Munkatársunk helyszíni jelentése:
“Szabadnapunk” volt kedden a Makuhari Messe B csarnokában. A tokiói olimpia vívóversenyein a női párbajtőrcsapatok versenyét rendezték, és ebben a fegyvernemben nem sikerült a kvalifikáció. Persze, bár lennénk annyira elfoglaltak, mint az előző három csodálatos napon, de ha már így alakult, tegyünk egy kis kalandozást. Egyfelől az itteni körülmények okán. Másfelől pedig az egyéni versenyek végén értékeljük az eddig történteket.
Tokióban és környékén tegnap este tájfunriadót rendeltek el. Mindez ezen sorok megírásáig – a “csúcsot” holnapra várják – annyit jelentett a gyakorlatban, hogy kicsit esett az eső, és a szél is fújdogált, bár a nap olykor átsütött a felhők fölött a párás levegőben. Mi úgy mondanánk, “ördög veri a feleségét”. Itt úgy mondják, “tájfunriadó”. Vagy gondoljuk át a Covid-helyzetet. A 120 milliós Japánban a napi esetszám heti átlaga jelenleg 4000 körüli. Az elhunytak száma 15 ezer. Európában ezek az arányszámok jóval magasabbak voltak. Mégis, elképesztő fegyelemmel, rendkívül szigorú korlátozásokkal próbálják kordában tartani a koronavírust a japánok.
Belépő egy darab sem, katona és rendőr annál inkább. Beléptetés a Makuhari Messé-n.
Vegyünk két olimpiai példát is a helyi viszonyok ismertetéséhez. Ma reggel megszámoltam, hány egyenruhás vigyáz a rendre a beléptetésnél. Félreértés ne essék, nem egy nagy bejáratról beszélek. A jelenleg a vívásnak és a tékvandónak otthont adó Makuhari Messe egyik kapujáról, melyen keresztül csak a szervezők és a versenybírók közlekedhetnek. Két beléptetőpont, két arcszkenner, két táskát átvilágító szalag. Mindezt 22, azaz huszonkettő hivatásos, rendőr és katona vezényelte. És gondoljunk bele, hogy az olimpián hány helyen van ehhez hasonló, vagy sokkal nagyobb beléptetőrendszer… A másik példa a dohányzás üldözése. Valóban egy kisebb “hadsereg” felügyel arra, hogy véletlenül se gyújtson rá senki. Nem a teremben. A szabadban… Ne higgyük azt sem, hogy vannak dohányzásra kijelölt helyek a csarnokon kívül. Nincsenek. Valljuk meg, sportágunktól azért nem teljesen idegen a dohányzás, főleg az idősebb korosztály körében. Minden trükköt megpróbáltak bevetni. Lehetetlen. Igaz a korábban olvasott hír, mely szerint az egyenruhások lefotózzák a “lesidohányosokat”, majd elküldik a képet szervezőknek. Ők pedig írnak a vétkesnek egy rendkívül udvarias e-mailt, melyben szépen kérik az illetőt, hogy többet ilyet ne tegyen. Aztán ugyancsak udvariasan a végére írják, hogy amennyiben még egyszer előfordul, kénytelenek elvenni az olimpiai akkreditációt. Többen is jártak így…
Mégis, fentiek ellenére – vagy talán éppen ezért… – számomra egyre érthetőbb és szimpatikusabb a helyiek hozzáállása az élethez. Ők egyáltalán nem ránk haragszanak, és minket akarnak vegzálni itt, az olimpián. Éppen ellenkezőleg. Velünk udvariasak és kedvesek.
A saját értékeiket akarják védeni. Melyeket évszázadokon keresztül építettek fel, elképesztő alapossággal és precizitással. Már-már műgonddal. Ez tette őket a világ egyik vezető hatalmává. Ezért vált az egyik legfejlettebb országgá. Ezért itt a legmagasabb az átlagéletkor. Azért “tájfunriadó” és nem “ördög veri feleségét”, mert nem akarják, hogy bárkinek is baja essék. Azért zárt kapus az olimpia, mert nem akarják, hogy még több japán tegye ki magát a fertőzésnek. Azért áll annyi hivatásos a kapuban, hogy senki és semmi ne jusson be, aki és ami nem odavaló. Azért nem lehet cigarettázni, mert azzal az itteniek tisztaságát és egészségét veszélyezteted. Meg lehet érteni, el lehet fogadni. Sőt… Persze, sokszor furcsa és megmosolyogtató megélni az itteni történéseket. Ám összességében legalábbis elgondolkodtató az út, és az ezzel elért eredmény…
De térjünk át a vívásra, mert az olimpiai versenyek félidejében a magyar küldöttség eddig nagyszerűen szerepelt. Csampa Zsolt, a szövetség elnöke, tőle megszokott módján csak annyit nyilatkozott, hogy a végén szeretne értékelni, három, nagyon fontos versenyszám még hátravan. Ez igaz, mégis bátran kijelenthető, eddig kiválóan teljesített a válogatott. Az arany, az ezüst és a negyedik hely önmagáért beszél, és persze 10 egyéni indulónk közül akad, aki nem teljesen elégedett, ám lássuk a tényeket!
