A magyar küldöttség megtette a dolgát, méghozzá színjeles eredménnyel a budapesti férfi és női kard Világkupa-versenyen. És ez már akkor is igaz volt, mikor még nem nyert egy érétkes bronzérmet a Decsi Tamás, Gémesi Csanád, Szatmári András, Szilágyi Áron összetételű kardcsapat. Márpedig ez a világ legjobbjait felvonultató mezőnyben nagyon komoly fegyverténynek számít. Ám villámgyorsan tegyük hozzá, Áronék már réges-rég biztosították a helyüket a nyolc fős olimpiai mezőnyben. Mi több, az ötkarikás játékokon is nagyjából kialakultak a párosítások, a többi meg majd ott dől el…
Az amerikaiak ellen mindenki remekelt, ezen a fotón Szatmári András tusát láthatjuk.
Úgyhogy a magyar mérleget már korábban megvonhattuk. Egy káprázatos egyéni szombatot, az arany-ezüst-bronzot követte a hétvége legfontosabb vállalása és teljesítése, azaz a női kardcsapat olimpiai kvalifikációjának kiharcolása. Mindezek után kezdődött a férfi kardcsapatok versenye, mikorra már elégedetten hátradőlhettünk az izgalmakat követően. Az elején minden a lehető legjobban alakult. Az, persze, alapnak számított, hogy a nyolcaddöntőben 45:27-re legyőzzük a spanyolokat.
Útban a bronzérem felé…
Ám a negyeddöntőben nyújtottakat már korántsem lehetett átlagosnak nevezni. Sokkal inkább kiválónak! A nagyon erős, a tokiói kvalifikációt már zsebben tudó amerikaiaknak esélyt sem hagytak a mieink. Úgy nyertek 45:24-re a magyarok, hogy már a meccs közepén nagy volt a különbség a riválisok között, valamennyi magyar, de különösen Gémesi Csanád remekelt.
Jöhetett az oroszok elleni “kardklasszikus”. Az ellenfél nyilván feldobódva érkezett az elődöntőre, ugyanis néhány perccel hamarabb, az olaszokkal szembeni negyeddöntős sikerrel vált biztossá tokiói kvalifikációja. Bizonyosan közrejátszott ez is abban, hogy ellenünk rendkívül felszabadultan, nem egyszer kockázatokat vállalva vívtak, és akcióik többnyire sikerrel zárultak. Gyakorlatilag végig vezetve hozták 45:35-re a meccset. Az igazsághoz ugyanakkor természetesen hozzátartozik az is, hogy ezen a derbin egyedül Gémesi Csanád nyújtott átlag felettit a mieink közül, és ez így kevésnek bizonyult.
Szilágyi Áron ezúttal győztesen távozhatott a pástról Oh Szanguk ellenében.
Mivel a másik elődöntőben (is…) borult a papírforma, így a mieink a bronzéremért a világranglistát jelentős előnnyel vezető Koreával találkoztak. Ugyanebben a csarnokban, nagyjából másfél évvel ezelőtt, telt ház előtt vívott nagyszerű döntőt a két válogatott, akkor egy tussal az ázsiaiak győztek. Mostanra a helyszín, valamint a nyolc résztvevő személye nem változott, azonban az ismert okok miatt a körülmény, és a tét egészen más volt. A presztízs viszont itt is komolyan nyomott a latban, és ez érződött a meccs vége felé egyre jobban élesedő párharcban. Az első két körben gyakorlatilag hol az egyik, hol a másik fél vezetett minimális különbséggel. Ekkor, 30:29-nél lépett pástra csereként Decsi Tamás – a nap folyamán először. És hozott egy remek 5:2-t Gu Bongil ellen, és ezzel az előnnyel már “hazaért” a csapat, 45:40-es győzelemmel törlesztett egyet a bombaerős koreai válogatottnak, és megszerezte a nagyon értékes bronzérmet.
A bronzsiker után, a maszkok mögött valószínűleg mosolyogva: Gémesi Csanád, Decsi Tamás, Szilágyi Áron és Szatmári András.
Decsi András, vezetőedző ezt követően már sokkal derűsebb arckifejezéssel nyilatkozott, mint egy órával korábban, az elvesztett elődöntő után: “Így, a koreaiak elleni sikeres befejezéssel abszolút rendben van ez a nap, mégha nem is olyan régen még elég bosszús is voltam. Az érem az érem, ráadásul a világ legjobbjait legyőzve, felállva egy rosszabbul sikerült meccs után, szakmailag kifejezetten értékesnek mondható. Haladunk tovább, a cél az olimpia, és ennek a hétvégének sokkal több volt a pozitívuma, mint a negatívuma.”
A nap egyik legkiemelkedőbb magyar teljesítménye ezúttal talán Gémesi Csanádhoz köthető, a gödöllői fiatalember egész nap kiegyensúlyozottan magas színvonalú vívást mutatott be, bár ő nem volt maradéktalanul elégedett. “Én azért úgy vélem, még egy kicsi maradt bennem, egy-két szituációban nem jól döntöttem. Persze, azért örülök, hogy jól ment a vívás, maradt bennem energia bőven az egyéni verseny után.”
A mieink ezzel négy éremmel, közte egy arannyal, valamint egy olimpiai kvalifikációval zárták a hétvégét. Miként az elején írtuk: színjeles a javából!
Eredmények. Férfi kardcsapat Világkupa, Zarándi Csaba emlékverseny, BOK Csarnok, 29 induló. Nyolcaddöntő: Magyarország-Spanyolország 45:27 (Szilágyi +11, Szatmári +5, Gémesi +2).
Negyeddöntő: Magyarország-Egyesült Államok 45:24 (Gémesi +10, Szatmári +6, Szilágyi +5).
Elődöntő: Magyarország-Oroszország 35:45 (Gémesi +3, Szatmári -3, Szilágyi -10).
A 3. helyért: Magyarország-Korea 45:40 (Szilágyi +5, Decsi +3, Gémesi -1, Szatmári -2).
Végeredmény: 1. Oroszország, 2. Németország, 3. Magyarország (Decsi Tamás, Gémesi Csanád, Szatmári András, Szilágyi Áron, válogatott edző: Decsi András, edzők: Decsi István, Navarrete József, Gárdos Gábor, Decsi András), 4. Korea, 5. Egyesült Államok, 6. Irán, 7. Olaszország, 8. Franciaország.
