- Gratulálunk a hétvégi sikerekhez, messziről vezetett el idáig az utad…!
- Valóban nagyon furcsa időszak áll mögöttem. 2019-ben, utolsó junior évemet vb-csapatarannyal zártam, és bekerültem a budapesti felnőtt vb-válogatottba. Aztán jött a Covid és a hosszú szünet. A tavaly tavaszi, egyetlen kvalifikációs Vk-n nem kaptam helyet a csapatban, melynek végül nem sikerült az olimpiai kijutás. Úgyhogy az ősszel elég mélyről indultunk. Ugyanakkor ez az időszak arra nagyon jó volt, hogy fejben és testben teljesen helyre tegyem magam, és felkészüljek erre a szezonra.
- Amely egyre jobban alakul a számodra. A budapesti Westend GP-n nyolcban voltál, most pedig az egyik legerősebb mezőnyű, párizsi versenyen nyertél bronzérmet. Így képzelted el az újrakezdést?
- Azért ez nem volt ilyen egyszerű… A szezon két 64-gyel kezdődött, majd a dohai GP után covidos lettem, és emiatt ki kellett hagynom a szocsi Világkupát. Szerencsére, a pesti versenyre felépültem, de ott még hiányzott valami plusz, a végére egyszerűen kipukkadtam. Most viszont végre minden klappolt.
- Koch Máté szombaton klasszisok sorát, így a csapatban olimpiai bajnok japán Kanót is legyőzte.
- Mivel magyarázod mindezt?
- Hiszek a sportpszichológiában és a mentáltréningben egyaránt. Úgy érzem, Harsányi Gergő, illetve Tartóczki Zsuzsa nagyon sokat segít a felkészülésemben. Jóval koncentráltabb és türelmesebb vagyok, mint régebben. A csoportmeccsekre fejben készen állok fel, nem véletlen, hogy többször is sikerült a csoportkörből közvetlenül a főtáblára kerülnöm. Igaz, Párizsban ennek éppen az ellenkezője történt…
- Hogyhogy?
- Nem tudom. Utólag úgy érzem, valahogy a tűz hiányzott belőlem, valahogy úgy gondoltam, hogy maguktól is jönnek majd a győzelmek… Nehéz csoportom volt, egy/kettőre álltam, amikor az is átfutott az agyamon, hogy itt kieshetek. Aztán nem így történt, és a mesterem, Halla Péter sokat segített abban, hogy végül túléltem a napot, és bekerültem a legjobb 64 közé.
- Okkal örült Koch Máté a hétvége remek sikereinek.
- Szombatra aztán minden megváltozott.
- Valóban így volt. Este láttam, hogy az olasz válogatott Cimini lesz az első ellenfelem, aminek nem örültem. Tavaly, Szocsiban éppen tőle kaptam ki, most viszont egy 15:5-tel alaposan sikerült a visszavágás, és akkor már éreztem, hogy ebből a napból sok minden összejöhet.
- Olimpiai bajnokokat győztél le, majd az elődöntőben egyetlen tussal maradtál alul a későbbi győztes, francia Lopez Poutrier ellen. Közvetlenül a meccs után honlapunknak azt nyilatkoztad, hogy nagyon bosszant ez a vereség. Most is így érzed?
- Bosszant, de azért már nem annyira. Megpróbálom levonni belőle a következtetéseket, ezért ezt az asszómat már visszanéztem. Ez egyébként nem szokásom, nem szeretem magamat látni, de most kivételt tettem. Továbbra is úgy gondolom, hogy nem használtam szándékosan a bal kezemet 12:13-nál, ezért nem járt volna piros lap. Viszont így is sikerült egyenlítenem, és a végén én hoztam rossz döntést, úgyhogy ebben kell fejlődnöm a jövőben.
- A dobogós társakkal az egyéni verseny eredményhirdetésénél.
- Említetted már mestered, Halla Péter nevét. Nem titok, hogy több évtizedes munka után nemrégiben megvált a Vasastól. Most hogyan készültök közösen?
- Először is nagyon sajnálom, hogy végül Péter bá’ és a Vasas nem tudott megállapodni egymással, személy szerint nagyon szerettem volna, ha Pasaréten marad, de én sem tudtam meggyőzni. Most a Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnokban iskolázunk, hetente legalább két alkalommal. Amikor keretedzések vannak, akkor ez könnyen megoldható, a mester mindegyiken ott van velünk, lassan megszokjuk, hogy ez a helyzet, még ha nem is örülünk neki felhőtlenül.
- A párizsi aranycsapat: Andrásfi Tibor, Koch Máté, Nagy Dávid és Siklósi Gergely.
- A csapat vasárnapi, párizsi aranyérmének viszont bizonyosan felhőtlenül örültetek, és volt is minek. Neked, amolyan beugró szereped volt, ezt hogy élted meg belülről?
- A legfontosabb, hogy a nap minden egyes mozzanatát előre megbeszéltük a mesterekkel, illetve egymás között. Jól ismerjük egymást Andrásfi Tibivel, Nagy Dáviddal és Siklósi Gerivel, szerintem teljes volt végig az egyetértés és az együtt gondolkodás. Pontosan tudtuk, ki kivel szeret, illetve nem szeret vívni, és ennek megfelelően hajtotta végre a taktikai cseréket Dancsházy-Nagy Tamás vezetőedző. Szerencsére kivétel nélkül mind bejött. Hozzáteszem, egyáltalán nem egyszerű feladat egy-egy asszóra beszállni a meccseken, úgyhogy annak is nagyon örülök, hogy ez most nekem sikerült.
- Hatalmas a konkurencia a válogatottba kerülésért, ugyanakkor mélyről kell feljönnie a párbajtőrcsapatnak a majdani olimpiai kvalifikációért. Teljesíthető a feladat?
- Mindenképpen! Valóban igaz, hogy egyéniben egyik szép eredmény követi a másikat, hatalmas a harc a válogatottba kerülésért. Kiélezett a küzdelem, kicsit stresszes is néha, de egyben élvezetes, húzzuk egymást előre mindannyian. A csapatnak pedig vissza kell jutnia oda, ahová valók vagyunk, tehát a legjobbak közé. Az olimpiai kvalifikáció teljesen reális cél, remélem, hogy én is részese lehetek ennek megvalósításában.
- Azaz nem vagy bizonyos a helyedben…?
- A vívásban minden megtörténhet, pláne a mi fegyvernemünkben. De természetesen ez a célom. Most viszont rövid távon gondolkodom, hétvégén hazai válogató nemzetközi szereplőkkel, következő víkenden kairói Grand Prix, majd egy hét szünet után Heidenheimben egyéni és csapat Vk következik, ami egyben az utolsó vb-válogatónak számít. Úgyhogy fontos időszak következik, utána már sokkal okosabbak leszünk…
Koch Máté különleges hétvégéje
A hétvége főszereplője kétséget kizáróan Koch Máté volt. A Vasas 22 éves párbajtőrözője a párizsi egyéni Vk-n bronzérmes lett, és hasznos tagja volt az aranyérmes csapatnak. Koch Mátéval beszélgettünk
