Ha a “béke szigetén” jársz, ahol a zöldellő belvárosi részen csak gyalogosan, vagy kerékpárral lehet közlekedni; ha azt tapasztalod, hogy a tágabb belvárosban, ahol mindenütt harminccal lehet haladni, mindenki betartja a sebességkorlátozást; ha az ország második legnagyobb területű városában vagy, amelyet most már összeköt Szegeddel a XXI. századi tramtrain – akkor Hódmezővásárhelyen vagy.
Ott, ahol ezen a héten az újdonsült Európa-bajnok férfi párbajtőr- és az Eb-ezüstérmes női párbajtőrcsapat készül a július 22-én kezdődő milánói, olimpiai kvalifikációs világbajnokságra. És hogy miért éppen ott? Erre a választ Dancsházy-Nagy Tamás, a férfiak válogatott edzője adta meg. “Ennek már hagyománya van. Először a 2016-os, riói olimpia előtt jöttünk ide, még az előző ‘nagycsapattal’. Nagyon jól éreztük magunkat, rendkívül vendégszerető itt mindenki, és a körülmények is tökéletesek. Azóta nem változtatunk, és a mostani, ‘új, feltörekvő generáció’ is megszerette a helyet.”
A mester bemutat, a többiek figyelnek. Dancsházy-Nagy Tamás "lábmunkája".
Valóban, a Dél-Alföldi Vívócentrumban, a Csomorkány egyesület termében minden adva van a nyugodt felkészüléshez. Látogatásunkkor az alsó szinten a férfiak, a felsőn a nők (négy fiatal, tehetséges fiúval kiegészítve) edzettek, és kényelmesen elfért a mindösszesen 28 versenyző. A program igen feszes volt, de azért a rövid pihenőkben jutott idő a beszélgetés folytatására Dancsházy-Nagy Tamással. “Dolgozunk azért, hogy az esélyesek közé tartozzunk a világbajnokságon is, de nem szabad hátra dőlni, férfi párbajtőrben rendkívül széles és erős a mezőny. Tudjuk, milyen ágon vihet előre az út csapatban, és természetesen elemeztük a lehetséges riválisokat. De mi általánosságban szeretnénk felkészülni, a magunk vívását akarjuk tökéletesíteni, tartsanak tőlünk a többiek.” – folytatta a válogatott edző. Aki egyébként ezen a délelőttön iranyított asszózást vezényelt, speciális helyzetgyakorlatokat hajtottak végre a válogatottak, miután elvégezték Szász Imola bemelegítő gyakorlatait.
Az alsó szint a férfi párbajtőrözőké Hódmezővásárhelyen.
A versenyzők közül Nagy Dávidot kérdeztük arról, hogy mi alapján dől el az: ő, avagy Siklósi Gergő a befejező ember a csapatmeccseken. A krakkói Európa Játékokon ezt a feladatot ugyanis kétszer ő, kétszer olimpiai ezüstérmesünk oldotta meg sikerrel. “Ezt mindig az aktuális formától, az aktuális ellenféltől tesszük függővé. Krakkóban nagyszerű napunk volt, mind a négyen jól vívtunk. Az első két meccsen én fejeztem be, a második, a spanyol Perreira elleni meccsem viszont fizikálisan sokat vett ki belőlem. Az elődöntőben az olaszok befejező embere, di Veroli ellen ráadásul nem pozitív a mérlegem, úgyhogy Gergőn volt a sor. A fináléban Heinzer volt a svájciak fiksz hajrázója, vele meg még nem vívtam ebben a szituációban. Megbeszéltük, Geri fejezzen. Tökéletesen tette is a dolgát.” Nagy Dávid hozzátette, biztos abban, hogy a világbajnokságon nem lesz könnyű meccsünk, senki sem ijed meg attól, hogy Európa-bajnokok lettünk. Sőt, talán még inkább le akarnak majd győzni bennünket a riválisok. Hosszú az út a kvalifikáció során, és az Eb-arany sokat érhet, de dolgozni kell még sokat azért, hogy a párizsi kvóta összejöjjön.
