Azon egy csöppet sem csodálkozhattunk, hogy Kovács Gergely hulla fáradtan, rekedt hangon beszélgetett velünk kedd délben, nem sokkal a Budapestre érkezés után. Pénteken végigvívta a vancouveri egyéni Világkupa selejtezőjét – sikerrel. Szombaton a 64-es táblán ugyan szoros vereséget szenvedett, másnap, a csapatversenyen főszerephez jutott, végigvívta a napot, majd este aranyérmet akasztottak a nyakába. Majd ottani idő szerint hétfő délben, minimális alvást követően szállt repülőre, majd a kilenc órás időeltolódást is “elszenvedve”, kedd délben landolt Ferihegyen…
A tatabányai párbajtőröző, édesapja, Kovács László tanítványa másodszor volt tagja az immár olimpiai bajnok, ezúttal Andrásfi Tibor, Koch Máté, Kovács Gergely, Osman-Touson Maruán összeállítású magyar válogatottnak, és kettőből kettő a mérlege, mindkétszer a dobog tetejéről hallgathatta végig a magyar himnuszt. Nem szokásunk csapatversenyen senkit sem kiemelni, most mégis kivételt teszünk. Elvégre a 21 esztendős “zöldfülű” a nap folyamán egyszer sem zárt negatív mérleggel; Dancsházy-Nagy Tamás válogatott edző ráadásul végig a befejező helyen vívatta – ha már mélyvíz, legyen tengermély… -; ebben a pozícióban hozta az ukránok elleni “hirtelen halált” a negyeddöntőben; a japánok elleni fináléban pedig egyenesen brillírozott! Mindezek után jöhetett a rekedt, fáradt, de boldog nyilatkozat…
“Valóban nem volt laza a hétvége, ez az utazás pedig az i-re volt a pont… De igazán nem panaszkodni szeretnék, elvégre nagy élmény volt az újabb aranyérem ezzel a válogatottal. Igazából bemelegítés nélkül kezdtük a napot, már az első meccsünk, a lengyelek elleni sem ígérkezett könnyűnek, de Tibi remekül vívott. Utána jöttek az ukránok, Szvicskarral vívtam a befejező, végül egytusos meccset, lehet, hogy az is számított, hogy nem nagyon ismert engem. A franciák elleni győztes elődöntő után pedig rendkívül felszabadultam, szinte jutalomjátékként éltem meg a japánok elleni döntőt” – nyilatkozta Kovács Geri.
A tehetséges fiataltól megtudtuk azt is, hogy másodszor járt Vancouverben, és számára különlegesen kedves ez a verseny, mivel ilyenkor együtt a család. Nővére ugyanis Amerikában él, onnan utazik át a kanadai helyszínre, természetesen ott van az edző-édesapa is, és ezek után az édesanya sem hiányozhat.
Végezetül arról érdeklődtünk, hogy milyen érzés olimpiai bajnok társakkal versenyezni… “Egyfelől rendkívül felemelő, másfelől rendkívül motiváló. Hatalmas büszkeség, hogy egy ilyen csapatba kerülhettem, ráadásul remélem, hasznos tagja is voltam a válogatottnak. És persze erőt, lendületet ad a további munkához, elvégre mi más lehetne a célom, mint hogy egyszer világversenyen is tagja legyek a magyar férfi párbajtőrcsapatnak” – fejezte be nyilatkozatát Kovács Gergely.
