Látszólag minden ugyanolyan Tatán, mint évtizedek óta bármikor. Az udvar, az őszi fák lombhullása, a futófolyosó, a vívócsarnok – egy igazi, több évtizedes időutazás, a hagyomány minden tiszteletével, ami megadatik a patinás, mégis minden igényt kielégítő, több mint hetven esztendős olimpiai edzőtábornak. A “külalak” valóban változatlan, a “belbecs” azonban ezúttal eltért a megszokottól. Olyan ugyanis talán még sosem fordult elő, hogy öt vívó korosztály legjobbjai (újonc, gyermek, serdülő, kadet, junior) készüljenek együtt, egyszerre Tatán.
Egy korosztály első lépései a tatai "vívószentélyben".
Kardban mindenesetre bizonyosan nem, erősített meg mindebben Piecs Adrienn, a “Reménységek” korosztály edzője, amikor kollégái, Balla Nándor és Király Bence társaságában harminc, 12 és 15 év közötti kardozó lépett be életében először a tatai vívóterembe. Azt nem tudni, hogy a fiatalok belegondoltak-e abba, hogy ezen falak között készült többek között Gerevich Aladár, Kovács Pál, Kárpáti Rudolf, Kulcsár Győző, Pézsa Tibor, Szabó Bence, Nagy Tímea, Szilágyi Áron éppen aktuális, soron következő feladatára. Az viszont bizonyos, hogy a környezetnek megfelelő tisztelettel, és a helyzethez illő megilletődöttséggel tették meg vívózsákjaikat húzva első lépéseiket a “szentélyben”. Reméljük, sokszor lépnek még be pályájuk során ugyanide…
Az edzőtábor legfiatalabbjai, a 2010-ben született kardozók.
Mindeközben javában zajlott a kadet és junior férfi válogatott edzése, amelyet Kósa Miklós irányított, amíg Neuhold Sándor beavatott az edzőtábor részleteibe.
“Mi szerdától szombatig készülünk itt, a fiatalabbak péntektől vasárnapig vannak Tatán. Így két közös edzésünk lesz mintegy ötven résztvevővel, ami remélhetőleg emlékezetes marad a kicsiknek. Nagyon tisztességesen dolgoznak a kadet és junior fiúk, délelőtt versenyszituációkat, taktikai elemeket gyakorlunk, délután pedig asszózunk, különféle edzésversenyeket vívunk. Az első este az ismerkedéssel telt – új korosztályokról lévén szó. A szabadprogramban szerepelt darts, gombfoci, kártya, play station, tetszőlegesen. Egyetlen feltétel volt, a mobiltelefont nem lehetett behozni a társalgóba… Tegnap este pedig videó elemzést tartottunk, az idei junior világbajnokság döntő meccseit elemeztük közösen. Jó érzés, hogy valamennyi srác partner a közös munkában, és ugyanez elmondható edző kollégáinkról is, akik mindenben segítik a törekvéseinket.”
Kadetok és juniorok edzés közben. Nincs megállás…
Hogy mindezen törekvések mit is takarnak? Az elmúlt időben a médiában több írás jelent meg azzal kapcsolatosan, hogy férfi kardcsapatunk átlagéletkora nem éppen alacsony. Tény, és természetesen a szakmán belül mindenki tisztában van ezzel. Pontosan tudja, hogy az elmúlt évtizedben, férfi kardban, a kadet korosztályban jöttek a nemzetközi sikerek, a juniorban jövögettek, a felnőtt mezőnyben viszont a most 29 éves Szatmári András a legfiatalabb magyar, aki eljutott egy Villágkupa-verseny nyolcas döntőjéig. Egyértelmű, ezen a folyamaton is kellene változtatnia a két fiatal mesternek, aki februárban kapta meg kinevezését a kadet, illetve a junior válogatott élére.
“Dinamikusabbá kell tenni a vívásunkat, talán ebben vagyunk lemaradva a nemzetközi élmezőnytől.” – folytatta Neuhold Sándor, aki nemcsak a juniorok mellett dolgozik, hanem Decsi András vezetőedző segítője a felnőtt válogatottnál. “Azt gondolom, hogy a magyar kardhagyományoknak megfelelően továbbra is megvan a technikai fölényünk, ezt kell párosítani a dinamizmussal, a sebességgel, a megfelelő taktikával és a fizikummal. Azért is jó, hogy ilyenkor együtt lehetünk néhány napot, mert megismerjük egymást, megtanulunk egy olyan közös nyelvet, amelyet majd a szezon éles versenyein együtt kell beszélnünk a versenyzőkkel.”
A kadet és junior férfi kardválogatott Neuhold Sádorral (balra) és Kósa Miklóssal (jobbra).
Az eredetileg fél 12-ig tervezett edzés majdnem délben ért véget, ám emiatt egyetlen zokszó sem érkezett, mindekit tette a dolgát. Ha megengedhető ennyi összehasonlítás, akkor a párbajtőr edzőtáborokban tapasztalt e sorok írója ehhez hasonló hozzáállást, fegyelmet, megfeszített munkát, mégis nagyszerű hangulatot. Miként azt is e fegyvernemtől leshették el a szervezők, hogy iskolaidőben a korosztályos edzőtáborokat tanácsos úgy rendezni, hogy a hétvége is beleessen, minél kevesebbet hiányozzanak a fiatalok az iskolából és az egyesületből. Hiába, tanulni sohasem szégyen… Az edzés levezénylését követően kapcsolódott be Kósa Miklós is a beszélgetésbe.
“A mesterek tanítják meg vívni a fiatalokat, ők végzik el a munka legfontosabb részét saját tanítványukkal. Amit mi megpróbálunk hozzátenni, azok olyan elemek, amelyek jellemzőek a nemzetközi mezőnyre, illetve egyes nemzetekre. Próbálunk adott szituációkat gyakorolni, hogy a pást mely pontján milyen lehetőségeink vannak. Olyan helyzeteket szeretnénk szimulálni, amelyeket a nemzetközi versenyeken tapasztaltunk az évek során. Jó érzés látni, mennyire partner ebben a munkában mindenki.”
Előttünk a jövő. Ötven kardozó a tatai edzőtáborban.
Honlapunkat követő, a fegyvernem programját ismerő olvasóink talán tudják, a fegyvernem kadet vívói az elmúlt öt hétvége mindegyikén válogató versenyen vettek részt. A hatodik hétvégét pedig edzőtáborban töltik az iskolai elfoglaltságok és az egyesületi munka mellett. Nem biztos, hogy mindenkinek szimpatikus -, ám ez az út vezet előrébb és előrébb. Márpedig a magyar férfi kard “élet Szilágyi Áron után” című fejezetét nem árt időben elkezdeni…
