Márton Anna, aki Düsseldorfban második Európa-bajnoki érmét nyerte, a három évvel ezelőtti, toruni ezüst után egy bronzot: “Nagyon boldog vagyok. Máskor, amikor vereség után kell nyilatkoznom, akkor nem tudok azonnal örülni a végeredménynek, de ez most másik alkalom… Sok feszültség volt bennem, az olimpiai kvalifikáció miatt elsősorban. Talán ez szabadult fel, amikor sikerült érmet nyernem. Három hete nem vívtam a sérülésem miatt, már a forduló után izomlázam volt, de sikerült túllépnem ezen. Limbachtól kicsit tartottam, nem szeretem a ritmusát, és amikor őt legyőztem, akkor megéreztem a vívást. Most már sokkal könnyebb lesz, és nagyon szeretnénk bebizonyítani a csapattal, hogy ott is képesek lehetünk egy szép eredményre! Úgyhogy most megyek pihenni, és megkérem Timit (Magyar Tímea, a csapat masszőrje – a szerk.), hogy hozzon a csapatversenyre százszázalékos állapotba…A bronzérmemet Gárdos Alfrédnak ajánlom.”
Gárdos Gábor, Panka mestere, aki kislány kora óta a nevelőedzője a még mindig csak 24 éves klasszisnak: “Hatalmas feszültség szakadt ki Pankából, az elmúlt időszak ugyanis nagyon nem úgy alakult, ahogy szerettük volna. Ebben az évben nem jöttek az eredmények, és az a sípcsontsérülés is a lehető legrosszabb pillanatban történt. Hogy mégis mekkora sportember Panka, azt ezúttal is bebizonyította. Vívott már ennél sokkal jobban, ám ez az érem a történtek tükrében rendkívül értékes a számomra, és nagyon remélem, hogy a számára is. Ma este egy kicsit talán örülhetünk ennek a sikernek, aztán jönnek a további, nagyon fontos feladatok. A düsseldorfi csapatverseny, nem is beszélve a budapesti világbajnokságról…”
