Szilágyi Áron, igazi profihoz méltóan, tíz perccel a megbeszélt találkozó előtt, elsőként érkezett a világbajnok férfi kardcsapat tagjai közül a ferihegyi repülőtérre hétfőn kora reggel. A magyar küldöttség második csoportja indult ekkor Bázelbe, a vívó Európa-bajnokság színhelyére, az olimpia előtti utolsó megmérettetésre. Áron egyébként “természetesen” egyéni és csapat Európa-bajnoki címmel is rendelkezik, mégis egy olyan, aktuális emléket idézett fel, amikor nem ő játszotta a főszerepet a páston. Lévén, hogy a szerdai program – amelyben a férfi kard egyéni szerepel – négyes döntője 18 órakor kezdődik. Éppen akkor, amikor a Magyarország-Németország labdarúgó Európa-bajnoki mérkőzés, mintegy 250 kilométerrel arrébb, Stuttgartban…

Még sötétben a bázeli főpást.
“Emlékszem, 2016-ban, a lengyelországi Torunban hasonló volt a szituáció. Pont akkor kezdődtek a mi négyes döntőink, amikor a portugálokkal játszottuk az emlékezetes, 3:3-as meccsünket a foci Eb-n. Akkor én kiestem, így a meccsnézők táborába tartoztam, és a csarnok büféjében lévő tévétől rohantunk vissza mindannyian a terembe, amikor a fináléba jutó Szász Emese asszója következett… Nagyon szurkolok a fiúknak, de azért most inkább a páston, mint a laptop előtt tölteném a szerda kora estét.” – nyilatkozta háromszoros egyéni olimpiai bajnok klasszisunk.
Azt már csak halkan tennénk hozzá, hogy a történet két szereplője, Áron és Emese, alig egy hónappal később egyéni aranyérmet nyert a riói játékokon, úgyhogy ki tudja, minek is szurkoljon az ember Bázelben… Miként korábban megírtuk, negyven nappal Párizs előtt nem egyértelmű az Eb szakmai megítélése. Ugyanakkor tény: minden igazi vívó győzni akar a páston, és nem taktikázik – nem lesz ez másként Svájcban sem. Már csak azért sem, mert az olimpiai egyéni és a csapatversenyek besorolását egyaránt befolyásolja a mostani, keddtől vasárnapig tartó esemény.
Bázelbe érve azonnal megtapasztaltuk a svájciak “precizitását”. A helyiek ugyanis a transzfert a lehető legegyszerűbb módon, a tömegközlekedéssel oldották meg. Egyfelől azonnal a fejünkhöz kaptunk – mondván, mennyit spórolnak ezzel a “szegény svájciak”. Aztán felmérve a körülményeket, változtattunk a véleményen. A magyar küldöttség a minden igényt kielégítő Mövenpick szállodában lakik, közvetlenül a főpályaudvar mellett. Onnan pedig tízpercenként indulnak a kényelmes helyi járatok, melyekkel negyed óra alatt odaérhet bárki a St. Jakobshalléba. Azaz, nem függünk a transzferek idejétől, szabadon megtervezheti minden fegyvernem a napi programját.
Apropó, St. Jakobshalle, ami a St. Jakobs Parkban, a legnagyobb bázeli futballstadion mellett található, melyben a magyar szempontból örökké emlékezetes, 1954-es labdarúgó-világbajnokságon is játszottak már mérkőzést. És akkor, ha már ismét futball: a bennünket legyőző svájciak egyik legnagyobb városában az Eb-láznak a nyomát sem láttuk, legalábbis az érkezést követő első órákban semmi esetre sem.

Íme, a bázeli Európa-bajnokság „kampányzászlója”.
Aztán a vívó Eb-láznak végképp semmiféle nyoma nem volt. Egyetlen minizászlóval találkoztunk közvetlenül a csarnok bejáratánál, még az eligazító táblákat is “minimál üzemmódban”, egy A4-es fehér papírra nyomtatták ki. “Másfelől” ugyanakkor ezúttal is akad. Az akkreditáció és a fegyverhitelesítés pillanatok alatt lezajlott, és az edzéslehetőséggel sem volt gond. Szilágyi Áron például élt is vele, nem sokkal a szállodába érkezés után máris jelezte edzőjének, Decsi Andrásnak, hogy kora délután iskolázni szeretne. Úgyhogy: rettegjenek az ellenfelek, mi pedig, reméljük, férfi kard egyéni Eb-döntőt nézünk szerdán a magyar-német meccs helyett.
Az Európa-bajnokság keddi nyitónapján azonban még nem ennek a fegyvernemnek szurkolhatunk, a női párbajtőrözők (Dékány Kinga, Gnám Tamara, Muhari Eszter, Nagy Blanka) és a férfi tőrözők (Dósa Dániel, Mihályi Andor, Németh András, Szemes Gergő) egyéni versenyét rendezik. Honlapunkon és social media felületünkön mindenről, folyamatosan beszámolunk, kövessetek bennünket! Hajrá, magyarok!

