Munkatársunk helyszíni jelentése:
Szilágyi Áron: “Különleges nap volt a mai, de végeredményben nagyon örülök, hogy érmet nyertünk a fiúkkal. Az elődöntőben 43:43-nál egy technikai hiba akadályozott meg a tusban, és ez azért nagyon bosszantó, hogy ilyen előfordulhat, és befolyásolja az olimpia végeredményét. Aztán a bronzmeccsen sokáig minden rendben volt, de az utolsó asszóban egyszerűen semmi sem sikerült. 43:40-nél átfutott az agyamon, hogy ebből még baj is lehet. Érdekes, hogy ekkor egy olyan akciót vettem elő, amit szinte soha nem használok. Bejött a feltartó szúrás, és utána már tudtam, hogy beadom az utolsót is. Furcsa verseny volt ez a mai, és ezek szerint a Jóisten ezen a napon ezt a bronzot szánta nekünk. Biztos, hogy folytatom a vívást, de azt nem tudom most megmondani, hogy mikor lépek legközelebb pástra.”
Szatmári András: “Komoly hullámvasút volt számomra ez a nap. Jól sikerült a kezdés az amerikaiak ellen, viszont az olaszok elleni vereség javarészt az én lelkemen szárad. Ezt nagyon sajnálom. Kellett a négy óra szünet, elvonultam, lefeküdtem, igyekeztem mindent átgondolni, és összeszedni magam. Nagyon örülök annak, hogy ez sikerült, és a németek ellen ismét jól ment a vívás. Most egy darabig nem veszek kardot a kezembe, aztán jöhet a folytatás!”
Decsi Tamás: “Az olimpiai érem hiányzott egyedül a vitrinemből, és elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy végül összejött. Ez a csapat megérdemelte az érmet, évek óta dolgozunk ezért. Nagyon örülök annak is, hogy a magammal szemben támasztott elvárásomnak meg tudtam felelni ezen a napon. A folytatás? A nálam idősebb Aldo Montano példája elgondolkoztatott… De erre a kérdésre most még nem tudok válaszolni.”
Gémesi Csanád, aki Gödöllő első olimpiai érmese: “Nem tudom szavakba foglalni, mennyire boldog vagyok. Kisgyerek koromban elhatároztam, hogy egyszer olimpiai bajnok leszek, és ezeken a pástokon fogok vívni. Utóbbi már összejött, és előbbi sincs kizárva. Minden idegszálammal arra törekedtem, hogy megnyerjem az asszóimat, nem is tudtam elképzelni, hogy ez nem sikerül.”
Decsi András vezetőedző, Szilágyi Áron mestere: “Öt éve készültünk arra, hogy olimpiai érmet nyerjünk. A célkitűzés ez volt, a vágy az arany. Rendkívül balszerencsés mérkőzés volt az elődöntő. Természetesen a bronzmeccs előtt a biztató szavak, a taktikai tanácsok elhangzottak, de pontosan tudtam: vannak annyira profik ezek a srácok, hogy feldolgozzák magukban a történteket. Összességében azt hiszem, hogy boldogan zárjuk ezt az olimpiát, nagyon büszke vagyok valamennyi kardozóra, és köszönöm kollégáimnak a közös munkát.”
Gárdos Gábor, Szatmári András mestere: “Különleges időszak mögött áll ez a csapat. A sok éremmel zárt világverseny után megérdemelték a fiúk az olimpiai dobogót, és óriási dolognak tartom, hogy egy ilyen módon elvesztett elődöntő után ennyire összeszedték magukat. A magyar kardvívás kimagaslót produkál, remélem, a női kardcsapat pontot tesz az i-re. “
Decsi István, Decsi Tamás mestere: “Az áhított cél az aranyérem volt, de a dobogós helyezés is nagyszerű siker. A magyar kardvívásban legutóbb 1992-ben fordult elő, hogy egyéniben és csapatban is érmet nyerjünk. Azt gondolom, ez tökéletesen igazolja, milyen szenzációsan teljesítettek a fiúk. Tomiban végig bíztam, és boldog vagyok, hogy megszerezte a pályafutásából eddig hiányzó egyedüli érmét, az olimpiait.”
Navarrete József, Gémesi Csanád mestere: “Elmondhatatlanul büszke vagyok Csanádra, aki fantasztikusan vívott. Számomra kimondhatatlan boldogság, hogy huszonöt éve a velem felálló válogatott nyerte a legutóbbi olimpiai csapatérmet, és most az én tanítványom is részese a negyed évszázad utáni sikernek.”
