Rendkívül fontos kérdésben hozott döntést a Magyar Vívó Szövetség a péntek késő délutáni elnökségi ülésén. A testület egyhangú szavazás alapján úgy döntött, hogy október 1-jétől szövetségi kapitányt nevez ki, aki a sportág első számú szakmai vezetőjeként a riói olimpia végéig kap megbízatást. Az alapszabály értelmében a posztra pályázatot írtak ki, melyre három személy kapott meghívást – Udvarhelyi Gábor lehet a befutó.
Az MVSZ pénteki elnökségi ülésén a “Stratégiaváltás a magyar vívásban” című napirendi pontnál terjesztette be Csampa Zsolt elnök azt az anyagot, amely többek között ezt tartalmazta:
“Az elmúlt két évben nagyot lépett előre a magyar vívás.
Nemzetközi tekintélyünk hatalmasat nőtt, több oknak is köszönhetően. Először is azért, mert rendeztünk egy minden szempontból nagysikerű felnőtt világbajnokságot, emellett junior és kadet Európa-bajnokságot, valamint vár ránk egy október végi veterán világbajnokság, melynek közelmúltbéli FIE-bejárásán ismét csak dicséretet kaptunk. Emellett a magyar küldöttség világversenyeken történő összhangja, egysége, imidzse is pozitívan változott, bátran kijelenthetjük, hogy a magyar versenyzőket, edzőket, vezetőket világszerte tisztelet és elismerés övezi.
Előrelépésünk másik oka természetesen az eredményesség. Az elmúlt két szezonban mindössze két olyan világverseny volt – a tavalyi zágrábi felnőtt Eb és az idei kazanyi felnőtt vb -, melyről aranyérem nélkül tért haza a magyar küldöttség. Ugyanakkor hat év után szereztünk tavaly ismét felnőtt világbajnoki aranyérmet, és négy esztendőt követően nyertünk újra felnőtt Európa-bajnoki aranyat! A londoni olimpiára nem jutott ki egyetlen magyar vívóválogatott sem, most kettő jó eséllyel (férfi és női párbajtőr), egy pedig eséllyel (női kard) pályázik erre. Emellett teljes joggal lehetünk büszkék a tavalyi, de különösen az idei utánpótlás eredményeinkre. Ebből a szempontból 2014 mérföldkőnek számít! A junior és kadet világversenyeken, valamint az ifjúsági olimpián 23 érmet, közte 7 aranyat nyertek tehetségeink, és ez minden idők legjobb magyar produktumának számít!
Mindez igazolja, hogy az a szakmai koncepció, melyet két évvel ezelőtt kialakított a sportág, jól működik – köszönhetően természetesen a sportágfejlesztési támogatásnak, mely lehetőséget teremt arra, hogy elképzeléseinket meg tudjuk valósítani.
Ugyanakkor két esztendő ahhoz is elegendő volt, hogy belássuk, min kell változtatni, vagy inkább finomítani a rendszeren belül. A végcél ugyanis az utánpótlás magas szinten tartása, a tehetségek felnőtt szinten történő továbbmenedzselése, felnőtt válogatottba történő beépítése, és elsősorban a sikeres riói szereplés! Azt is látni kell, hogy a magyar vívás korosztályok szerint kettészakadt. Van egy nagymúltú, rendkívül eredményes mag, és a már említett, nagy tehetségű, húsz év alatti korosztály. Viszont tagadhatatlan, hogy az esztendők során nem sikerült kiépíteni azt a húsz és harminc év közötti generációt, amely folytatni tudná a “nagy öregek” sikereit. Ez, sajnos, a kazanyi világbajnokságon egyértelműen bebizonyosodott. Kulcsembereink (Szilágyi Áron egyéniben, Rédli András, Boczkó Gábor, Imre Géza, Szász Emese) ezúttal nem nyertek érmet, a többieknek pedig sajnos a mai állás szerint erre nincs is reális esélye. Ez a probléma túlmutat a fegyvernemeken, és egységes szakmai, menedzselési kezelést igényel.
