- Két arany-, egy ezüstérem. Legutóbb tizenöt évvel ezelőtt tért haza két arannyal magyar küldöttség világbajnokságról. Ezek után, gondolom, elégedett lehetsz…
- A siker vívásban is a sportolóé, másodsorban a mesteré, harmadsorban a fegyvernemi vezetőé. Természetesen ettől még elégedett lehet a szövetségi kapitány, és van feladata is bőven. Én leginkább annak örülök, hogy a halványan sikerült Európa-bajnokság után azok a változtatások, amelyekről rengeteget beszéltünk házon belül, sikerre vezettek. És itt nemcsak az érmekre gondolok, hanem több olyan eredményre, teljesítményre, amely messze felülmúlta az antalyait.
- Milyen változtatások történtek, mikről beszélgettetek?
- Az egyénekkel történő párbeszédeket inkább nem szeretném konkretizálni. De a személyes beszélgetések mellett általánosságban elmondható, hogy próbáltunk változtatni a szakmai munkán. Eddig is sok órát töltött mindenki a vívóteremben, de most azt kértem, hogy a mennyiség mellett jobban koncentráljunk a minőségre. Teremtsünk még több versenyhelyzetet, gyakoroljunk konkrét szituációkat, mindig legyen valami célja az asszózásnak, élesebbek legyenek az edzések. Női kardban korábban elhatároztuk, hogy szeptembertől központosítottabb lesz a felkészülés, az Eb után ezt előrehoztuk már a mostani időszakra. Persze, nem ezért lett világbajnok a női kardcsapat, de hátha picit ez is hozzásegítette…
- Akkor miért lett világbajnok? És mit értesz központosítás alatt?
- Kezdjük az utóbbival, mert erre egyszerűbb a válasz. A lányok edzői egy kivétellel nagyon fiatalok, vívóként sose jutottak el felnőtt világversenyre, és mesteri pályájuk elején járnak. Gárdos Gábor vezetőedző ugyanakkor sok tapasztalattal rendelkezik. Megpróbáltunk találni egy olyan utat, amikor az edző-tanítvány kapcsolat nem sérül, mégis strukturáltabb, egy irányba mutató munka folyik. Persze, megint mondom, nem ezért lett világbajnok a csapat, ám Kairóban nagyon jól működött a kapcsolat a versenyzők, a kispad, és a lelátón ülő edzők között, és ez sem volt korábban mindig így.
- De megismétlem, akkor szerinted miként lett emellett világbajnok ez a rendkívül fiatal csapat?
- Ez nagyon sok összetevős kérdés, nem lehet kiragadni egyetlen okot. Ami egy csapatsikernél mindig nagyon fontos: mind a négy ember hozzá tudott tenni bizonyos szituációban a sikerhez. A két junior, Battai Sugi és Szűcs Luca szinte végig eufóriában vívott, Katona Reni mély gödörből állt fel, és remekül teljesített az elődöntőben. Pusztai Liza pedig a sosem könnyű befejezést oldotta meg tökéletesen, egymás után ötször. Talán őt hadd emeljem ki azért, mert nagyon sokat beszélgettünk, a tokiói olimpia előtt igen mélyen volt, edzőt váltott, de nem jöttek úgy az eredmények, ahogy szerette volna. Itt sem sikerült az egyéni versenye. A csapaton pedig olyat nyújtott, mint eddigi pályafutásának legszebb pillanataiban. Vagy még többet… Talán az is segített, hogy fiatal koruk ellenére hárman ott voltak tavaly az olimpián, így a világversenyek különleges világa, a fények, a call room, az emelt pást, már nem hatott rájuk újdonságként. Rendkívül fiatal társaságról beszélünk, melyhez remélem, hamarosan társul Márton Anna is. A női kard a magyar vívás legeredményesebb szakága lehet, és nemcsak a párizsi, hanem a Los Angeles-i, sőt akár későbbi időszakot is figyelembe véve.
