– Egy sikeres olimpia, és egy négy csapatérmet hozó világbajnokság után, miként értékelné az eddigi 25/26-os szezont?
– Az előző idényen még valamelyest érződött az olimpia eufóriája. Mindenki próbált éles maradni, ugyanakkor jöttek a sérülések, gondoljunk csak Szilágyi Áron vagy Nagy Dávid esetére. Persze, miként az olimpiák után mindig, a sérülésektől függetlenül is próbáltuk elkezdeni a fiatalítást az átmeneti időszakban. Be kellett viszont látnunk, hogy markáns teljesítményt az új beszállók nem tudtak hozzátenni. Ebből következett az, hogy továbbra is támaszkodni kell az idősebb és rutinosabb vívókra, persze egy-két tehetség beépítésével. Ennek a folyamatnak lesz az átmenete a mostani Európa-, majd világbajnokság, és ezek a versenyek már a jövő áprilisban kezdődő olimpiai kvalifikációs sorozatra is irányt mutatnak.
- Arra az olimpiai kvalifikációra, amelyen a célkitűzések szerint a korábbiaknál is jobban szeretnénk szerepelni…
- A terv nem változott, de az orosz válogatott visszatéréssel a mezőny tovább erősödött, és azt se feledjük, hogy az oroszok európai helyet vesznek, vehetnek el a többi nemzettől, így tőlünk. A csapatversenyek terén egyébként vegyesek az érzéseim ebben a szezonban. Nem volt problémamentes az idény, és itt nem csak sérülésekre gondolok. Próbálok, próbálunk mindig segíteni, de azért a vívás egyéni sportág, sértett fél mindig lesz, a lényeg, hogy a közös célt kell szem előtt tartani a nehéz döntések meghozatalakor.
– A vívásban ma már a hat fegyvernem szinte hat külön világ. Nézzük őket végig egyesével, szigorúan névsorban! Férfi kard?
– Rabb Krisztián egyre erősebb, de azért tény: még mindig Áron viszi a bizniszt. Ha edzésben van és egészséges, szinte biztosak lehetünk a szakág eredményességében. De anno Kulcsár Győző mondta, hogy nem lehet mindig az „öregekről” lehúzni a bőrt. Itt lett volna az ideje a fiataloktól, hogy legalább egy nyolcas döntővel villantsanak a világkupa-sorozatban, de ez elmaradt. Így most az a helyzet, hogy senki sem „követeli” a helyet a nagyok mögött a válogatottban. Régebben a fiataloknak dupla annyit kellett ebben a fegyvernemben elérni, most az idősebbeket sem tudják megelőzni, aminek nem egészen értem az okát. Elvégre évek óta tizenkét fővel indulunk a vk-kon, és az egyénik alapján válogatjuk a csapatot, tehát a lehetőség adott. Az, mindenesetre egyértelmű, hogy a jelenlegi társaságnak kell elvigye a szezont, és vélhetően a folytatást Los Angeles-ig… Ugyanakkor ők mindenre képesek lehetnek az idei világversenyeken is.
Boczkó Gábor szövetségi kapitány három csapatéremmel elégedett lenne az Eb-n
– Női kardban kétszeres világbajnok csapatunk van, és sérültjeink is lassan visszatérnek. Jobb a helyzet, mint a férfiaknál?
– Abból a szempontból feltétlenül, hogy rendkívül fiatal a válogatott, amely az olimpia óta is folyamatosan bizonyít. Annak ellenére, hogy Márton Anna sérülése miatt két év kihagyás után térhet ősszel vissza, és a nagyszerű formába lendülő Katona Renáta is kihagyja műtétje miatt az Európa-bajnokságot. De Spiesz Anna berobbant a felnőtt mezőnybe, Battai Sugi lassan világklasszissá érik, Szűcs Luca és Pusztai Liza is bárkit megverhet. Tény, hogy szűk a mag, de nagyon erős, itt valahogy könnyebben megy a csapatépítés, mint a férfiaknál.
– Mi a helyzet olimpiai bajnokcsapatunk, a férfi párbajtőrözők háza táján?
