– Beszélgethetnénk most úgy, hogy kadet világbajnok vagy, megvédted csapatban a junior vb-aranyérmedet, és túl vagy életed első olimpiáján. Szoktál erre gondolni…? – kérdeztük a kardozó Battai Sugártól, aki 17 évesen, csapatban nyert már kadet Európa-bajnokságot, junior világbajnokságot, és bekerült a tokiói olimpiai kvalifikációra esélyes felnőtt válogatottba is. Aztán a folytatást a koronavírus keresztülhúzta. Ezzel kapcsolatos fontos információ, hogy a múlt heti tatai edzőtáborban részt vevő, kadet és junior kardválogatott valamennyi tagján elvégezték a koronavírus-tesztet. Egyetlen pozitív esetet (egy kiskadet férfi kardozót) találtak, így természetesen Sugár is negatív lett.
– Próbálom mindezt kikapcsolni. A néhány napja véget érő tatai edzőtáborba is azért mentem, hogy minél többet beleadjak az edzésekbe. Ez a dolgom, igyekszem ezt a lehető legjobban megoldani.
– Azt nem mondod, hogy mindez ennyire egyszerű?!
– Persze, azért nem ennyire egyszerű. És természetesen mindegyik felvetésen sokat gondolkoztam. A kadet világbajnokságon, a junior világbajnokságon, és az olimpián is. Nem zárom ki az agyamból ezeket az érzéseket, de elfogadtam, hogy nem tudok változtatni a történteken.
Battai Sugi a győztes oldalon áll a magyar válogatott tagjaként.
– Bizakodó vagy a közeljövő versenyeivel kapcsolatosan?
– Inkább azt mondanám, hogy nagyon szeretném, ha rendben lemenne a következő szezon, korosztályos világversenyekkel és olimpiával. Túlságosan optimistának ugyanakkor nem mondanám magam. Sokan mondják, hogy messze nincs vége a koronavírusos időszaknak, és az elmúlt napok adatai, sajnos, ezt igazolják. De remélem, hogy fegyelmezett viselkedéssel, a szabályok betartásával, elkezdhetjük, pontosabban folytathatjuk a versenyzést, hiszen ezért edzünk mindannyian.
– A tatai edzőtáborban ezúttal nem a felnőttekkel, hanem saját korosztályoddal voltál együtt. Milyen gyakran került szóba a koronavírus?
– Nem sokszor. Azt azért ne felejtsük el, hogy a karantén, a bezártság ideje alatt más témánk nemigen volt a koronavíruson kívül. Most, hogy majd’ fél év után újra együtt voltunk, azért inkább a tanulás, a nyaralás és a szórakozás volt a téma. No meg természetesen a vívás…!
– Akkor beszélgessünk mi is arról! Az előző, csonka szezon igen különleges volt a számodra. Három korosztályban, kadetban, juniorban és felnőttben is versenyeztél. Ilyenkor ugyanaz a Battai Sugi lépett pástra, vagy egész más hozzáállást kívánnak a különböző korosztályok?
– Természetesen egész más a vívás egy kadet európai körversenyen, mint a felnőtt Világkupákon. Technikailag, taktikailag, fizikailag egyaránt. Mégis, talán fejben a legnehezebb a váltás. Én például az egyik utolsó versenyemen, a február végi, poreci kadet egyéni Európa-bajnokságon stresszeltem rá az egyénire. Utána úgy éreztem, legközelebb már meg tudom oldani ezt a feladatot, és ezért is vártam annyira a kadet világbajnokságot… Szakmailag természetesen a felnőtt feladatok a legkomolyabbak, egész más, sokkal magasabb a színvonal, de ez nem is volt kérdéses a számomra.
– Meglepett, amikor először meghívtak a felnőtt csapatba?
– Persze! A mesterem, Dávid Laci mondta meg, hogy elképzelhető a csapatba kerülésem. Természetesen az öröm és a megtiszteltetés egyszerre tört rám, próbáltam és próbálom meghálálni a bizalmat Gárdos Gábor vezetőedzőnek és a csapattársaimnak.
– Miként gondolsz az esetleges olimpiai szereplésre?
– Ez inkább továbbra is az álom kategóriába tartozik. A válogatottnak először ki kell harcolnia a kvalifikációt, nekem pedig a csapatba kerülést. Úgy állok hozzá, hogy nekem nem ez az elődleges dolgom. Legyek minél hasznosabb tagja a felnőtt válogatottnak, ám eközben minél jobban oldjam meg a saját korosztályos feladataimat.
Sugi nem intett búcsút a korosztályos világbajnoki érmeknek.
– Debrecenben élsz, tanulsz, és odaköt a klubod, mestered is. Mindeközben a kardvívóélet javarészt Budapesten zajlik. Hogy tudod mindezt összeegyeztetni?
– Ez néha valóban nem egyszerű… Rengeteget utazom, hiszen kedden és csütörtökön mindig Budapesten vannak a keretedzések. A versenyeket pedig szinte sosem rendezik Debrecenben…. Most vagyok tizenegyedikes, és az iskola sokat segít, nem hátrány az sem, hogy az osztályfőnököm tesi tanár. Ugyanakkor nagyon szeretem a klubunkat, azt a nyugalmat, amit a családom, a környezetem, és Debrecen nyújt. Odaköt a mesterem, Dávid Laci is, aki egyben a nevelőedzőm. Ameddig tudok, ott szeretnék maradni. De azzal is tisztában vagyok, alakulhat úgy a pályafutásom, hogy váltanom kell.
– Korábban hétről hétre versenyre jártál, most viszont több mint fél éve nem versenyeztél. Ezt miként élted meg?
– Nem tagadom, néha nehezen oldottam meg a korosztályváltásokat. Nem ugyanaz egyik hétvégén kadet bajnokságon pástra lépni, a másikon felnőtt csapat Világkupán szerepelni, melyen az olimpiai kvalifikáció a tét. Ezért aztán a koronavírusos időszak elején kicsit talán meg is könnyebbültem. Elvégre ott “tornyosult” előttem egy hónapon belül a kadet és junior világbajnokság, valamint a tokiói szereplésről döntő, utolsó felnőtt Világkupa. Aztán ez a megkönnyebbültség természetesen elmúlt, elkezdtek egyre jobban hiányozni a versenyek. Most meg már alig várom, hogy újra kezdődjenek…
– Ha döntenie kellene, hogy az elmaradó vagy elhalasztott kadet világbajnokság, junior világbajnokság vagy az olimpia hiányzik a legjobban, akkor melyiket választaná?
– Az olimpiára még bőven van időm, és az nem is maradt el, csak elhalasztották. Úgyhogy ez kilőve. Junior csapatban már nyertem világbajnokságot, és azért remélem, még bőven akad lehetőségem ebben a korosztályban szép eredmények elérésére. Kadet világbajnok viszont már sosem leszek. Ezt azért sajnálom, nagyon szerettem volna megpróbálni…
