Ilyen még nem volt: 22 érem az év utánpótlás világversenyein!

 

Ilyen még nem volt! Igaz, azonnal tegyük hozzá, fals az az összehasonlítás, mely szerint ennyire eredményes még sosem volt a magyar vívás utánpótlása. Tizennyolc (vb), illetve huszonnégy (Eb) számban ugyanis nagyjából egy évtizede osztanak érmeket. Csak az érdekesség kedvéért: harminc esztendeje még mindösszesen négy egyéni számban hirdettek végeredményt, és kizárólag junior korosztályban rendeztek vb-t – Eb egyáltalán nem szerepelt a programban. Ebből következőleg a múlttal nem összehasonlítható ez a produktum, azonban a közelmúlttal igen! És az elmúlt évtizedben messze ez volt a magyar vívás legsikeresebb esztendeje az utánpótlás korosztályban.

 

Nos, akkor jöjjön a nyilvános kalapemelés, mert mikor, ha nem most! Ha szabad, akkor nem a versenyzőkkel kezdenénk a sort. Elsőként gratuláljunk a Mestereknek, a Nevelőedzőknek, azoknak akik nap mint nap felveszik a “barnát”, a mesterplasztront, és nevelik a tehetségeket. Tették ezt korábban sokszor méltatlan körülmények között. Mert a mostani eredményeket már rendezettebb viszonyok, élsporthoz, sportágfejlesztéshez méltó feltételek mellett ünnepelhetjük. De amikor a Jeruzsálemben és Plovdivban sikeres fiatalok fegyvert kaptak a kezükbe, akkor még kusza és zavarodott volt minden a magyar sporton, a magyar víváson belül. Vagy tán nem is kusza és zavarodott. Csak szegény, mint a templom egere, márpedig az kuszaságot, zavart teremt. Pénz nélkül az utánpótlás élsport sem működik – elég csak a versenynaptárra nézni… Azok a Mesterek, akik most reméljük boldogok és elégedettek, nem mentek ki külföldre, vállalták a küzdelmet. Most tanítványuk, tanítványaik igazolták őket. Ugyanakkor a sportot, a vívást körülvevő környezet is nagyot változott az elmúlt években, végre olyanok a feltételek, melyekről korábban csak álmodni lehetett. Csak egyetlen példa: a vb előtt párhuzamosan hat fegyvernem kadet és junior legjobbjai edzőtáboroztak mestereikkel közösen a tatai edzőtáborban. 

 

 

És akkor nevesítsük a Mestereket: szívből gratulálunk Gárdos Gábornak, Partali Csabának, Szepesi Lászlónak, Godó Gábornak, Galli Zsoltnak, Kovács Ivánnak, Szalay Gyöngyinek, Danka Sándornak, Gergácz Lászlónak, Beliczay Sándornak, Andrásfi Tibornak, Halla Péternek, Marco Goncalvesnek (a vb és az Eb magyar egyéni érmeseinek Mesterei), valamint Budai Istvánnak, Kovács Editnek, Szirmai Benedeknek, Feczer Viktornak, Varga Józsefnek, Decsi Istvánnak, Patócs Zsoltnak (a vb és Eb további magyar csapatérmeseinek Mesterei). 

 

Természetesen jár a babérkoszorúból a fenti listában nem szereplő, de a sikerhez sokat hozzátevő válogaott edzőknek is: Gulácsi Ferenc, Borosné Eitner Kinga, Plásztán Attila, Kiss Tibor, Fehér Gábor.  Másfél év elég nagy idő, talán ahhoz is elegendő, hogy reális véleményt lehessen alkotni, a nagyjából akkoriban kialakított, 3 személyes, 1 fő által irányított fegyvernemenkénti vezetési rendszerről. Amely jelesre vizsgázott. Az is bebizonyosodott, hogy a rengeteg szakmai és szervezési feladathoz bőven szükséges a három szakember alkalmazása, és az is – ami talán még fontosabb! -, hogy az érdekeket összegyeztetve, egységes szakmai elveket vallva, néha persze egészséges vitákkal fűszerezve, igenis egy irányba tudják tolni az adott fegyvernem szekerét. 

 

Mielőtt az igazi főszereplőkről, a sikeres fiatalokról ejtenénk néhány dicsérő jelzőt, gyorsan írjunk le egy mondatot. Pontosan tudjuk, és tudják az érintettek, hogy – miként az lehetetlen is lenne – nem teljesített egységesen a válogatott. Akadtak olyan korosztályok, olyan fegyvernemek, amelyek elmaradtak a várakozástól. Nyilván mindenki azon fog dolgozni, hogy ezen változtassunk! Azonban talán egy ekkora siker után megengedhető, ha néhány nappal a vb után a pozitívumokat emeljük ki.

 

 

Kezdjük természetesen a férfi párbajtőrözőkkel! Az ugyanis egyenesen elképesztő, amit produkáltak. Az Európa- és a világbajnokságon kadet és junior korosztályban hét számban osztottak érmeket. A magyar mérleg 3 arany-, 1 ezüst- és 5 bronzérem! Egészen döbbenetes! És még lehet fokozni. A junior férfi párbajtőrcsapat úgy nyert Eb-t és vb-t, hogy a két versenyen a legszorosabb mérkőzése 36:30 volt. Még egy világcsúcs: a két korosztály négy világversenyén hat párbajtőröző nyert egyéni érmet (Hamar Balázs, Bányai Zsombor, Berta Dániel, Esztergályos Patrik, Siklósi Gergely, Tóth Gergely). Nem gondolnánk, hogy ezeket a mutatókat bármikor bárki felül tudná múlni ebben a fegyvernemben. Melyet sokan a legkiszámíthatatlanabbnak neveznek. Idén csak azt volt nehéz kiszámítani, hogy éppen melyik magyar remekel majd… Persze, ezek az eredmények korántsem a véletlen művei. 

