Kezdetnek szögezzük le a tényeket: Magyarország három érmet, közte egy aranyat nyert a világbajnokságon. További két csapat végzett a negyedik, egy az ötödik helyen, egyéniben pedig még egy negyeddöntősünk volt. A nagyszerűen szervezett, és tökéletes körülmények között megrendezett világbajnokságon 114 ország több mint 1100 sportolója indult. Az éremtáblázatot fölényesen, 4 arany- és 4 ezüstéremmel nyerték az olaszok – mindkét tőr szakágat és a női párbajtőrt gyakorlatilag letarolták.
A mieink fenti teljesítményükkel az éremtáblázat negyedik helyén végeztek, ami hatalmas teljesítmény. Olaszországon kívül egyetlen nemzet sem nyert egynél több aranyat, 19 ország szerzett érmet, közülük 11 európai. A legnagyobb csalódást talán az Egyesült Államok szereplése okozta, az amerikaiak egyetlen ezüsttel zárták a vb-t. Először a fenti, átfogó szereplés értékelésére kértük Boczkó Gábor szövetségi kapitányt.
Akadtak boldogabb (címlapképünkön) és honterheltebb pillanatai is Boczkó Gábornak. Fotók: Bizzi Team
„Az Európa-bajnokság után azt mondtam: féli tele, félig üres a pohár. Most azt állítom, hogy inkább tele van. A számomra mindig többet jelentő csapatversenyeken ugyanis három csapatunk volt négyben, és további kettő nyolcban, amelyből az egyik ötödik, a másik hetedik lett. A következő szezonban kezdődő olimpiai kvalifikáció tükrében elmondható, hogy valamennyi csapatunk reális esélyekkel indul majd neki a közel egy éves sorozatnak. Persze, az is tény, hogy jelenleg három válogatott – a két kard, illetve a női párbajtőr – áll kvótás pozícióban, de a többiek sincsenek jelentősen lemaradva.”
A szakember elmondta, hogy ismét bebizonyosodott, hogy a vívás mára nem néhány nagyhatalom háziversenye, hanem az egész világot megmozgató egyéni sportág. Személy szerint kifejezetten örül annak, hogy Európa egymást követő két világbajnokságon dominált igen határozottan – a mostani 12 aranyból tízet hozott haza az öreg kontinens, úgy, hogy a labdarágással szemben Kazahsztán (a férfi párbajtőrcsapat győztese) ázsiai nemzetnek számít. Ugyanakkor ez nehezíti az olimpiai kvóta megszerzését annyiban, hogy vívásban – megint csak a labdajátékokkal szemben – nincs „kontinens preferencia”, az indulószám általánosságban lett meghatározva.
A fegyvernemeket „szétszedve” így kommentálta a szereplést Boczkó Gábor. „Értelemszerűen a női kardot kell kiemelnem, azon belül is Battai Sugárt, aki egyéni bronzérme mellett csapatban is nagyszerűen szerepelt. Egységes remek, jó szellemű négyest láthattunk, bátran kijelenthető, hogy jelenleg ebben a szakágban tartunk legelőrébb. Férfi kardban Szilágyi Áron egyetlen tusra volt újabb világbajnoki érmétől, csapatban pedig Szatmári András hiányában a négy közé jutás értékes eredmény, még akkor is, ha nyilván szerettünk volna egy érmet nyerni.”
Összességében pozitívan értékelte a kapitány további három fegyvernem, a férfi és női tőr, továbbá a női párbajtőr szereplését. „Annak ellenére, hogy női párbajtőrben nem nyertünk érmet, és erre csapatban reális esélyünk volt, bátran kijelenthető, hogy egy év alatt ez a fegyvernem lépett legnagyobbat előre. A csapat ma már minden válogatott ellen reális győzelmi esélyekkel léphet pástra, és Muhari Eszti személyében világklasszisunk is van. A női tőrözők kihozták csapatban a maximumot, az olaszokat senki nem tudta megszorítani, és csak tőlük kaptak ki a lányok. Három értékes meccsel lettek ötödikek, hasonló teljesítményekkel teljesen reális eséllyel pályázhatnak majd a kvótára. Férfi tőrben Dósa Dani megkoronázta az éremmel eddigi pályafutását, és csapatban a hetedik hely vállalható, azt, persze, mindenki tudja, hogy a Los Angeles-i részvételhez ennél többre lesz szükség.”
Boczkó Gábor a sor végére hagyta a férfi párbajtőr szakágat. „Az egyéni és a csapat szereplés is komoly csalódást hozott a számomra. A válogatott szétesett, Dancsházy-Nagy Tamás hátrébb lépése és a csapategység megbomlása összezavarta fejeket, és a több hónapos mélyrepülés folytatódott. Számomra személy szerint komoly fájdalom, hogy minden energiámmal, sokszor az egyéb feladataimat is felülírva, próbáltam segíteni, de csak így sikerült. Egyértelmű, hogy erős, csak erre a munkára koncentráló szakmai vezetőre van szükség, akit meg is fogunk találni! Ez továbbra is egy klasszisokból álló, olimpiai bajnokcsapat, melynek tagjai nem felejtettek el vívni. Szerencsére, olimpiai szemmel nézve még nem késtünk le semmiről, de teljes megújulásra, ‘visszaújulásra’ van szükség” – fejezte be értékelését a kapitány.
A jövővel kapcsolatosan elmondta, hogy a versenyzők számára az augusztus a pihenésé, de legkésőbb szeptember közepén el kell kezdeni a közös munkát, mert az átalakult versenynaptárban már októberben világkupa egyéni és csapatverseny szerepel – valamennyi fegyvernemben. Az edzők pihenése később kezdődik, a következő két hétben véglegesíteni kell a hazai versenynaptárt – alkalmazkodva valamennyi fegyvernemben a nemzetközihez és az európaihoz -, meghatározni a válogatási és utaztatási elveket. Augusztus utolsó két hetében aztán „kikapcsol” a felnőtt vívóélet, hogy szeptember második felétől a korosztályos versenyekkel ismét beinduljon.
A 2025/26-os szezon ennyi volt, soha rosszabbat! Hajrá, magyar vívás!