Ezen végszó után egy szintet feljebb léptünk, azaz a nők “birodalmába” tettünk látogatást. Itt éppen edzésversenyt vezényelt Somfai Péter válogatott edző, melyet végül Muhari Eszter nyert meg, aminek különösebb jelentősége, persze, nincs, na de azért presztízs is van a világon… Beszélgetésünkkor még nagyjából a félidőben jártunk, amikor Somfai Pétertől először azt kérdeztük, mennyire tartja a párizsi kvótaszerzés szempontjából sorsdöntőnek a milánói, minden valószínűség szerint Ukrajna elleni nyolcaddöntőt.
Somfai Péter szerint megnőtt a női párbajtőrcsapat ázsiója.
“Az tény, hogy rendkívül fontos meccs lesz. Aki ott és akkor nyer, nagyot lép előre Párizs felé, aki kikap, annak nagyon kell majd kaparnia a folytatásban. De nem szabad egyetlen meccsre kihegyezni a felkészülést, és nem is ezt tesszük. A vásárhelyi hét után Bonnba, egy nagyon erős edzőtáborba utazunk, amelyen a németek mellett a lengyelek és az észtek vesznek részt. Azért kezd nőni az ázsiónk, korábban alig találtunk nemzetközi edzőpartnert, most több lehetőségünk is volt, ezt véltük a legjobb megoldásnak – a távolság ellenére. Kimondott célnak azért most sem mondanám az olimpiai kvalifikációt, de azért titkos tervnél már több mindez az Eb-ezüstünk után.”
Büki Lili: kézsérülés, izomerősítés.
A válogatott edzője elmondta, hogy a fiatal fiú segítők is “célirányosan” lettek kiválasztva. Akad köztük kivételesen magas edzőpartner, és akad olyan is, aki francia markolatú párbajtőrrel vív, ami idehaza nem tekinthető szokványosnak, viszont több rivális is azt használja. Miközben a többiek a háziversenyt vívták, Büki Lili lábmunkázott László István válogatott edzővel, majd erősített Szász Imolával, kisebb kézsérülése miatt ugyanis a vívást kihagyta. De különösebb gond szerencsére nincs, és jó hír, hogy rajta kívül mindenki egészséges. Az egyedüli magyart, aki két érmet szerzett az Európa Játékokon, Kun Annát kérdeztük arról, hogy miként lehet felkészülni arra, hogy szűk két hónap alatt rendeznek három világversenyt (Európa-bajnokság, Európa Játékok, világbajnokság).
A hölgyek körvívását Muhari Eszi nyerte.
“Nagyon nehezen. Ráadásul számomra különösen fontos a mentális felkészültség, hogy fejben ott legyek, hogy pengeéhes legyek. Egyéniben kiemelt vagyok, így a többieknél később utazom majd Milánóban, ez a két-három nap nagyon kell majd ahhoz, hogy a lehető legélesebb legyek a vébén. Tudom, hogy most edzeni kell, készülök is tisztességesen, de jó lesz majd közvetlenül a vb előtt ez a kis nyugalom. Már csak azért is, mert a szememben magasra került a léc. Egyéniben és csapatban egyaránt képes vagyok, képesek vagyunk arra, hogy a legnagyobbra törő terveinket is valóra váltsuk.”
A magyar párbajtőr-válogatottról, a Vásárhelyről visszafelé vezető úton egy korábbi magyar, politikai szlogen ugrott be. Látva ismét azt a fegyelmezettséget, tudatosságot, szorgalmat és munkát, ami egyetlen edzésbe “beleszagolva” is nyilvánvalónak tűnt, egyértelműen kijelenthető: a magyar párbajtőr-válogatott – a nyugodt erő.
Hajrá, magyarok!
