Márton Anna, világbajnoki bronz-, és Európa-bajnoki ezüstérmes kardozó a koronavírus-járvány kitörése előtt egyetlen lépésre volt attól, hogy kvalifikálja magát egyéniben és csapatban a tokiói olimpiára. Az időpont most változott, a célok viszont ugyanazok maradtak.
Márton Anna, a zárt ajtók mögött: “Furcsa volt számomra a karantén. Eleinte igazából fel sem fogtam, mi történik. Ami talán nem is meglepő, elvégre a második világháború óta nem maradt el olimpia… Hetek teltek el, mire felfogtam, hogy most nem a kvóta a legfontosabb, hanem valami egészen más. Annyira készültünk és vártuk Tokiót, de mostanra minden átértékelődött bennem.”
Márton Anna, és az edzések: “Mesteremmel, Gárdos Gáborral, aki egyben a válogatott edzője is, megbeszéltük, hogy addig semmiféle komolyabb szakmai munkának nincs értelme, amíg nem tudjuk a folytatás menetrendjét. Úgyhogy marad a fizikai felkészülés, a kondit meg kell őrizni, a szakmai munkát pedig a versenynaptár függvényében fogjuk pontosan megtervezni.”
Márton Anna, Ében, és a kirándulás: “Ez az időszak tökéletesen alkalmas volt a nagy sétákra, kirándulásokra. A karantén első hónapját kedvenc helyemen, a Balaton-Felvidéken töltöttem, és Ében, a kutyám természetesen oda is velem tartott. Itt, ezen a képen már itthon, Budán tettünk egy kirándulást.
Márton Anna, és a képességfejlesztés: “Itt nem én végzek képességfejlesztő gyakorlatokat, hanem játszom Ébennel… Ezekben a hónapokban rá is sokkal több időm jutott. Nem siettetjük a visszatérést, már csak azért sem, mert az elnökségi döntés értelmében májusban nem lehetnek válogatott edzések.”
Márton Anna, aki fagyizás közben már a jövőről beszél: “Abszolút optimista vagyok a jövőt illetően. Biztos vagyok benne, hogy az utolsó kvalifikációs versenyen a csapat kiharcolja a kvótát. Fiatal csapat a miénk, mi az egy év alatt fejlődni fogunk, több riválisunk viszont nem mondhatja el ugyanezt magáról. Úgyhogy miénk a jövő!”