 

Precíz felépítmény, remek mesterek, országos lefedettség, szakmai belső továbbképzések, szakágon belüli béke. Mind-mind elengedhetetlen feltétele a sikernek. Az is nyilvánvaló -mint már említettük -, hogy ezt a teljesítményt gyakorlatilag lehetetlen megismételni. De örülni, nagyon örülni lehet, sőt kell! A srácok tehetségesek, szimpatikusak, vagányak, de nem nagyképűek, nem csak vívóként, egyéniségként is példaként állíthatóak a még fiatalabbak elé. Persze, azt tudniuk kell, útjuk, szakmai pályájuk elején, na jó, a közepén járnak. Rengeteg munka, izzadság, öröm és bánat vár rájuk. De minden lehetőségük adva van arra, hogy velük újabb párbajtőr aranykort éljünk meg – a felnőttek között is. 

 

 

A következő bekezdés elsősorban Márton Annáé. A 19 éves tehetség a szezon során mestere, Gárdos Gábor versenyprogramját követve csak felnőtt eseményeken indult. Kivéve a junior Európa- és világbajnokságot. Előbbit megnyerte úgy, hogy nem vívott csúcsformában, küzdött, harcolt. Plovdivban parádézott. 15:9 volt a legszorosabb asszója, akkor is 8:2 volt a félidő… Így világbajnoki aranyérmet nyerni nem akármilyen bravúr. Csodálatos egyéniség, nagyszerű technika – látszik Pézsa Tibor keze nyoma -, alázat a vívás iránt. Egyértelműen kimagaslik a mezőnyből, annak ellenére, hogy még van egy junior éve… Kimondva a riói olimpiára készül, egyéniben és csapatban egyaránt. Egy apró, féltő megjegyzés: 2016-ban mindössze 21 éves lesz. Akkor sem történik tragédia, ha még nem jön össze a várva várt sikeres ötkarikás szereplés. Nem fogunk haragudni… Emeljük kalapunkat László Luca előtt is, egyéni bronzérme a világbajnokság talán legkellemesebb magyar vonatkozású meglepetése, messze eddigi legjobbját teljesítette Luca, ráadásul három, egymást követő rendkívül szoros asszóban jutott el a dobogóig. És ne feledkezzünk el Záhonyi Petráról sem, aki nagyszerű kadet Európa-bajnoki aranyérmet nyert, és a vb-n sem vallott szégyent.

 

 

A másik nagyon kellemes meglepetés – ha talán titkon remélt is – a női párbajtőrözők teljesítménye. Nagy Kinga a kadet, Bohus Réka a juniorok között lett ezüstérmes úgy, hogy egyetlen tusos vereséget szenvedett az aranyéremért. Mielőtt a sorsot kezdenénk kárhoztatni, gyorsan tegyük hozzá, mindkét vívónk nyert olyan asszót, amelyben ugyancsak egy találat döntött a javára… Emellett a junior csapat negyedik lett azok után, hogy hosszú évek óta nem jutott a fegyvernem az elődöntőbe. Egyértelmű a fejlődés, kicsit talán még mentálisan megerősödnek a lányok, akik egytől eddig jövőre is juniorok, és akkor… De most még hagyjuk 2015-öt, örüljünk 2014-nek! 

 

Akiket feltétlenül meg kell említeni, azok a kadet női tőrözők. Jeruzsálemi csapat Eb-ezüstjüket a meglepetés kategóriába soroltuk, aztán a világbajnokságon egyéniben bebizonyították, hogy  nem is volt az olyan nagy szenzáció… Kálmán Eszti nyolcba jutott, Pásztor Flóra bronzérmet nyert, és bizony, nagyon közel volt a még fényesebb medálhoz. Ha már tőr, akkor beszéjünk a férfiakról is. A junior vb sikerülhetett volna jobban. Ugyanakkor ne feledjük Németh András jeruzsálemi bronzát és a csapatezüstöt sem. Ezek a srácok igenis hivatottak arra, hogy vezérletükkel ismét felzárkózzon ez a gyönyörű fegyvernem a világ élvonalához!

 

 

Végül, de nem utolsósorban egy nagyon fontos bekezdés. A magyar válogatott összetartó, egymásnak, egymásért szurkoló, egységes társaság volt! Őszintén drukkoltak és lelkesedtek, a nemzetközi vívóvilág osztatlan elismerését vívták ki szereplésükkel, viselkedésükkel. Egyetlen egyszer sem éreztük azt, hogy sújt bennünket a balsors, vagy hogy komoly nemzetközi zsűrimaffia áldozatai lennénk. A szövetség munkatársai otthonról segítettek, a helyszínen lévő edzők, segítők, vezetők pedig Plovdivban tettek meg mindent a sikerekért – mint ahogy ez kutya kötelességük, kötelességünk is. Aztán, most minden összejött. Biztosan nem mindig lesz így, elvégre egy nagyszerű, kimagasló tehetségű korosztályról beszélünk, amely nyilván nem születik minden évben. De ha gyengébb is lenne a produktum, fentiek akkor sem változhatnak!

 

22 érmet nyert a magyar vívás a korosztály világversenyein. Közte hat aranyat.  A kadet és junior világbajnokság éremtáblázatán Oroszország mögött a második helyen végeztünk, megelőzve Olaszországot és az Egyesült Államokat. Fantasztikus sikerek. Nagy örömmel, és kellő szerénységgel kell kezelni a történteket. Dolgozni, dolgozni, dolgozni kell tovább. És akkor jönnek majd a további szép eredmények.  

2014. április 15.