Miként kezdődött? – kérdeztük Prosits Attilától, a Gránit-Pólus cégcsoport üzletfejlesztési igazgatójától, állandó versenyünk, a WestEnd Grand Prix névadójának képviselőjétől, vívóversenyeink állandó szurkolójától, a Magyar Vívó Szövetség elnökségének tagjától.
- Ahogyan a vívásban annyi minden, ez is Nedeczky Laci bácsival kezdődött. Valamikor, a 2000-es évek legelején kezdtük támogatni a párbajtőr Tokaj Expresszt, amit aztán a Sákovics Józsefről elnevezett női Világkupa követett.
- Az húsz esztendőt jelent. Nem sok olyan támogatóról tudunk idehaza, amely két évtizede szponzorálja ugyanazt a sportágat, ugyanazt az ügyet…
- A kezdet tulajdonképpen adta magát. A cégcsoport vezetésében szinte kizárólag olyan ember ült, aki kötődött a sporthoz – kezdve a főtulajdonossal, Demján Sándorral. De ott ült a menedzsmentben Takács Ildikó, a korábbi világhírű korcsolyázó, vagy Posch Péter, aki kosárlabdázott. Értékesítési igazgatóként engem bíztak meg a “női párbajtőr projekt” felügyeletével, számomra így indult mindez. Aztán kinőtte magát…
Prosits Attila sose vívott, de otthonos sportágunkban. - Nem is akármennyire…
- Az értékek évről évre összeadódtak. Ezért tarthatunk ott, ahol most tartunk. A WestEnd neve egyébként mindig szorosan kötődött a sporthoz, és a magyar sikersportágakhoz. Tartottunk a bevásárlóközpontban olimpiai klubot, volt nálunk olimpiai fogadás, és még sorolhatnám. A vívásra unikális magyar sikersportágként rendkívül büszkék vagyunk. És ez különösen 2012 óta van ismét így, amióta újra főszerepet játszanak a magyarok. Olimpiai és világbajnoki aranyérmek, emlékezetes világversenyek hazai rendezése szerepel a szűk évtized listáján.
- Melyeknek Ön elegánsan aktív részese, nem hiányzik egyetlen rangos hazai eseményről sem. Hogyan alakult ki a kötődés?
- Beleéltem magam ebbe a közegbe. Olyannyira, hogy akadnak, akik már ezzel azonosítanak. Pedig sose vívtam, korábban kajakoztam és teniszeztem. Igazából tevőlegesen csak akkor szóltam bele az ügyekbe, amikor nálunk, a Westendben rendeztük a párbajtőr Grand Prix döntőjét. Az hazai pályának számított… Egyébként élvezem a versenyeket, és örülök, hogy kivételes egyéniségekkel ismerkedhettem meg a vívásnak köszönhetően. Az élre természetesen Sákovicsné Dömölky Lídia, azaz Lidi anyó kívánkozik, de ide tartozik Kamuti Jenő, Szász Emese, Imre Géza és Boczkó Gábor is.
Parolázás Szilágyi Áronnal. - Ezek szerint a párbajtőr a kedvenc?
- Nem feltétlenül. Pusztán élőben ezt láttam legtöbbet, és értő személyek magyarázták, mi is történik a páston. De ugyanúgy szeretem a kardot és a tőrt is, olyan ez, mintha egy szülőnek a gyerekei közül kellene választania – teljesen lehetetlen.
- Most már nem is lehet elfogult, elvégre augusztus óta tagja az újjáalakult elnökségnek. Ebből a székből nézve miként ítéli meg sportágunk helyzetét?
