- Tedd a szívedre a kezed! Ha valaki azt mondja neked néhány nappal ezelőtt, hogy te nyered az athéni Világkupát, akkor elhiszed neki?
- Nem, persze, hogy nem. De valahogy tényleg úgy alakult ez a versenynap, hogy csak haladtam előrébb és előrébb, asszóról asszóra, és igyekeztem mindig a következő feladatra koncentrálni. Aztán ez sült ki belőle…
- Igen, valami hasonlót nyilatkoztál honlapunknak közvetlenül az eredményhirdetés után is. Már bocsánat, de ez így azért kissé “kommersz”. Ássunk kicsit mélyebbre…!
- Na jó, amikor megláttam az első két ellenfelem nevét a 64-es főtáblán, akkor bevillant, hogy itt elérhető a nyolcaddöntő. Aztán azt követően, hogy a második meccsemen sikerült 15:14-re legyőznöm az olasz Mormilét, és összejött a 16 közé jutás, akkor valóban felszabadultam. És ettől kezdve tényleg igazak a fentiek… Az edzőmmel, Dávid Lacival megbeszéltük, hogy innen már semmiféle veszítenivalóm nincs, és sikerült csak a vívásra, mindig a következő akciómra koncentrálnom.
- Méghozzá a világ legjobbjai ellen. Sorrendben legyőzted az aktuális világbajnokot és a világranglista vezetőjét, majd egy egyéni olimpiai bronzérmest és korábbi világelsőt, végül pedig egy négyszeres egyéni világbajnokot, ugyancsak korábbi világelsőt. Nevesítsük őket: a japán Emurát, a francia Brunet-t, végül az ukrán Harlant. Ellenük mi volt a taktika?
- Nem vagyok az a különösen videózós típus, egyéniben nem is nagyon lehet előre kiszámolni, hogy mikor és kivel kerülsz össze. Az a bejáratott út, hogy én a másnapi első, esetlegesen második ellenfelemet próbálom előző este feltérképezni. A verseny napján pedig Dávid Laci az, aki megfigyeli a következő riválist, és együtt beszéljük meg, mi legyen a taktika. Jelen esetben Emura és Brunet ellen hasonlóan alakult a terv. Rövid, sok kicsi lépéses előkészítés, és ebből vagy kiugrasztani az ellenfelet és kivédeni, vagy befejezni az akciót. Nem tűnik bonyolultnak, de úgy érzem, sikerült meglepnem őket. Harlan viszont hasonló stílusban vív, mint én, ezért a sajátomat próbáltam nyújtani, és abban felülmúlni őt.
- Sikerült… Mit gondolsz, ezek után máshogy lépnek pástra majd ellened a klasszisok?
- Ezt tőlük kellene megkérdezni. De gondolom, hogy azért ettől kezdve megjegyzik a nevemet.
- A tallinni junior Európa-bajnokságról estél szinte be Athénba. Kilenc napból öt versenynapot vívtál végig, ami embert próbáló lehetett. Hogy bírtad?
- Az igazság az, hogy a végére fáradtam el nagyon fejben és testben egyaránt, és ez, sajnos meg is látszott a csapatversenyen nyújtott teljesítményemen. Hasonló helyzet azért már adódott, ebben az időszakban mindig összesűrűsödnek a korosztályos és felnőtt versenyek, és én évek óta szerepet kapok ilyenkor mindkét fronton. Más kérdés, hogy most valóban végigvívtam mind az öt versenynapot, persze, ezt a legkevésbé sem bánom.
- Sok pihenőd most sem lesz, elvégre hamarosan következik az újabb “kettős küldetés”, csak most fordított szereposztásban. Előbb a belgiumi egyéni és csapat Világkupa, majd életed utolsó korosztályos eseménye, a plovdivi junior világbajnokság. Mi a fontossági sorrended?
- Nehéz erre a kérdésre válaszolni, mindkettőt meg kell oldani. Az első számú cél természetesen az olimpiai kvalifikáció kiharcolása, melyet világbajnok csapatként most már kutya kötelességünk teljesíteni… Igaz, a belgiumi esemény még nem része ennek, de, úgymond, közvetlen felvezetője az áprilisban kezdődő sorozatnak. Talán jó is, hogy most ez lesz a korábbi verseny. Így tudok erre százszázalékosan koncentrálni, aztán pedig jöhet a junior világbajnokság, mert szeretnék méltó módon búcsúzni a korosztálytól. Egy csapat világbajnoki aranyam már van, jó lenne újabb éremmel zárni, és minél fényesebbel…
- Köztudomású, hogy Debrecenben élsz, és onnan ingázol a fővárosi edzésekre. Hogy néz ki mindez a gyakorlatban?
- Ez a versenyidőszakban állandóan változik, attól függően, hogy melyik napon, és hová utazunk. De egy átlagos héten kétszer ingázom Budapest és Debrecen között. Az egyik alkalommal jövök-megyek, a másikon alszom egyet a fővárosban. Lassan kijelenthető, hogy ezt is megszokom. Végülis, ha kilenc napból ötöt végigversenyzek, akkor ez már meg sem kottyan…
Fényesen ragyogó Sugár
Önmagát is meglepte nagyszerű, athéni Világkupa-aranyérmével Battai Sugár. Dávid László debreceni tanítványa a világ legjobbjait legyőzve lett első, és készül további feladataira. Interjú Sugival.