Boczkó Gábor a világbajnokságon Koch Mátét is ellátta tanácsokkal. - Ha már a karddal kezdtük, akkor folytassuk is azzal! Egy szövetségi kapitány miben segíthet Szilágyi Áronnak?
- Az igazat megvallva, nem sok mindenben. Áron olyan szinten tudatos, profi, és minden lépését megszervezi az életének, hogy teljesen felesleges abba beleszólni. Hadd meséljem el a kairói világbajnokságon történteket! Kezdődött azzal, hogy kiemeltként, már jóval a selejtezők előtt elutazott a helyszínre. Ezt sem a magyar, sem a többi küldöttségből nem sokan tették meg a kiemeltek közül. Aztán itt minden délelőtt iskolázott, vívott, minden délután ott volt a konditeremben, este pedig Bodnár József masszőrnél. Egyetlen napot hagyott ki, az egyéni verseny előtti utolsót, amikor őt is utolérte a gyomorfertőzés… Aztán, ugye, történt, ami történt! És hogy a kérdésedre is konkrétan válaszoljak: leginkább azt tudom Árontól megkérdezni, hogy miben segíthetünk… Igyekszünk a felkészülését úgy segíteni, ahogy azt ő képzeli el, mesterével, Decsi Andrással együtt. Nincsenek extrém igényeik, a szövetség vezetése próbálja teljesíteni azt, amit kérnek. Ő pedig vív. ahogy vív. A világon a legjobban.
- A férfi kardcsapat 2016 óta minden világversenyen érmes volt, négy ezüst- és két bronzérem a mérleg. Az első alkalmat leszámítva, mindig Korea nyerte az aranyat. Szerinted lesz ebből első helyezés?
- Igen, lesz! Elnézést, de hadd hozzam fel saját példánkat, a korábbi férfi párbajtőrcsapatét. Hosszú éveken át, szerintem vagy hat alkalommal kaptunk ki vb-n vagy olimpián a franciáktól, aztán jött a 2013-as hazai világbajnokság, és felállhattunk a dobogó tetejére. Látom, mennyire tudatosan készülnek a fiúk, eljön majd az az idő, amikor nekünk jön össze minden, vagy a koreaiak fognak ki gyengébb napot. Most egyik sem alakult így. Azt ugyanakkor tegyük hozzá, hogy mindeközben egyre magabiztosabban és látványosan nyitják az ollót a többiekkel szemben, a világranglistán nagy különbséggel van lemaradva mögöttünk a harmadik helyezett. Párizsig nem lehet kétséges ennek a csapatnak sem a célja, sem az összeállítása.
- Akadtak a világbajnokságnak az érmeken túl is értékes mozzanatai, példaként a 19 éves Szemes Gergő egyéni döntője férfi tőrben. Miként látod a tőr szakág helyzetét?
- Ezt a kérdést szeretném kettéválasztani. A férfi tőr egyértelműen felszálló ágban van. Szemes Gergő eredménye önmagáért beszél, az egyik legnehezebb fegyvernemben idáig eljutni hatalmas dolog, és Dósa Dani is szépen halad előre. A csapatban az osztrákok elleni vereség nem hiányzott, de ezt leszámítva előre vezet az út. Azt nem mondanám, hogy a párizsi csapatkijutás a célkitűzés, de nem lehetetlen, és 2028 már valóban reálisnak tűnik. Persze, ehhez rengeteg munkára van szükség, de úgy látom, ezzel a fiúk is tisztában vannak. Női tőrben ugyanakkor Kreiss Fanni kiesése sem lehet magyarázat a szezon teljesítményére. Kondricz Kata egyéniben lépett előre, de a csapat nemcsak a világbajnokságban, hanem az egész szezonban halványan vívott. A meglátásom az, hogy a lányok saját fejük, gondolatuk után mennek, talán kicsit több munkára, alázatra, mások szavainak befogadására lenne szükség. Bízom bennük, de itt változásra van szükség.