- Azért még mindig nem számítok “belső embernek”… Aki sok időt tölt ebben a sportágban, az óhatatlanul sebeket szed össze, én ezt idáig elkerültem. A szponzor szerepe egyébként is kedvezményezettebb, mindig jó volt a kapcsolatunk a mindenkori vezetéssel. Ám, miként már említettem, a váltás után előállt egy sikerességi faktor. A vívást a 2012 előtti időszakban is támogattuk, de mindez nem materializálódott ilyen mennyiségű olimpiai és világbajnoki éremben, hazai rendezésű világbajnoki éremben. Ez azért a szponzornak sem lényegtelen. A felkérés ebben a helyzetben számomra rendkívül megtisztelő volt, és nem kellett rajta sokat gondolkoznom. Megmondom őszintén, élvezem a munkát, az üléseket. A megbeszéléseket Csampa Zsolt személyében egy rendkívül dolgos, felkészült és alapos elnök irányítja. Nincs üldögélés és szövegelés. Olyan a hangulat és a motiváltság, hogy már csak ezért sem tehetném meg, hogy nem fordítok rá figyelmet.
"Lidi Anyó" és Szász Emese – Prosits Attila büszke az ismeretségükre. - Pedig mostanság nem egyszerű a testület munkája. A koronavírus a sportéletet, és gondolom az Önök bevásárlóközpontjának az életét is átalakította…
- Embert próbáló hónapokat élünk, minden szempontból nézve. A munkahelyem sikeres bevásárlóközpontot üzemeltet, és most kamatozhat a bérlői kapcsolat fontossága. A kollégáim minden egyes bérlőnkkel személyesen tárgyalnak, és megpróbáljuk megtalálni a megoldásokat. Rettenetesen sújt mindenkit a koronavírus, de természetesen nem ugyanannyira. A mozik, a vendéglátóhelyek még jobban megszenvedik a történteket. Mégis úgy vélem: a kereskedelem az egyik legősibb mesterség a világon, minden túlélt, ezt is túl fogja. Reméljük, mihamarabb véget ér ez az egész. Kérdés, mikor áll vissza a normális élet? A vívókon is azt érzem, teszik, teszik a dolgukat, de elsősorban pszichikailag nagyon nehéz mindezen túljutni.
Szabó Tünde államtitkárral és Csampa Zsolt elnökkel egy Westend Grand Pric eredményhirdetésén. - Pedig az élsportban egyfajta nyitás megtörtént. Nem így látja?
- Nem vagyok a téma szakértője. Még minden esemény zárt kapuk mellett zajlik. Persze, ezt mindenki elfogadja, ugyanakkor ez mégsem ugyanaz a történet. Ennek ellenére, nagyon bízom abban, hogy az olimpiát legalább zárt kapuk mellett, így vagy úgy, de meg lehet rendezni. A elhivatottság a szervezők és a NOB részéről egyértelmű, a japán közvélemény talán az egyedüli kockázat. Az orvosi kontroll adott, jelen helyzetben a sportéletnek hatalmas szüksége lenne az olimpiai játékokra. Nem is beszélve azokról a sportolókról, akik fél életet tettek fel arra, hogy ott lehessenek, és sikerrel szerepeljenek.
- Végezetül egy “fogas kérdés”. Ön kívülről jövőként, de már nem kívül állóként miként látja a magyar vívást?
- A magyar vívás sokadik aranykorát éli. Nem tudom pontosan összehasonlítani a korábbi időket a mostanival, de azt tudom, hogy korábban, és most is emblematikus egyéniségeket adott és ad a sportág. Oda kell rájuk figyelni! Ráadásul nem csak egy-egy emberről beszélünk, hanem a személyekre épülő nagy csapatokról. Gerevichék idejében a kardcsapat, Kulcsárék idejében a párbajtőrcsapat sikert sikerre halmozott. Vagy említhetjük a szöuli kardcsapat klasszisait Szabó Bencével az élen. Vagy itt van Nagy Tímea, és a legendás női párbajtőr aranykorszak. És most akad egy Szász Emesénk, egy Szilágyi Áronunk, egy Siklósi Gergelyünk, akik a sportág kimagasló egyéniségei. Velük, mellettük, mögöttük pedig olyan csapatok, csapatteljesítmények, és utánpótlás tehetségek látszanak, amelyek a sportág további sikeres jövőjének a jelei.
Vívás Világnapja a Westend bevásárlóközpontban – ilyen is volt…