A “6×3”-as rendszer (valamenny fegyvernemben három válogatott edző van, akik közül egy-egy fegyvernemi vezetőként dolgozik) alapvetően jól működött. Azonban a “felettes szerv”, az MVSZ jobbára társadalmi munkában a vívást segítő elnöksége, valamint a szintén társadalmi munkában dolgozó, szakmai alelnök – akinek kimagasló, sokszor erőn felüli munkájára természetesen továbbra is szükség van! – egyedül képtelen olyan mértékben átlátni a teljes rendszert, amely szükséges lenne ahhoz, hogy szükség esetén érdemben, kellő szakmai hozzáértéssel bele is tudjon abba nyúlni. Ez azért is szükséges és lényeges, mert a 6 különböző fegyvernem, a 6 önálló rendszer elkezdett 6 irányba indulni. Ez részben természetes, hiszen eltérőek az eredmények, és eltérő versenyzői, edzői állomány áll az érintettek rendelkezésére. Másfelől viszont mindez mindenféle szakmai, illetve menedzselési napi kontroll nélkül történik, ami nem tartható tovább. Valamilyen szinten a magyar vívást – beleértve a kerekesszékes vívást is! – egy egységes egésznek kell tekinteni, hiszen így tekintenek ránk a felettes szervek, más sportágak, a közvélemény és a média is.
Ki kell jelenteni, hogy sportágunknak jelenleg nincs egyes számú, főállású szakmai felelőse – ezért szükséges a szövetségi kapitányi poszt visszaállítása!
A szövetségi kapitány jelenti – szinte minden más sportághoz hasonlóan – a legfelsőbb szakmai vezetést, és értelemszerűen a szövetségi kapitányé az ezzel járó legnagyobb felelősség is.
A szövetségi kapitány alatti rendszer alapvetően nem változik – hiszen az alapvetően jól működött. Maradnak a fegyvernemi vezetőedzők, a korosztályos válogatott edzők. Csakhogy a vezetőedzők, a válogatott edzők személye, a világversenyekre utazó magyar válogatott névsora, a válogató versenyek és a válogatási szisztéma a vezetőedzők javaslatát követően, a szövetségi kapitány döntése alapján kerül ezentúl az elnökség elé. Miként a szövetségi kapitány feladata a válogatottat körülvevő sportszakemberek személyére történő javaslattétel is. Mindezért a szövetségi kapitány a felelős. (Természetesen a többi folyamat sem vész el. A szövetségi kapitánynak a vezetőedzők tesznek javaslatot, melyet a szakbizottságok véleményeznek.)”
Az alapszabály értelmében az elnökség pályázatot írt ki, melyre három jelöltet, Kovács Ivánt, Mincza-Nébald Ildikót és Udvarhelyi Gábort hívta meg. Indoklásként az hangzott el, hogy a legfőbb feladat minél több magyar vívóválogatott kvalifikálása a riói olimpiára, és erre egyértelműen a párbajtőr szakágban van a legtöbb esély, ezért kerültek előtérbe e fegyvernem szakemberei. Udvarhelyi Gábor mesterként, fegyvernemi vezetőedzőként, klubvezetőként a legmagasabb szinten bizonyít évtizedek óta, Kovács Iván jelenleg eredményes fegyvernemi vezetőedző, a londoni paralimpián sikeres szövetségi kapitányként dolgozott a kerekesszékes vívók mellett. Míg Mincza Ildikó válogatott edzőként, az MTK alelnökeként, korábbi megbízott párbajtőr kapitányként szintén jelentős gyakorlattal bír. A pályázatot négytagú bizottság bírálja el, melyben Szlovenszky Lajos, Kamuti Jenő és Nagy Tímea alelnökként, valamint Máttyus Ádám jogi bizottsági elnökként kapott helyet. A leendő kapitányt a szeptember 30-i elnökségi ülésen véglegesítheti az elnökség, és ekkor fogadhatják el a kapitány stábját is.
Információink szerint ugyanakkor Mincza Ildikó és Kovács Iván nem adja be pályázatát. Egyfelől azért, mert fegyvernemi vezetőedzőként, illetve válogatott edzőként rendkívül fontos feladatuk van. Másfelől, mert mindketten úgy vélik, hogy Udvarhelyi Gábor megfelelő szövetségi kapitány lenne. Udvarhelyi Gábor az elnökségi ülést követően elmondta, hogy pályázatát benyújtja, ugyanakkor annak esetleges elfogadásáig érthetően semmilyen további részletet nem szeretne elárulni.
A magyar vívásnak a korábbi évtizedekben olyan szövetségi kapitányai voltak többek között, mint Bay Béla, Sákovics József, Kulcsár Győző, Kovács Tamás, vagy legutóbb Szabó Bence, akinek a 2004-es athéni olmpiát követően járt le a megbízatása.
2014. szeptember 19.