- A végére hagytuk “saját” fegyvernemedet, a párbajtőrt. Érmet nem sikerült szerezni, egy férfi csapat negyedik hely a mérleg. Elégedett vagy?
- Azt semmiképpen sem mondhatom. Ugyanakkor a férfi csapat hatalmasat lépett előre. A tizenegyedik helyről kezdte a szezont, és a vb-negyedik hellyel stabilizálta magát a világranglista élmezőnyében. Kikaptunk a világbajnok franciáktól és az olimpiai bajnok japánoktól, ez a két vereség abszolút vállalható, ők még jobbak nálunk. De csak egyelőre…! Három 23 évesből és egy 25 évesből áll a csapatunk, férfi párbajtőrben meglátásom szerint 30 esztendősen érik be igazán egy vívó, sokra hivatott ez a válogatott. Talán érdemes Siklósi Geriről külön beszélni. Nagyon fiatalon ért el hatalmas sikereket, ami természetesen egyáltalán nem baj, sőt… Ugyanakkor járhat azzal, hogy különböző okok miatt jönnek kisebb nagyobb hullámvölgyek. Ő most ebben van, nagyon sokat kell beszélgetni, még többet dolgozni, egészen biztos vagyok benne, hogy sok remek siker áll még előtte. Ezért dolgozik ő, a mestere és válogatott edzője Dancsházy-Nagy Tamás, és próbálok segíteni én is.
- A nőket nagyon kevés választotta el a sikertől, mégis 15. hely lett a vége. Mi a véleményed erről a szakágról?
- A tizenötödik hely, az tizenötödik hely. Akkor is, ha egy tuson múlott a nyolc közé jutás, akkor is, ha vírusos betegség ment végig a csapaton, és akkor is, ha erősek voltak az ellenfelek. Sokkal nagyobb probléma volt az, hogy abban az ominózus, egytusos nyolcaddöntőben a franciák ellen, Kun Anna társ nélkül maradt, senki sem tudott hozzátenni az eredményhez a többiek közül. Sokra hivatott ez a társaság is, fiatal a csapat, de nagyon nehéz úton kell felkapaszkodniuk a lányoknak ahhoz, hogy reális legyen az esély az olimpiai kvalifikációhoz. Persze, meg kell próbálni, és az akarat megvan a csatában, ez nem is kérdés.
- A múltat és a világbajnokságot kiveséztük. Miként alakul a jövő?
- Az augusztus egyértelműen a pihenésé. De szeptemberben meg kell kezdeni a felkészülést, mert nagyon hosszú szezon vár ránk. Minden fegyvernemnek lesz legalább egyhetes fizikai edzőtábora, aztán kezdődik a szakmai rész ötvözése a fizikaival. Októberben már egyes fegyvernemeknek lesznek szatellit versenyei, hazai válogatói. Novemberben pedig kezdődik a Világkupa-szezon. Áprilisban rajtol az olimpiai kvalifikáció, és a milánói világbajnokságot is valamivel később rendezik, mint most a kairóit. Úgyhogy rengeteg dolgunk lesz, nem fogunk unatkozni…! Ugyanakkor ez egy csapatmunka, társak nélkül nem megy. Ezért is szeretném megköszönni a munkáját valamennyi edző kollégámnak, az irodának, az elnökségnek, Csampa Zsolt elnök úrnak és Tamás Henriette főtitkárnak. Kicsi szünet, és aztán, remélem folytathatjuk!
Boczkó Gábor sikeres kapitányi vb-debütálása
Először vezette Boczkó Gábor szövetségi kapitányként világbajnokságon a magyar vívóválogatottat Kairóban. Az eseményről eredményesen, 2 arany- és 1 ezüstéremmel tért haza a küldöttség. Interjú.
