Mester és a Margaréták.
Gárdos Gábor, a világbajnok női kardcsapat vezető edzője: “Úgy gondolom, hogy az olaszok negyeddöntős legyőzésével átszakadt egy gát ebben a csapatban. Ezt követően elképesztő volt, amit nyújtottak a lányok. Ilyen fiatalon, ilyen sikert elérni, szinte hihetetlen. Ugyanakkor annyira jól vívtak, olyan egységesek voltak, hogy az elődöntőben és a döntőben már elhittem a hihetetlent… Szeretném megköszönni nálam fiatalabb edző kollégáimnak, Bódy Benjáminnak, Dávid Lászlónak és Ravasz Etelének, hogy partnerek és segítő társak voltak abban a munkában, amit nemrégiben közösen kezdtünk el. Egy olyan idős mester mint én, erre a szakmai kapcsolatra vágyik a kollégáival. Remélem, jövőre Márton Panka is visszatér, és akkor a határ a csillagos ég! És, ha már említettük az életkoromat. Egy barátom úgy kívánt hatvanadik boldog születésnapot, hogy olyan legyen, mint az ötvenötödik. Öt éve ugyanis Szatmári Andris nyert a születésnapomon vb-aranyat. A magyar mondás szerint egy héttel előtte-utána még ‘ér az ajándék’, úgyhogy köszönöm ezt a lányoknak. Végül még valami. A lányok nemcsak kardcsapatban, hanem általános, nemzetközi vélekedés szerint a szépségversenyben is világbajnoki aranyérmesek. Egyetértek! Szeretném megköszönni mindenkinek, aki segített bármit is nekünk, ilyen stáb kell az eredmények eléréséhez!”
Battai Sugár, aki az egész nap folyamán kimagaslóan vívott, a negyeddöntőben és a döntőben is oroszlánrészt vállalt a sikerből: “Elképesztően boldog vagyok, próbálom elhinni, hogy mindez igaz… Egész nap azt éreztem, hogy rendkívül egységesek vagyunk, mindenki a páston és a pást mellett segít és szorít a másiknak. Egész nap jól ment, élveztem a vívást, csodálatosan alakult ez a nap! Nagyon örülünk, ennyi könnyező férfit még nem láttam…”
Katona Renáta, aki az elődöntőben sokat tett hozzá ahhoz, hogy vb-finálét vívhatott csapatunk: “Ez életem legboldogabb napja! A többiek is kellettek ahhoz, hogy átsegítsem magam a negyeddöntőben mutatott vívásom után. És nagyon örülök, hogy sikerült! Amit pedig ezek a lányok a döntőben nyújtottak, arra nem találok szavakat!”
Pusztai Liza, aki öt egymást követő mérkőzésen zárta le magyar győzelemmel a meccseket: “Hihetetlen ez az egész! Tegnap már örültünk annak, hogy sikerült a legjobb nyolc közé jutás, és gondoltuk, próbáljuk meg megverni az olaszokat. Sikerült. Akkor verjük meg a spanyolokat is. Sikerült. Akkor jöjjenek a franciák. Sikerült. Felnőtt világbajnok lettem csapatban, ez óriási! Amikor 44:39-nél megfordították az ítéletet, és korán örültünk, egyáltalán nem zavart meg. Tudtam, hogy beadom a következőt. Most már ünnepelhetünk!”
Szűcs Luca, aki ahányszor pástra lépett, mindig hozzátett valamit a győzelemhez: “Ez komoly? Nem akarom elhinni. Tényleg nem. Világbajnokok lettünk! Én még ilyen egységes, mindenben együtt gondolkozó csapattal és stábbal sosem vívtam. Igazából nem izgultam akkor, amikor a páston voltam, csak akkor, amikor a többieknek szurkoltam. Majd holnap felébredek, és remélem, nem csak álmodtam ezt az egészet.”
