Miként arról minden fórumunkon beszámoltunk, a mostani hétvégétől kezdve legalább 30 napig valamennyi versenyét elhalasztotta a Nemzetközi Vívó Szövetség. A sor az erre a hétvégére tervezett, anaheimi Grand Prix-versennyel kezdődött. Csakhogy mire a döntés megszületett, addigra már több nemzet vívója elutazott Kaliforniába, és a helyszínen készült a viadalra. A magyar küldöttség tagjai közül így cselekedett Dósa Dániel és Lupkovics Dóra. Válogatottjaink a szövetség segítségével, az elnök hitelkártyájával, kalandos úton, de hazaérkeztek… A legilletékesebbet, első számú férfi tőrözőnket, Dósa Danit kértük meg arra, hogy ossza meg velünk a történteket – már itthonról.
“Vasárnap indultunk el Anaheimbe, és akkor még semmi sem ígérte azt, hogy nem lesz verseny a hétvégén… Tulajdonképpen kint minden úgy történt, mint máskor szokott, leszámítva, persze azt, hogy egyre növekvő aggodalommal olvastuk az otthonról jövő híreket.
Sorra érkeztek az országok, megjöttek a nemzetközi edzőtáborba többek között a franciák, a németek, a japánok, és számos kisebb nemzet vívói. Zajlottak a foglalkozások, ment minden a maga útján. Egészen kinti idő szerint szerdán estig. Ekkor vacsorázni mentünk a kint dolgozó edzővel, Fekete Gáborral. Ő kapott egy információt az amerikai szövetség elnökén, Donald Anthonyn keresztül, hogy a FIE minden valószínűség szerint elhalasztja a versenyeit, már az anaheimit is. Igazából fogalmunk sem volt ekkor, hogy mi történik majd, elvégre magyar idő szerint csütörtök kora hajnal volt.
Reggeltől viszont felgyorsultak az események. A magyar szövetég azonnal kapcsolatba lépett velünk, és megtudtuk, hogy sikerült átíratni a jegyünket még aznap kora délutánra. Ekkor viszont őrült rohanásba kezdtünk, hogy el tudjuk érni a járatot. Először is vissza kellett mennünk a vívóterembe, hiszen a cuccainkat az előző napi edzés után ott hagytuk. Nagyon furcsa érzés volt, ugyanis töküres volt a szerda délután még fullra telt terem. Gyorsan összepakoltunk, és kicsekkoltunk a hotelból.
Csakhogy ez sem volt olyan egyszerű… Az összeg ugyanis nem volt kicsi, és a nálunk lévő szövetségi hitelkártya nem fedezte azt. Ez logikus is, hiszen elvileg érkezett volna a csapatvezető, és ezeket a költségeket ő rendezte volna. Gyors telefonálásba kezdtünk, hiszen az idő közben haladt, féltünk, hogy lekéssük a gépet, ami ebben a szituációban egyáltalán nem lett volna szerencsés. Végül Csampa Zsolt, a szövetség elnöke segített. Az ő hitelkártyáján ugyanis volt annyi fedezet, hogy némi beszélgetés után, azt felhasználva tudtunk fizetni, és végre indulhattunk. Köszönjük Tamás Heninek is, a főtitkár asszony segítségével sikerült az egyeztetés a szállodával.
Végül éppen időben kiértünk a Los Angeles-i reptérre, és elindultunk haza. Érdekes, ezt követően már teljesen átlagosan telt az utunk, pedig arra számítottunk, hogy ebben a helyzetben adódnak váratlan szituációk. Nem történt semmi különös, teljesen normál reptéri állapotokat találtunk még itthon, Budapesten is.
Szerencsére, abszolút rendben hazaértünk, és most már itthonról követjük a fejleményeket. Természetesen az egészség és a biztonság a legfontosabb, teljesen egyetértek a korlátozó intézkedésekkel. De nagyon szeretném, hogy sikerüljön minél hamarabb megfékezni a járványt. Rengeteget dolgoztam azért, hogy eljussak az olimpiára, és nehéz lenne megélni azt, ha erre még lehetőségem se lenne. Remélem, minden rendben lesz, és folytathatjuk a szezont!”
