A férfi kardozók egyéni selejtezőjével kezdődik csütörtök reggel 10 órakor, Budapesten, a Gerevich-Kovács-Kárpáti Világkupa-verseny. A magyar válogatott tagjai kedden költöztek be a “buborékba”, azaz az Aréna Hotelba, ahonnan pár lépés mindössze a viadal színhelye, a BOK Csarnok. Két kiemelt klasszisunk, Szilágyi Áron és Szatmári András kiemeltként szombaton, a legjobb 64 között kezdi a vívást, ők csütörtökön érkeznek a szállásra, a többiek azonban, Decsi András vezetőedzővel, Decsi Tamással és Gémesi Csanáddal együtt a kedd délelőtti órákban beköltöztek a buborékba. A belépéskor kötelező PCR-teszt elvégzését követően, az eredményre várva értük utol Decsi Andrást. Ahogy mondta, ezúttal akad ideje a beszélgetésre, ugyanis a negatív eredmény megérkezéséig mindenkinek kötelező a “szobafogság”, csak ezt követően lehet közlekedni a hotel és a sportcsarnok között, tehát edzésekre is csupán eztán jut majd lehetőség.
A budapesti világbajnokság emlékezetes, egyetlen tussal elvesztett döntője előtt a magyar férfi kardcsapat.
“Minden rendkívül zökkenőmentesen és gördülékenyen zajlott, valamennyien rendben beköltöztünk. Különleges időszakon vagyunk túl, éppen egy évet követően lépünk pástra nemzetközi versenyen, de ezzel így van valamennyi nemzet válogatottja.”
Decsi András elmesélte, hogy tavaly tavaszig tartott a kisebb melankólia az olimpia elhalasztása miatt, azóta tudatosan és szervezetten zajlik az életük. Azt pedig különösen értékesnek tartja, hogy ellentétben más sportágakkal és fegyvernemekkel, a Tokióra készülő férfi kardcsapat egyetlen tagját sem érte utol a koronavírus.
Decsi Andrásék saját közegükben készültek a jövő feladataira.
“Tudatosan terveztük tovább a munkát. Már amennyire lehetett bármit is tervezni, elvégre még ősszel sem lehetett tudni, hogy mikor lesz az első versenyünk. Úgy gondoltuk, hogy ezen körülmények között felesleges az asszózás, csak idő előtt kiégnénk, elvégre 2021 júliusában lesz az olimpia. Tavaly tavasszal és nyáron inkább iskoláztunk, kiegészítő sportágakat kerestünk és találtunk, próbáltuk a közösségi szellemet tovább építeni. A vívásnak nem sok értelmét láttuk. Ősszel kezdtük az asszózásokat, de keretedzéseket, edzőtáborozásokat még akkor sem tartottunk. Próbáltunk abszolút zárt körben, kizárólag a saját közegünkben mozogni, láttuk, hallottuk, hogy milyen következményekkel jár a koronavírus, mennyi kihagyást, fizikai hátrányt jelent a betegség, illetve az abból történő lassú felépülés. Bizonyosan szerencsénk is volt, de sem engem, sem a négy válogatottat nem érte utol a vírus, és mivel megkaptuk az oltást, remélem, túl vagyunk ezen a gondon. Január óta tartunk keretedzéseket, de továbbra is elkülönülve, nem a központi helyszínen, hanem a kertvárosi vívóklub termében.”
Nagyon motivált a magyar kardcsapat a budapesti verseny előtt (Decsi Tamás, Szatmári András, Decsi András, Szilágyi Áron, Gémesi Csanád).
Arra a kérdésre, hogy miként lehet megítélni a mieink formáját úgy, hogy egy éve nem volt nemzetközi verseny, a vezetőedző a következőket válaszolta.
“Az iskolázáskor az érezhető, hogy technikailag teljesen rendben vannak a fiúk, és az edzéseken egy-két kifejezetten értékes asszónak örülhettem. Egy hétig itt volt a román válogatott a közelmúltban, akkor is tetszett a forma. Ám természetesen én is kíváncsian várom a hétvégét…”
Vélhetően a vasárnapi csapat Világkupán is a Gémesi, Decsi, Szatmári, Szilágyi összeállításban szerepel a válogatott.
Az esélyekről, a riválisokról, a lehetséges magyar olimpiai csapatról, illetve a szakág eddigi hazai, szezonközi versenyeiről így fogalmazott Decsi András.
“Azt nem mondanám, hogy nekünk ez egy verseny a sok közül, elvégre egy év után, ráadásul hazai páston mindenki rendkívül motivált. Ugyanakkor mivel mi már korábban kiharcoltuk az olimpiai kvalifikációt, számunkra nem annyira sorsdöntő ez a Világkupa, mint mondjuk a női kardcsapatunknak, amelynek ezúton is sok sikert kívánok. Természetesen ennek ellenére, úgy egyéniben, mint csapatban mindent megteszünk azért, hogy a lehető legjobban szerepeljünk. A mezőny rettenetesen erős, tippelni lehetetlen és értelmetlen, de mondom, motiváltak vagyunk… Csapatban az oroszok és a franciák vívnak élet-halál küzdelmet Tokióért, mi inkább magunkkal vagyunk elfoglalva, elvégre mindenkit le szeretnénk győzni. Az eddigi versenyeken, amelyeken idehaza elindult Áron, Andris vagy Csanád, rendre ők bizonyultak a legjobbnak. Azt gondolom, hogy az olimpián szereplő csapat adva van, most rájuk kell fókuszálni. A következő válogatott tervezése, menedzselése, a Tokió utáni időszak fontos feladata lesz. Persze, én örülnék a legjobban, ha valamelyik fiatal éppen Budapesten robbanna be az élvonalba…”
