Marót Péter a hetvenes évek kardvívásának korszakos egyéniségének számított. Az effajta mondatok általában a legnagyobb bajnokoknak, egyéni olimpiai, illetve világbajnoki aranyérmeseknek dukálnak. Ám “Macska” mégis rászolgált e minősítésre – kétség sem férhet hozzá. Egyéniben “csak” olimpiai ezüst (1972., München) és világbajnoki bronz (1975., Budapest) jutott neki, ám egyiket sem hétköznapi körülmények között szerezte…
De a kardvilág nem csak, sőt nem elsősorban az eredményeiért szerette és tisztelte a BVSC, majd a Vasas klasszisát. Marót ugyanis a fegyvernem virtuózának számított, asszóiban garantált volt a látványosság. Egy gyönyörű találatért feláldozott 2-3 egyszerűbbet, és mivel így is kimagasló sikereket ért el, elképzelhető, mindezt milyen látványos kardvívással tette. Ahogy ő oly sokszor meséli el: “senkit sem vertem meg 5:0-ra, vagy 10:0-ra, mert számomra egy szép parád-riposzt többet ért három egyszerű találatnál.” Megint csak ő szokta mondogatni, hogy egyetlen ember volt, akit mindig, a lehető legnagyobb különbséggel akart legyőzni, egyik válogatott társát… Neve most nem ide való, a történetet meg a fegyvernem Nagy Öregjei, illetve azok, akik olvasták a kiváló író, Kő András “Kardélen, kardhegyen” című könyvét, úgy is ismerik.
A hetvenes évek magyar kardvívásának két klasszisa, az olimpiai ezüstérmes Marót Péter és a világbajnok Gerevich Pál.
Mindez csak azért fontos ehelyütt, mert Marót Péter különleges mivoltát jól példázza. A virtuóz bajnok sportpályája után sem élt hétköznapi életet, a hullámhegyek és a hullámvölgyek mindig követték egymást. Vívókarrierje után működtette Budapest egyik legnevesebb diszkóját, vezetett jól menő éttermet, és kardmesterként is válogatott tanítványa volt. Néhány évvel ezelőtt sztrókot kapott, ám azt is legyőzte, mi több megtalálta élete párját, aki azóta is nagy szeretettel segíti mindennapjait. A sportágtól sem szakadt el, többen – kiemelnénk Kamuti Jenőt, olimpiai ezüstérmes “kollégáját”, az MVSZ alelnökét, Csongrádi László olimpiai bajnokot és Decsi István mesteredzőt – tartják vele a napi kapcsolatot.
Most, a nehéz időkben is. Nemrégiben ugyanis Marót Péter – utasként és vétlenül – súlyos autóbalesetet szenvedett. Több napon át volt eszméletlen, nem túlzás, hogy élet és halál között lebegett. Most is az intenzív osztályon ápolják, ám Kamuti Jenő tájékoztatása alapján tudatánál van, és egyre javul az állapota, túl van a közvetlen életveszélyen!
A Magyar Vívó Szövetség ez úton is kíván Marót Péternek mihamarabbi gyógyulást és boldog 75. születésnapot! Egyben bizonyosak vagyunk abban, hogy a fegyvernem korábbi klasszisa sokadszor is bebizonyítja, hogy ő kerül a hullámhegy tetejére.
Nem is történhet másként, hiszen a Macska mindig talpra esik!
Sz. A.
