Abszolvált szigorlat, jöhet a záróvizsga!

Olyan szépen indult! A strasbourgi Európa-bajnokság első napján mindjárt aranyat nyert a férfi párbajtőröző Rédli András, méghozzá nagyszerű versenyzéssel. A további egy hétben emellé egyetlen bronzot sikerült szerezni Gémesi Csanádnak, férfi kard egyéniben. De nézzünk egy kicsit utána annak, mi is történt összességében Franciaországban.

 

A külső körülményekre nemigen lehetett panasz. A versenyek többnyire pontosan zajlottak, elegáns környezetben, 3000-es csarnokban, az Európai Parlament tőszomszédságában. A szállás, a transzfer minden igényt kielégített, és még ha akadtak is a szervezéssel kapcsolatosan apróbb bosszúságok – példaként a negyven fokos kánikulában sem kapcsolták be a légkondit a csarnokban -, elmondható: optimális feltételek mellett léphettek pástra versenyzőink.

 

 

Mivel a vívás összetett sportág, a hat fegyvernem egymástól teljesen eltérő okok miatt szerepelt úgy, ahogy tette Strasbourgban. Kezdjük a férfi párbajtőrrel! A legfontosabb: Rédli András már említett, első napi aranyérme esernyőt tett a küldöttség feje fölé, ugyanakkor sem egyéniben a többi magyar, sem csapatunk nem volt topon. És Udvarhelyi Gábor fegyvernemi vezetőedző ugyan nem akart az évközi körülményekkel magyarázkodni, tény, rengeteg sérülés, illetve egyéb külső ok hátráltatta a fegyvernemet. Ráadásul az előző csodálatos szezon után törvényszerű és tudatos volt a sebességi fokozat átmeneti visszakapcsolása, ami ezúttal csapatban egy hetedik helyet eredményezett. Persze, a kazanyi vb már más téma lesz, itt világelsőségünk, és világranglistás vezetésünk megtartása a tét. De, éljünk ismét Udvarhelyi Gábor szóhasználatával, ez a csapat továbbra is képes bármelyik ellenfél legyőzésére. Így legyen, a bizalom a fegyvernem iránt továbbra is töretlen, és a végcél egyértelműen Rio!

 

Női párbajtőrben egy egyéni (Szász Emese) és egy csapat ötödik hely volt a termés. Ami nem rossz, de lehetett volna kicsit jobb is. Azok a problémák, melyek szezon közben néha halványulni látszottak, most ismét előtérbe kerültek. Szász Emese klasszisát nem kell bizonygatni, de mellette Révész Julianna is nagyszerűen kezdte a szezont, és Tóth Hajni is remek csapatvívással igazolta visszatérésének jogosságát és ésszerűségét. Azonban mintha lenne egy kis torpanás, és mivel Emesétől sem várható el, hogy minden esetben százhúsz százalékot nyújtson, így vegyes az összkép. Ugyanakkor gond nincs, legfeljebb megoldandó feladatok! A csapat továbbra is a negyedik, riói olimpiát érő helyen áll a világranglistán, Emese pedig megint döntős volt egy világversenyen, és a későbbi aranyérmestől szenvedett vereséget. Soha rosszabbat!

 

Tőrvívásban ígéretet tettünk arra, hogy a férfiaknál a legkisebb előrelépést is értékeljük, úgyhogy most ezt tesszük! A fegyvernem ugyanis reálisan nézve a csapatversenyben kihozta a lehető legtöbbet. Legyőzte Ukrajnát és Csehországot, hetedikként végzett, mindezt úgy, hogy a 28 évével rutinosnak számító Szabados Gábor mellett a két junior korú tehetség, Dósa Dániel és Németh András is sokat tett hozzá ehhez az eredményhez. Sőt, utóbbi egyéniben szintén nagy lehetőség kapujában állt, ha nem adja el 14:10-es előnyét, akkor dán riválissal vívhatott volna a 8 közé jutásért… Nem baj, az ő esetében igazán nem tűnik elbizakodottnak az a kijelentés, hogy lesz még ilyen esély a pályafutása során. Úgyhogy jöhet a kazanyi vb, és egy újabb apró lépés előre!

 

Női tőrben tulajdonképpen az történt, amire számítani lehetett. A csapat az ötödik helyen zárt, egyéniben Knapek Edina pedig egy tusra volt attól, hogy Zágráb után ismét döntőt vívhasson. Úgy isten igazából ez így rendjén is lenne, csupán egyetlen kérdésre kell megkeresni az illetékeseknek a választ: hogyan tovább? Igaz, ebben a fegyvernemben több az idő az útkeresésre, elvégre csapatverseny csak a 2020-as tokiói játékokon lesz. Csakhogy addigra legjobbjaink 40 fölött lesznek, és mivel a Belgiumban élő, egyébként a németek elleni helyosztón remekül vívó Kreiss Fannyt leszámítva nincs számottevő 21 és 32 év közötti női tőrözőnk (!), nem egyszerű a feladat…

 

 

Férfi kardban is akadhat némi hiányérzet, pedig Gémesi Csanád egyéniben pályafutása eddigi legnagyobb sikerét érte el bronzérmével. Akinek rögtön Szilágyi Áron neve ugrik be a „hiányérzet” megjegyzést olvasva, annak kedvéért gyorsan hozzátesszük: több érmet egyéniben nem nyerhettünk, mivel Áron és Csanád egymás ellen vívott volna a negyeddöntőben. Olimpiai bajnokunk egy szenzációs napot kifogó franciától kapott ki, ebből semmiféle messzemenő következtetést nem szabad levonni. Reméljük abból sem, hogy csapatban nem sikerült a 4 közé jutás az egyénileg gyengébb eredményekkel rendelkező németekkel szemben. Ugyanakkor ez a szezon nem kényeztetett el bennünket férfi kardban nagyszerű csapateredményekkel, miközben egyéniben tulajdonképpen régen zártunk ilyen eredményes Vk-szezont. Ennek az okát meg kell találni, és orvosolni, remélhetőleg már Kazanyig. Csanád bronza mellett még egy nagy pozitívum Szatmári András csapatversenyen nyújtott remek vívása, amelyet alkalmanként az egyéniben is láttunk tőle. 21 éves, bátran kijelenthető, hogy első felnőtt szezonjában jól teljesít, érezhető a folyamatos fejlődése.

 

A női kardozókhoz köthető a küldöttség legeredményesebb csapatszereplése, egy negyedik helyezés. Ami nem csak ezért dicséretes, hanem mert, ez volt ebben a szezonban a válogatott legjobb teljesítménye is. Ehhez a közepesen sikerült egyéni verseny után a lengyeleket kellett legyőzni, ami egységes csapatteljesítménnyel sikerült úgy, hogy mindhárom magyar hölgy (Márton Anna, Várhelyi Anna és Várhelyi Kata) tett hozzá a sikerhez. Ami rendkívül fontos és örömteli. Sőt, a folytatás sem volt reménytelen a világranglista első és második orosz, illetve ukrán csapattal szemben – köszönhetően Márton Anna kimagasló vívásának. Ugyanakkor örülni nem szabad sokáig, elvégre ezt az eredményt kell állandósítani ahhoz, hogy a magyar női kardcsapat kijusson a 2016-os riói olimpiára.