Férfi kardban a sorsoláskor tudtuk, hogy csak egy magyar juthat négybe. Persze, Szatmári András és Decsi Tamás nyilván nem örült a korai búcsúnak, de Szilágyi Áron sporttörténelmet írva kihozta a lehetőségből a maximumot.
Férfi párbajtőrben Siklósi Gergely olimpiai újoncként, többek között a címvédőt is legyőzve, 23 évesen lett ezüstérmes. Várhatunk-e többet…? (Ő esetleg igen, ezért lehet még ennél is nagyobb bajnok…)
Női tőrben a mieink a világranglista első három helyezettjétől szenvedtek vereséget, Kreiss Fanni és Pásztor Flóra szoros meccsen, és nem teljesen tiszta körülmények között. Persze, ezért nem adnak érmet és jutalmat. Ám panaszra itt sem lehet okunk.
Női kardban Márton Anna hősies vívással, elszakadt térdszalaggal, korán reggel kiugrott térddel versenyezte végig a napot, és lett negyedik. Pusztai Liza nyilván többet várt, de ilyen hányattatott felkészüléssel a realitás mást nem hozhatott, Katona Reni pedig a világ egyik legjobbjától, a most már háromszoros olimpiai egyéni ezüstérmes Velikajától kapott ki.
Lehetünk és legyünk is maximalisták, de fentiek tükrében megalapozottan jelenthetjük ki, hogy a magyar vívás eddig nagyon jól teljesített. Ismét. És még nincs vége…
Így ünnepelték Hongkong egyik bevásárlóközpontjában Cseung tőr aranyérmét. Elképesztő…
A nemzetközi szövetség pedig máris ünnepel. A hat egyéni aranyérmet ugyanis hat ország nyerte, három különböző kontinensről. A 18 érmen 12 nemzet osztozott. A “kezdet” és a “vég” pedig túlnőtte a sportág kereteit. A nyitónapon Szilágyi Áron nevétől volt hangos a világsajtó. Az “első férfi, aki vívásban három egyéni olimpiai aranyérmet nyert” című mondat messze nem csak Magyarországon híresült el… A zárás pedig megint csak igen különlegesre sikeredett. Az utolsó egyéni versenynapon, a női kardozóknál apja-lánya történet kerekedett ki. Az aranyérmet ugyanis a szenzációs kardozó olimpiai bajnok, Sztanyiszlasz Pozdnyakov – nem mellesleg az Orosz Olimpiai Bizottság elnöke – lánya, Szofia Pozdnyakova nyerte. Zárásként pedig férfi tőrben Cseung révén hongkongi aranyérem született. Eddig nemhogy aranyat, de érmet sem nyert olimpián vívásban Hongkong. A sikert százezrek ünnepelték a városállam utcáin, elképesztő felvételek és videók születtek. A vívás ismét csatát nyert, ez a magyarok szereplésének értékelésével ellentétben már most is bátran kijelenthető…
A magyar férfi kardválogatott teljes stábjával. Szatmári András, Decsi Tamás, Gémesi Csanád, Szilágyi Áron. Állnak: Gárdos Gábor, Decsi István, Bodnár József, Navarrete József, Decsi István.
Ennyit az elmélkedésekről és az átmeneti értékelésről. Mert szerdán nagyon, de nagyon nem szeretnénk ilyesmire ráérni… Ekkor rendezik ugyanis a férfi kardcsapatok versenyét. A negyeddöntőben a Szilágyi Áron, Szatmári András, Decsi Tamás, Gémesi Csanád összeállítású válogatott magyar idő szerint 4.25 órakor lép pástra az Egyesült Államokkal szemben. Hajrá, magyarok!
Nyári Olimpiai Játékok, Tokió. Női párbajtőrcsapat. Végeredmény: 1.
