Jani bácsi nélkül tőrversenyt nem rendezhettek, mindig elegánsan, egyenes háttal ülve, büszkén figyelte lányát, ahogy nyeri az asszóit. Minden alkalommal szurkolt neki, ha tehette. Sosem hangosan, nem tolakodóan, egyszer sem hallhattuk beleszólni, “okoskodni”, és őszintén örült Gabi legkisebb sikerének is. Pedig ha valaki, akkor ő sok mindent elért, igaz, nem a pástok, hanem a szőnyegek világában. Más kérdés, hogy ahol oly sokszor drukkolt, a tőrözők Sportcsarnokbéli alsó termében, évtizedeken át ott volt a “második otthona”, lévén korábban az volt a birkózók edzéseinek a színhelye…
Varga János 1939. október 21-én született Abonyban, ott ismerkedett meg a sportág alapjaival, majd a Budapesti Honvédban teljesítette ki páratlan pályafutását. A szőnyegen óriási önfegyelem, kitartás és rendkívüli fizikum jellemezte, összesen tíz világversenyes érmet, közte öt aranyat szerzett.
Egyike azon hat magyar birkózónak, aki olimpiai, vb- és Eb-győztesnek is mondhatja magát. Kötött- és szabadfogásban egyaránt a földkerekség legjobbjai közé tartozott, első világbajnoki címét törött bordával vívta ki 1963-ban, míg 1968-ban Kozma István mellett ő is a mexikóvárosi ötkarikás dobogó tetejére állhatott.
A hazai sportélet, a birkózók mellett a vívócsalád is gyászolja, Varga Jánost, Jani bácsit,
