Az egri “Schwarz”. Mindenki csak így hívta, így ismerte, így szólította. A kardversenyek állandó szereplője volt, ám az “egri várat” nem hagyta el vívóként, és így nehéz volt az igazán nagyok közé kerülnie. Ám egyénisége, hamisítatlan humora, állandó mosolya okán a viadalok közkedvelt szereplője lett.
Hosszú évekig volt első osztályú vívó, majd edzőként is korosztályos válogatottakat nevelt szeretett városában, Egerben. Később, a magyar edzők “népvándorlása” idején ő is külföldön dolgozott, éveket töltött el mesterként Ázsiában. Hazaérkezése után természetesen ismét Egerben dolgozott, haláláig az Eger Városi Vívó Klub vezetőedzője volt.
Sajnos, a járvánnyal szemben neki sem volt ellenszere, a magyar vívótársadalom, a Magyar Vívó Szövetég gyászolja Fekete Györgyöt.