A női kardvívás több mint két évtizedes történetének első világbajnoki aranyérmét szerezte meg július 23-án, Kairóban Battai Sugár (19 éves), Katona Renáta (27), Pusztai Liza (21) és Szűcs Luca (19) – Gárdos Gábor vezetőedző irányításával. Ezzel kilenc év után, a férfi párbajtőrcsapat budapesti győzelmét követően nyert ismét csapatban vb-aranyat a magyar vívósport – minden idők egyik legfiatalabb átlagéletkorú együttesével.
A küldöttség vasárnapi hazaérkezésekor ott volt fotósunk, most arra voltunk kíváncsiak, egy hét után milyen érzéseket élnek át kairói emlékeikre gondolva a főszereplők, illetve miként telnek napjaik a hazaérkezés óta, mik a terveik augusztusra. A “felfoghatatlan” kifejezés szinte valamennyi lány mondatai között szerepelt…
Aranyéremmel és világbajnoki diplomával – Katona Renáta, Pusztai Liza, Szűcs Luca és Battai Sugár.
Battai Sugár: “Egyáltalán nem tudatosult bennem az, hogy felnőtt világbajnok lettem, kicsit még felfoghatatlan a számomra, ami történt. Amióta hazajöttem, ingázom mindenfelé, szerepelt a programomban televíziós interjú a Balatonon, rádiós beszélgetés Budapesten, illetve városomban, Debrecenben, már túlvagyok mindenféle média megjelenésen… Csak kapkodom a fejem, erre azért nem gondoltam. Az augusztus a pihenésé lesz, hamarosan Görögországba utazunk a családommal. Szeptemberben pedig folytatódhat a munka!”
Katona Renáta: “A napokban éppen klubtársamtól, Szász Emesétől kérdeztem meg, hogy számára mennyire időbe telt, mire tudatosodott benne a riói olimpiai aranyérme. Azt válaszolta, hogy mire ez megtörtént, már jöhettek is a következő feladatok. Nem tudom, velem miként alakul majd, de egyelőre álomszerű az egész, ami történt velünk. Interjú interjút követett a héten, ráadásul éppen költözködöm, úgyhogy sűrűn alakultak a napok. A Szófia utcában lakom majd, azaz vissza a gyökerekhez… A vívást ugyanis az UTE-ban kezdtem, melynek Király utcai terme egy-két perces sétára lesz majd tőlem. Azért pihenőm is lesz, az augusztusi tervekben Olaszország és Balaton szerepel.”
Liza szokása szerint sisakja alatt ünnepli az aranyat érő tust, a többiek már érkeznek…
Pusztai Liza: “Egyáltalán nem tudom még felfogni ezt az egészet. Teljesen eltérő érzelmi állapotok között ingázom. Egyszer annyira boldog vagyok, hogy az már az eksztázis határát súrolja. De olyan is volt, hogy szerda délután ültem otthon egyedül a lakásban, és örömömben elsírtam magam. Nagyon nehéz időszakon sikerült túljutnom, talán ezért is van rám ekkora hatással ez a világbajnoki aranyérem. Jártam a héten tévében, rádióban, adtam interjúkat, fel sem tudnám sorolni, hogy milyen médiumokban. Élvezem ezeket a napokat, még egy darabig itthon leszek, de jut majd idő a nyaralásra is.”
Szűcs Luca: “A héten az egyik napon a lányokkal együtt voltunk egy rádiófelvételen, és egységesen megállapodtunk abban, hogy továbbra is felfoghatatlan számunkra az, ami történt. Ahányszor csak visszagondolok arra napra, hihetetlen érzések ragadnak el, igazából nem is tudom hová tenni egyelőre azt, hogy felnőtt világbajnok lettem nem egészen húsz évesen. Most éppen Barcelonába készülök a barátnőmmel néhány napra. Pihenés, séta, evés-ivás lesz a program. Jól jön a pihenés, de tudom, hogy szeptemberben már várni fogom a folytatást.”
A mester és az aranyos tanítványok.
Gárdos Gábor vezetőedző: “Azért a történtek még messze nem ülepedtek le bennem, és úgy gondolom, egyhamar nem is fognak. Elmondtam már Kairóban az ezzel kapcsolatos szakmai gondolataimat, és ezt a héten sokszor megtehettem, mert nagyon komoly volt a médiaérdeklődés körülöttünk. Öt éve nyert Lipcsében, kard egyéniben vb-aranyat Szatmári Andris tanítványom, akkor közel sem érkezett annyi megkeresés, mint most. Persze, ez csapatarany volt, de örülök, hogy ennyire ‘megérintette’ a médiát. Az augusztus a családé, jövő héten utazunk nyaralni kedvenc helyünkre a feleségemmel. Szeptemberben pedig jöhet a munka, nyilván mindenki által megnövekedett elvárásokkal.”
