- Kommersz kérdéssel kezdenénk. Sokat csörgött a telefonja a kinevezése óta?
- Igen, mondhatjuk. Valóban sokan gratuláltak. Ám e helyütt részemről az első gondolat a köszöneté. Szeretném megköszönni a bizalmat azoknak, akik támogattak, akik elfogadták a pályázatomat. Az értékelő bizottságnak, az elnökségnek, elnök úrnak. Továbbá elődömnek, Udvarhelyi Gábornak, akitől igyekeztem minél többet megtanulni. Útmutatás volt, amit láttam tőle, szeretném azokat az értékeket képviselni, amelyeket ő képviselt. Mindenkivel meg szeretném találni a közös hangot, ezt a munkát csak csapatban tudom elképzelni.
- Mostanáig sportigazgatóként dolgozott. Emellett részt vállalt a nemzetközi sportdiplomáciában, és idehaza versenyigazgatóként is tevékenykedett, a nagy versenyeken csapatvezetőként dolgozott. Ennyi komoly feladat mellett miért gondolta úgy, hogy beadja a pályázatát, hogy szövetségi kapitány szeretne lenni?
- Aki ismer, az pontosan tudja, hogy a pástok, az öltözök világát inkább kedvelem, mint az irodai íróasztalt. A csatatéren érzem jobban magam, a felsorolt feladatok közül is az állt talán legközelebb a szívemhez, amikor a magyar csapatot vezethettem, és a világversenyek idején a pást közelében is próbáltam segíteni a mieinknek. Arról nem beszélve, hogy edzői diplomát szereztem, erre készültem, és nem tudok elképzelni a szakmán belül nagyobb dicsőséget és lehetőséget, mint szövetségi kapitányként szolgálni a magyar vívást.
- Ön eddig sportigazgatóként segítette a szövetségi kapitányt. De ki segíti majd most a szövetségi kapitányt? Fenti tisztségei közül mi az, amit szeretne megtartani, és mi az, amit le kell adnia?
- Azért sok átfedés akad a két tisztség között, ma más korántsem kizárólag szakmai feladat a szövetségi kapitányság, eddig is szerepet vállaltam például az edzőtáborok megszervezésében, a keretedzések látogatásában, a versenyszezon kialakításában. Az pedig, hogy lesz-e másik sportigazgató helyettem, az elnökség, az elnök, a főtitkár döntése lesz. Nyilván versenyigazgatóként nem dolgozhatok tovább, hiszen más feladatom lesz. Az európai szövetségben betöltött szerepemet viszont érzésem szerint csak erősíti ez a tisztség. Ráadásul a végrehajtó bizottságon belül éppen az edzői testületet vezetem, úgyhogy ez a kinevezés passzol a pozícióhoz. A nemzetközi sportdiplomáciai munkát szeretném folytatni.
- Negyvennégy évesen lett kapitány. A “nagy elődök”, az ön által már említett Udvarhelyi Gábor, Kulcsár Győző vagy Kovács Tamás idősebben kapták meg ezt a tisztséget…
- Azért akad ellenpélda is, Szabó Bence például, ha jól emlékszem, 39 éves volt, amikor kapitány lett, és sikeres időszakot tudhat a háta mögött ebben a pozícióban… Ez a lehetőség most jött el, és azért vállaltam el, mert képesnek érzem rá magam. De nem győzöm ismét hangsúlyozni, hogy ez nem egyemberes feladat. A pályázatomban is leírtam, hogy csapatban gondolkozom, a kommunikációt, a kollégákkal történő rendszeres kapcsolattartást tartom a legfontosabbnak. Nem a “főnök-beosztott” kapcsolatban hiszek, hanem a közös munkában.
- A párbajtőr világában nőtt fel, most viszont kapitányként a másik két fegyvernemért is felel. Miként képzeli el az ön által említett közös munkát a három szakággal?
- Párbajtőrben hiszem azt, hogy a férfiak mellett a nők is esélyesek az olimpiai kvalifikációra, fiatal, tehetséges, jó csapataink vannak, a két szakágnak “kézen fogva” kell haladnia előre. A kard világába is belekóstoltam, hiszen éppen Decsi András férfi vezetőedző kérésére az olimpia előtti években ott voltam a csapattal, jártam a keretedzésekre, utaztam a versenyekre. Ugyanúgy kijelenthető, hogy a nők vezetőjével, Gárdos Gáborral is régi és szoros a kapcsolatunk. Itt is képesnek érzem mindkét szakágat a sikeres olimpiai szereplésre. Sportigazgatóként nem nagyon telt el hét úgy, hogy ne látogattam volna a tőrözők keretedzéseit is, beavattak a szakág mindennapjaiba a kollégák. Sok munka vár ránk, de nem érzem megoldhatatlannak a feladatot, sőt!
- Azért bizonyosan akad olyasmi, amit szövetségi kapitányként kicsit másként képzel el, mint a korábbiakban…
- Nagy újdonságok nem lesznek, a magyar vívás az elmúlt években rendre igen eredményesen szerepelt, nemcsak az olimpiákon, hanem az utánpótlás világversenyeken is. A rendszer változatlan marad és működik, nem kell kifordítani a sarkából a világot. Talán a sporttudomány vívmányait szeretném jobban beépíteni a mindennapokba, és remélem ebben a versenyzők is partnerek lesznek. Úgy érzem, ezen a téren a teljes magyar sportban akad lemaradásunk. Gondolok itt például a dietetikára, a mentális felkészülésre, a Polar-rendszerek használatára és még sorolhatnám. A tokiói olimpia előtt Siklósi Gerivel ennek a szellemében készültünk fel, és meg is lett az eredménye.
- Szövetségi kapitányként miként kezdi a munkáját?
- Már a jövő héten leülök minden fegyvernemmel, és közösen fogjuk kialakítani az elképzeléseket. Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy szövetségi kapitányként is csak a csapatmunkában hiszek. Tisztában vagyok a pozíció nagy és megtisztelő felelősségével, de ez nem “one man show”, nem egyszereplős pozíció.
- Végezetül hadd kívánjunk ez úton is sok sikert a munkájához!
- Köszönöm szépen!
