Egyéni világbajnokunkat, a budapesti vb kétszeres ezüstérmesét, a kardvívó Szatmári Andrást látogattuk meg otthonában.
Szatmári András, a “kupafül”. “A fülemet meghosszabbító serleget az első felnőtt egyéni magyar bajnoki címem megnyerésekor kaptam. A főhelyen az utóbbi három év termését tartom, inkább a külalak számított az elhelyezéskor, mint a fontossági sorrend. Utóbbi elég, ha bennem él…”
Szatmári András, a szakács. “Nagymamám szerettette meg velem a konyhát, sokat forgolódtam körülötte. Korábban valóban foglalkoztatott az a gondolat, hogy szakács legyek, aztán másként alakult… Most viszont bőven akad időm sütni-főzni. A képen látható alapanyagból végül kakaós csiga lett, állítólag jól sikerült.”
Szatmári András és a henger. “Valóban kerüljük a társas kapcsolatokat, masszőrhöz sem járok mostanság. A henger sok mindenben jó szolgálatot tesz, még ha nem is pótolhat mindent. Alap, hogy megpróbálom a lehető legoptimálisabban karban tartani magam, ebben segít ez a gyakorlatsor is.”
Szatmári András, a fotós. “Ezt inkább félhobbinak mondanám, a budapesti vb után vettem egy, a telefonosnál komolyabbnak mondható fényképezőgépet, és élvezem a tanulási folyamatot. Mostanság, ha éppen kimerészkedem, egészen különleges fotókat lehet készíteni az üresen is gyönyörű Budapestről.”
Szatmári András, a kardvívó. “Lassan másfél hónapja, hogy élesben nem fogtam kardot, és igazából most is a fotó kedvéért tettem. Ezt az időszakot türelemmel ki kell várni, remélem, ősszel már lesznek éles versenyeink. Hiszem, hogy ha fizikálisan rendben leszek, akkor a formámmal sem lesz baj. Jöhet az olimpia – majd jövő nyáron!”
