A Vasas Pasaréti úti, Kovács Pál vívócsarnoka több szempontból kivételes. Napjainkban elsősorban talán azért, mert két, aktív olimpiai bajnokunk, Szász-Kovács Emese és Szilágyi Áron ebben az egyesületben vív. Másrészt, valljuk meg, környezete okán is egyedinek számít. Buda egyik legelegánsabb, jómódú villanegyedébe ékelődik be a Pasaréti úti központ, ahol a nemrégiben felújított, minden igényt kielégítő vívóterem is található.
Ennek megfelelően népszerű is a kardot és párbajtőrt működtető szakosztály. Boros György, korábbi kardvilágbajnok szakosztályvezető mesélte is néhány éve, hogy Riót, a vasasos “aranyolimpiát” követően toborozni sem kellett, magától telt meg a terem gyerekekkel, mi több, ki kellett tenni a “Megtelt!” táblát. Ezekben a napokban sem szabad a bejárás, ám egészen más okok miatt… A “budai angyalföldiek” is szigorú rendszabályok mellett nyitották újra a kapukat a koronavírus-járvány enyhülését követően.
A Vasas termébe lázméréssel jár együtt a belépés.
Hétköznap délután, az első bekezdésben említett környezetnek megfelelő autókból szállnak ki a vívópalánták – legalábbis jó részük -, akik a csarnokon kívül, a Pasaréti úti bejáratnál gyülekeznek az edzés előtt. Bemenni, csak egy időben, “zsilipelve” lehet, és csak azt követően, ha Magyar Tímea masszőr hőmérője nem jelez lázat. A mérésen, nagyon helyesen, a kíváncsi tollforgatónak is túl kell esnie, a rend, az legyen rend!
A karantén utáni vívóélet elengedhetetlen eszközei: kézfertőtlenítő, és névre szóló edzésbeosztás.
A terem előterében pedig a mostanság két, legfontosabb tárgy vár mindenkit: a kézfertőtlenítő, és a névre bontott edzésbeosztás. Nem csak a versenyzők, az edzők száma is kötött egyelőre. Egy edzésnapot fegyvernemenként két-két mester visz végig, csoportonként 15-15 kardozóval, illetve párbajtőrözővel. Látogatásunkkor Riba Ferenc és Kósa Miklós vezette a kard-, Halla Gergő és Mészáros Tibor a párbajtőrszekciót.
“A szakosztály, az egyesület, és az ingatlan tulajdonosa közösen hozta meg a szabályokat, melyeket be kell tartanunk és tartatnunk.” – meséli Kósa Miklós, akit versenybíróként a tokiói olimpiára is jelöltek. “Azt láttad, hol kell bejönni, és a terem túloldalán, a vészkijáraton kell elhagyni a termet. Biztonsági őrök vigyázzák a rendet, akik a szomszédos atlétika pályáért is felelősek.”
A kép előterében Kósa Miklós figyeli, ahogy Riba Ferenc vezényli az edzést.
Az edzés közben megkezdődik, és Riba Ferenc a maga rutinjával szól oda kollégájának: “Pontosan látszik, hogy ki csinálta végig rendesen a kiírt edzéseket a karantén idején, és ki nem. Szerencsére előzőből jóval többen akadnak…” A fegyverek még nem kerülnek elő, azt a választ kapom, hogy talán a Pünkösd utáni héten, elvégre nem lehet rögtön a vívással kezdeni két hónap szünet után. A tagdíjakat márciusra még beszedték, áprilisban természetesen nem, és a májusi fél hónap pedig futotta a márciusi részből. “A nyári programra már készülnek a tervek, de minden attól függ, hogy milyen korosztályoknak és mikor indul a versenyszezon. Ennek tudta nélkül nehéz szervezni a jövőt” – folytatja Kósa Miklós.
Lassan este hét óra lesz, jöhet az újabb csoport, az újabb zsilipelés… Érkeznek a “nagy nevek” is, befut az ifi olimpiai bajnok Rabb Krisztián, a válogatott párbajtőröző, Koch Máté. Megérkezik a mestere, Halla Péter is, igaz, “álruhában”, azaz civilben. Ezúttal nem ő a “napos”, de nem állja meg, hogy ne pillantson rá, legalább messziről a tanítványokra… Hiába, elhivatottság nélkül nem megy…
Estére befutottak a "nagyok" is: Rabb Krisztián és Szilágyi Áron a sisakok magányában.
Aztán megérkezik a “sztárvendég”, Szilágyi Áron is. Ahogy szokott, csöndesen, mindenféle sztárallűrök nélkül. Máris állna be a társak közé a bemelegítésre, úgy kell megkérni egy közös fotóra a reménybeli utóddal, Rabb Krisztiánnal, és néhány mondatos nyilatkozatra.
Kétszeres olimpiai bajnokunk (harmadik a sorban) az indián szökdelést sem blicceli el…
“Valamelyik beszélgetésemben említettem, hogy szabadidős sportolónak érzem magam ezekben a napokban, és ez azóta sem változott. Versenyek, téthelyzet nélkül nem vívás a vívás. Ezzel a tudattal megbarátkozni nem fontos, viszont el kell fogadni, és ezt én meg is tettem. Ahogy kirajzolódik a jövő, látjuk a versenyek időpontjait, azonnal minden megváltozik. Addig marad a szabadidős tevékenység. Na de, annak is megvan a maga rendje, és már elkezdődött a foglalkozás, úgyhogy megyek is” – nyilatkozta kétszeres egyéni olimpiai bajnokunk. Majd sietett a többiek, a nála tíz-tizenöt évvel fiatalabbak közé. És elsőként teljesítette az éppen aktuális feladatot, az indián szökdelést.
Szilágyi Áronon a koronavírus mit sem változtatott. Megmaradt céltudatos zseninek.
