4, 10, 13, 15. A számok ritkán tévednek, a magyar vívás fejlődő tendenciája 2012 óta tovább tart. A londoni olimpián 4, a rióin 10, a tokióin 13, most, Párizsban 15 magyar vívónk lehet ott az ötkarikás játékokon! Természetesen ez csak a “részcél”, mindenki pontosan tudja, hogy a végleges megítélést az érmek száma mutatja majd. Ám az igazi szakmai értékmérő a fenti számsor. A vívás annyira kiegyenlítetté vált valamennyi fegyvernemben, hogy egyetlen versenyen bármi történhet. Az olimpia mennybe, vagy akár pokolba is juttathat egy válogatottat, ám a fenti kvalifikáció egy év összteljesítményének köszönhető.
Nézzünk egy kicsit a számsor mögé! Kezdjük azzal: először fordul elő a sportág történetében, hogy hat fegyvernem képviselőiből áll össze a magyar olimpiai vívóválogatott. Ilyen még sosem volt! Ennek, persze, az is az oka, hogy a női kard 2004 óta szerepel a műsorban, viszont akkor nem jutott ki magyar férfi tőröző. 2008 óta pedig a rendkívül szigorú kvótarendszer alapján lehet részt venni az olimpián. Most sikerült először mindez úgy, hogy nincsen “lyukas” fegyvernemünk. Csak a rend kedvéért jegyeznénk meg, jelezve, hogy milyen nehéz vívásban a kvótaszerzés: csapatban 8-8 nemzet, egyéniben 34-34 vívó indulhat egy versenyszámban. Budapesten, az elmúlt időszakban rendezett párbajtőr és kard Vk-n 394-en, 313-an, illetve 266-an indultak…
Folytassuk a csapatokkal! A tokiói három csapatkvalifikációt végül nem sikerült felülmúlni, ismét három válogatottunk lesz ott Párizsban. Akkor a két kard szakági négyes mellett ez női tőrben sikerült, most utóbbit cserélte a férfi párbajtőr. Ám legutóbb a két hölgyalakulat éppen becsúszott az indulók közé. Most mindhárom egységünk a legjobb négy között szerepel a világranglistán. A női kardozók másodikok, a férfiak harmadikok, a párbajtőrözők a negyedikek (ugyanannyi ponttal, mint a harmadik japánok). Még két verseny változtathat ezen a rangsoron (az indulók kilétét ez már nem befolyásolja), ám valószínűtlen, hogy csapataink ennél hátrébb kerüljenek. Mindez azt jelenti, hogy a majdani, olimpiai negyeddöntőben papíron gyengébb riválissal kerülhetünk majd szembe. Azaz egyértelmű az új terv: mindhárom csapatunk jusson négy közé, vívhasson kétszer az éremért! Megint csak egy megjegyzés: legutóbb 1992-ben, Barcelonában fordult elő, hogy egynél több csapatéremmel térhetett haza a magyar vívóküldöttség. Nem tegnap volt…
Csak a “játék kedvéért” rögzítsük: ha nem változna a rangsor a következő két állomáson (májusi Világkupa, illetve júniusi kontinensbajnokságok), akkor férfi kardban Magyarország-Irán, nőiben Magyarország-Japán, párbajtőrben Magyarország-Kazahsztán olimpiai negyeddöntő lenne. Ugye, hogy jobban állunk, mint négy évvel ezelőtt… Tegyünk egy kis nemzetközi kitekintést: mindösszesen két olyan nemzet akad, amely valamennyi fegyvernemben csapatkvótát szerzett, Franciaország és Olaszország. Végezetül pedig említsük meg a magyar női párbajtőr-válogatottat, amely nyolcadik helyen zárta a kvalifikációt, mégsem szerzett kvótát. A szabályok alapján ugyanis járt a “földrészi hely” annak az Egyiptomnak, amely 15. lett a listán…
Térjünk át az egyéni versenyekre! Neveket eddig szándékosan nem írtunk cikkünkben. A csapatkvótákkal ugyanis a nemzeti szövetségek szabadon bánhatnak. Az érintett országok eldönthetik, hogy ki lesz az a három vívó, aki az adott fegyvernem egyéni versenyében pástra lép. Miként azt is kijelölhetik: ki száll be negyedikként a csapatversenyre. Ezzel kapcsolatosan a jelenlegi szabály a következő. A csatverseny során bármikor lehet cserélni. De csak egyetlen egyszer a nap folyamán, sem “visszacsere”, sem bármilyen további változtatás nem lehetséges, még sérülés esetén sem. További “nehezítés”: érmet, helyezést csak akkor szerez a negyedik ember, ha szerepel a nap folyamán, azaz becserélik. Faramuci a rendszer, de ez van. Cserébe azért, hogy tizenkét versenyszámban osszanak érmet az olimpián – ez Tokióban történt először -, kellett kompromisszumokat kötni… Fentiek által előfordulhat – és fordult is elő! – olyasmi, hogy aranyérmes lesz egy válogatott, amely végig a kezdő, három vívóját szerepelteti, mondjuk azért, mert semmi ok nincs a váltásra. Ebben az esetben a negyedik ember nem lesz olimpiai bajnok!
Szemben a fentiekkel, egyéniben nincs “nemzetkvóta”. Az történik, hogy a kvalifikációs sorozat végén kihúzzák az egyéni világranglista valamennyi olyan vívóját, aki a csapatban kvótát szerzett országok képviselője. Így kialakul egy “minirangsor”, melynek két, legjobb európaija indulhat egyéniben. (Itt sem lehet egy nemzetből a kettő…) Így szerzett kvalifikációt “alanyi jogon” női párbajtőrben Kun Anna, férfi tőrben Dósa Dániel, női tőrben Pásztor Flóra. Ehhez előbbinek 4., Daninak 10., Flórának 24. helyet kellett elérnie a “rendes” világranglistán.
Őszintén reméljük, fentiek a bonyolult kvalifikációs szisztémát kevésbé ismerők számára is bizonyítják azt, hogy a kvótaszerzés több, mint fél siker. Egy rendkívül nehéz, fárasztó sorozat, melyet sikerrel teljesített a magyar vívóválogatott!
Gratulálunk, legyen szép a Húsvétja mindenkinek, aki tett mindezért. Után aztán lehet dolgozni a további célokért…