– Kétarcú volt idén a fegyvernem, ez kétségtelen. Egyéniben kiválóak az eredmények, mind a négy válogatottnak van érme a szezonból. Ha Andrásfi Tibi jól szerepelne az Európa-bajnokságon, akkor úgy mehetünk neki a világbajnokságnak, hogy valamennyien kiemeltek lesznek, azaz a legjobb tizenhat közé kerülnek a világranglistán, és ilyen korábban nem volt. Ugyanakkor ebben a naptári évben a csapatversenyek gyengén sikerültek, ezt ki kell jelenteni. Ennek oka részben az olimpiai aranyérem, mely után természetesen csomó minden megváltozott a fiúk körül, és itt nem szakmai okokra gondolok. Néminemű megújulásra van szükség, egymással ismét csapatként kell közösséget alkotni. Kompetitív edzések kellenek, amelyeket tűzzel, és nem rutinnal kell megoldani. A mindennapokban kell újabb motivációt jelentenie a következő olimpiai éremnek, és akkor az nem fog elmaradni. Ebben a hitben vágunk neki már a mostani Európa-bajnokságnak is!
– Női párbajtőrben viszont a korábbiakhoz képest remekel a csapat…
- Tény, hogy sokat léptünk előre. Muhari Eszter a szezon során végig kimagasló teljesítményt nyújtott, de a többiek is zárkóztak, zárkóznak, és az egyéni eredmények javulása a csapatra is hatással van. Nyertünk két érmet az idény során, és lassan természetessé válik a nyolc közé kerülés, holott korábban ez nem így volt. Ráadásul, ha jól sikerülne az Európa-, majd a világbajnokság, akkor nagyot léphetnénk előre a világranglistán. Feszültségek ebben a szakágban is akadtak, de ezeket megoldottuk házon belül, igazán jó úton halad a szakág. Pluszban pedig újra köztünk van Kun Anna, aki profi módon készül a visszatérésre. A két év kihagyás még látszik, az a mondás igaz, hogy a vívást csak vívással lehet pótolni, de látva az elszántságát, biztos vagyok benne, hogy pár verseny után ismét az élvonalban lesz.
– A férfi tőr, köszönhetően a tavalyi remek világbajnoki szereplésnek, tényleg csak a névsor okán kerül a sor végére. Hogy látta a fegyvernem szezonját, mit várhatunk Dósa Daniéktól a világversenyeken?
– Természetesen extra volt a tavalyi világbajnoki szereplés, amelyet követően viszont szinte mindig hiányzott egy kulcsember a sok-sok sérülés, betegség miatt. Volt itt mandula, csukló, könyök, comb, szinte minden testrész. Ennek ellenére szépen teljesítettek a csapatversenyeken, őrzik előkelő helyüket a világranglistán, ami komoly teljesítmény. Példaértékű munka folyik, és az utánpótlás is hozzáteszi a magáét. Hinni kell abban, hogy ki tud jutni ez a csapat az olimpiára, mert ez abszolút benne van. Efelé jelenthet újabb lépést az Európa-, majd a világbajnokság.
– Női tőrben mi a helyzet? Tokióban ott voltunk csapatban, Párizsban nem, mit várhatunk az idei világversenyeken?
– Pásztor Flóra továbbra is bárkit legyőzhet, és ebben a szezonban Kondricz Kata ismét jobban teljesített. Két fiatal újoncot avatunk Papp Jázmin és Kollár Anna személyében, de Lupkovics Dóra rutinjára továbbra is szükség van. Itt kicsit elmozdulnék az esélylatolgatástól, bár az Európa-bajnokságon nem titkolt cél a négy közé jutás csapatban, a többit majd meglátjuk. A további előrelépéshez viszont nagyon fontos lenne a szélesebb alapok megteremtése. Az utánpótlás korosztályokban még elfogadható az indulólétszám, de korán abbahagyják a vívók, középmezőnyről gyakorlatilag egyáltalán nem beszélhetünk, nagy szükség lenne a bővebb merítésre.
– Két nap, és kezdődik a franciaországi Európa-bajnokság. Ön szerint mennyire lesz meghatározó válogatottunk számára ez az esemény?
– Természetesen minden kontinensbajnokság kiemelt verseny, ez nem kérdés, így is állunk hozzá. Ugyanakkor azt hozzá kell tenni, hogy az időpont nagyon közel esik a hosszú világkupa-sorozat végéhez, külön, érdemi felkészülésről nem is igen beszélhetünk. Számomra a július végi, hongkongi világbajnokság jóval meghatározóbb eseménynek számít majd. De visszatérve az Európa-bajnokságra: nagyon fontos, hogy meghatározó vívónemzete maradjunk a kontinensnek, és azt se feledjük, hogy az Eb-érmek komoly sportértékkel bírnak!
- Mindezek után: mi az az eredmény, amivel egy hét múlva, az Európa-bajnokság zárásakor elégedett lenne?
– Az egyéni versenyek szinte megjósolhatatlanok, az egy külön világ, bármi megtörténhet, nem szeretnék tippelgetni. Három Európa-bajnoki csapatéremnek viszont nagyon örülnék!
