotó kedvéért állítottuk be így… Bevallom, kicsit már kezd elegem lenni ezekből a gyakorlatokból, nagyon hiányzik a vívás.”
Muhari Eszti, a létramászó (II.): “Függőlegesen is használjuk a létrát, ugyani közös családi projektbe kezdtünk. A szüleim szobáját már kifestettük, most az enyém következik. A festéket már megvettük, és az időnk, sajnos, igazán engedi, hogy ebbe is belevágjunk.”
Muhari Eszti, a kupahalmozó tanuló: “Itt tartom a fontosabb serlegeimet és érmeimet. A vb- és Eb-érmeknek pedig másik, speciális helyet találtam. A laptop is különleges szerepet tölt be most az életemben, ugyanis ez lett az iskolám. Javában zajlik a távoktatás, tegnap is dolgozatot írtunk. Nem hittem volna, hogy ennyire tud hiányozni a suli…”
Muhari Eszti, a biztos kezű: “Ez kihagyhatatlan alapgyakorlatnak számít nálam. Hogy hányszor találom el százból a teniszlabdát? Mindig számolom, de nem szeretnék szerénytelennek tűnni… Valamit kell válaszolnom? Akkor úgy fogalmazok, hogy közelebb a százhoz, mint a kilencvenhez!”
