Idézzük fel a lassan egy évvel ezelőtt, az athéni női kardcsapat Világkupán történteket! A Márton Anna, Pusztai Liza, Katona Renáta, Battai Sugár összeállítású kardcsapat már eleve jó pozícióból vágott neki a napnak az olimpiai kvalifikáció szempontjából. Aztán minden nagyszerűen kezdett alakulni a szempontunkból. Legnagyobb, mi több gyakorlatilag egyetlen riválisunk a tokiói repülőjegy szempontjából, az ukránok a nyolcaddöntőben váratlan vereséget szenvedtek a lengyelektől. A magyarok viszont Márton Panka remeklésével meg sem álltak a legjobb négyig. Ott a világelső oroszok ellen is vezettünk, és a csodásan vívó Pusztai Liza 44:42-re vezetett a világklasszis Velikaja ellen az elődöntőben. Ha azt a tust Lizi beadja, az olimpiai indulást ért volna. Volna… Akkor nem sikerült, ám a nagyon fontos harmadik helyet később megszerezte a kvartett. A versenyt követően Gárdos Gábor vezetőedző azt nyilatkozta honlapunknak: “Örülünk, de nem ünneplünk. Azt két hét múlva, a kvalifikáció kiharcolásakor szeretnénk.”
Női kardcsapatunk egyetlen lépésre van a tokiói kvótától.
Két héttel később Belgiumban rendezték volna az utolsó kvótaszerző Vk-t, ám a történet ettől kezdve ismert. A koronavírus mindent felülírt. A lassan – de reméljük biztosan… – újrainduló élet viszont most úgy hozza, hogy Budapesten lehetne ünnepelni. A nemzetközi szövetség friss döntése alapján ugyanis március 11-14. között idehaza lesz az utolsó kard olimpiai kvalifikációs Vk. De egy kis időre még térjünk vissza a múltra, és olvassuk Gárdos Gábor szavait, miként emlékszik vissza arra az időszakra!
“Úgy éreztem, hogy nagyon együtt volt akkor a csapat! Megtaláltuk a szerepeket, összejött a négyesen belüli kohézió, nem tudtam elképzelni, hogy ne sikerüljön a kvalifikáció. Aztán beütött a járvány, először jött a bizonytalanság, majd a bizonyosság: nem hogy Világkupa-verseny, de olimpia sem lesz 2020-ban… Az első hullám után, ahogy lehetett, rögtön elkezdtük a közös munkát, és a nyári szünet előtt is úgy gondoltam, minden a legnagyobb rendben lesz majd a folytatásban, aztán nem így hozta az élet…”
Gárdos Gábor vezetőedző
Mielőtt továbbmennénk a női kardcsapat sorsának alakulásában, vázoljuk fel a mostani helyzetet! Igazából a házigazdának adható kvótán kívül hat hely bizonyos az olimpiára. Oroszország, Franciaország, Korea és Olaszország a világranglista első négy helyezettjeként biztos kijutó. Mi ötödikek vagyunk ebben a rangsorban, ám ez “csak” az európai kvótára elegendő, és közvetlenül mögöttünk ugyanezért a helyért harcolnak az ukránok is – a világbajnok Harlannal a sorukban. Hiába áll nálunk hátrébb az Egyesült Államok és Kína, ők amerikai, illetve ázsiai kvótásként ugyancsak biztos indulók. Miként az afrikai Tunézia is. Itt jön az első csavar. A FIE szabályai szerint ugyanis a kontinensenkénti kvóta csak akkor jár, ha az adott földrész válogatottja 16 között végez a listán. Márpedig Tunézia történetesen éppen a 16. És ha esetleg Budapesten egy hellyel hátrébb kerülne, akkor oda az afrikai hely, és a mieink az ukránokkal kézen fogva – a legjobb európai, illetve az afrikai pozíciót elfoglaló legjobb csapat révén – repülhetnének Tokióig. Ám most dobjuk el a kényelmes verziót, mert nekünk valahogy rendre a rögösebb út jut… Ha a tunéziaiak maradnak a helyükön, akkor Magyarország vagy Ukrajna között dől el Budapesten az ötkarikás részvétel. Valaki otthon marad… Tegyük hozzá: jóval előnyösebb a pozíciónk, abszolút reális az esélyünk arra, hogy fegyvernem történetében először ott legyünk csapatban az olimpián! Ha az ukránok nem nyerik meg a versenyt, akkor nekünk elég tízben lenni az üdvösséghez. Ha viszont megnyerik (és azért ez egy Harlan vezette csapatnál egyáltalán nem kizárható), akkor nekünk harmadikként kell végezni a kvótáért.
Ennyit a számokról. Térjünk vissza a csapathoz, és halljuk, hogy miként élte meg a “szomorú őszt” Gárdos Gábor. Szeptember óta ugyanis elképesztő balszerencse-sorozat üldözte a lányokat.
A két kulcsember: Pusztai Liza és Márton Anna. Ha ők egyszerre jól vannak, bármi megtörténhet…
“Kezdjük a koronavírussal, ami bennünket sem kímélt. Katona Renátát kapta el a járvány, majd miután felépült, eltörött a lábujja. Aztán következett a két fiatal. Pusztai Lizi és Battai Sugi egyaránt hasonló, komoly betegségben szenvedett, nem koronavírusban. Elmondhatjuk, hogy lényegesebben jobban vannak, de a kór sokat vett ki belőlük, nem könnyű a visszatérés. Láthattuk azt éppen Lizin, az országos bajnokságon. Végül pedig beszéljünk Márton Annáról! Ő az ob negyeddöntőjében sérült meg, és mint kiderült, térdszalagszakadást szenvedett. A tudásunk szerinti legjobb orvosok diagnosztizálták, akik tanácsára végül úgy döntöttünk: nem lesz műtét. Panka nagyon erős combizomzattal rendelkezik, melyet most nulla-huszonnégyben külön erősítünk. Már lábmunkázik és iskolázik, hamarosan a vívást is újrakezdi. Korábban voltak baljós pillanataim, de mostanra úgy érzem, mire kell, mire igazán fontos, mindenki ismét a lehető legjobb formájában lesz!”
A “mire kell” pedig egyértelműen a budapesti Világkupára, majd a tokiói olimpiára vonatkozik. Így gondolja ezt a vezetőedző is.
“Nem tervezek változtatást a csapatban, ha csak az élet nem visz rá. Hiszem, hogy folytatni tudjuk a megkezdett utunkat. Úgy gondolkozom, és ebben bíznak a lányok is, hogy az a sok rossz, ami ért bennünket az elmúlt hónapokban, az elmúlt. A legfontosabb időszak most kezdődik. Hosszú utunk célegyenesébe kerültünk. És ha Budapesten célba érünk, akkor a már említett rövid ünnepség után máris új útra lépünk, amely Tokióban ér véget. Mert terveink, álmaink szerint ennek a kardcsapatnak nem az jelentené a végállomást, hogy eljut az olimpia nyolcas mezőnyéig…!”
