A magyar vívás 2019-ben egészen különleges évet zárt. Rendeztünk először is egy olyan világbajnokságot, melyen minden elképzelhető rekord megdőlt. 118 nemzet sportolója lépett pástra – ennyi még sosem volt. 1071 vívó nevezett a 6 egyéni versenyszámra – ennyi még sosem volt. A kilenc versenynapon számításaink szerint mintegy 20 ezren szurkoltak a BOK-csarnokban, impozáns körülmények között – ilyen még sosem volt. Természetesen mindez akár feledésbe is merülhetett volna, ha versenyzőink nem szerepelnek rendkívül eredményesen a budapesti vb-n. De úgy szerepeltek…!
Ám nemcsak erről szólt 2019! Az év során hat világbajnoki aranyérmet szereztek vívóink. Kettőt kadetban, kettőt juniorban, egyet felnőttben, egyet kerekesszékes vívásban. Ilyen “aranyos” mérleggel még sosem bírtunk, ám természetesen ezt a rekordot nem “puffogtatjuk”, elvégre évtizedekkel korábban jóval kevesebb vb-aranyérmet osztottak ki egy évben, mint most. De azért remek eredmény, különleges csúcs ez is! A karácsony előtt rendezett Magyar Vívás Napján Csampa Zsolt, szövetségünk elnöke 95 olyan vívót (beleértve vívócsaládunk veterán és kerekesszékes tagjait) és vívómestert díjazott, aki 2019-ben, egyéniben vagy csapatban érmet nyert Európa-vagy világbajnokságon!
Ne feledkezzünk meg a legfiatalabbakról sem! A Sulivívó programunknak köszönhetően, a tavaszi diákolimpián 3200-an léptek pástra, ugyancsak a BOK Csarnokban. A létszám évről évre nő, elnökségünknek ezért a versenyrendszert is meg kellett reformálnia, idén már regionális viadalok előzik majd meg az országos döntőt.
A kivételesen sikeres esztendőre a Magyar Olimpiai Bizottság is felfigyelt. Így aztán, mielőtt belevágunk a hasonlóan dolgos, fontos, és remélhetőleg sikeres 2020-ba, még egyszer emlékezzünk 2019-re! A MOB által gondozott, “Sport 2019” című évkönyvben sosem látott terjedelemben (megint egy rekord…) foglalkoznak a szerkesztők a magyar vívással. Idézzük fel e kötet alapján az évet, fenti, kicsit hosszúra sikerült, de okkal büszke bevezetés után jöjjön négy írás a kötetből. Egy áttekintés 2019-ről, egy visszaemlékezés a budapesti vb-re, és egy-egy interjú az óesztendő két főszereplőjével, Siklósi Gergellyel és Szatmári Andrással!
“Kind of Magic
A magyar vívóválogatott egy arany-, és két ezüstéremmel zárta vb-t. Legutóbb ilyen eredményesen 12 éve, 2007-ben szerepelt. Született egy klasszis (Siklósi Gergely), majdnem a csúcsra tért vissza Szatmári Andris, a magyar kard ezüstösen fénylik. A sportágban sosem látott hangulat, esténként 5000 néző a BOK Csarnokban, magas színvonalú szervezés, magas rangú diplomáciai és sportdplomáciai vendégek. Ha akarnánk, sem tudnánk belekötni a július 15. és 23. közötti budapesti világbajnokságba. De miért is tennénk…?!
Áron
Legutóbb 2013-ban rendezett hazánk, illetve Budapest vívó-világbajnokságot. Akkor is a BOK Csarnokban (pardon, akkor még SYMA Csarnoknak hívták), és akkor is sikereset. Az ötlet pedig nem sokkal ezt követően jött: akkor az olimpia utáni vb-t pályáztuk és szereztük meg, most lépjünk egy újabbat. Elvégre a sportágon belül az olimpia utáni legrangosabb eseménynek a játékokat egy évvel megelőző, kvalifikációs világbajnokság számít.
Az elhatározást tett, és cselekvés követte. A szövetség elkészítette pályázatát, és 2017 őszén, a moszkvai kongresszuson, a lengyel és a grúz aspiránsokat simán megelőzve elnyertük a rendezés jogát. Mondjuk, az egyébként is remeknek mondott prezentáció celebrálása sem volt hétköznapi – a kétszeres egyéni olimpiai bajnok Szilágyi Áron tökéletes angolságával előadva… Klasszisunk a felkérésre annak ellenére mondott igent, hogy a voksolás egyidőben zajlott a felnőtt országos bajnoksággal, ám nem is volt kérdéses, hogy ezúttal a magyar vívásnak nem a páston volt szüksége rá. Ki tudja, lesz még ilyen máskor is, reméljük, minél később…
Az illetékesek helyszínként ismét a BOK Csarnok mellett döntöttek, és nem csak azért, mert járt utat a járatlanért nem szokás elhagyni. A helyszín ismerete mellett az anyagiak is számítottak. Bár Csampa Zsolt elnök ezzel kapcsolatosan elegánsan csak annyit mondott: “az almát ne hasonlítsuk össze a körtével”, mi azért jegyezzük meg, hogy egyéb küzdősportág honi világversenyeinek büdzséjét meg sem közelítette ez a vb… Legyen itt elég minden további kommentár nélkül csak annyi: a vívó-világbajnokság nagyjából annyiba került, mint az egy évvel korábbi junior ökölvívó vb…
Ne hallgassuk el, komolyan felvetődött, mi több, nyilvánosságot is látott az, hogy a döntők helyszíne a Hősök tere legyen. Gondoljunk csak bele, az ország egyik leghíresebb, a víváshoz, a “harcokhoz” valamelyest köthető, kultikus helyszínen felhúzott, csurig megtelt ötezres mobillelátó a sportágnak, és Budapestnek is sokat jelenthetett volna! Ám kérdőjelek és nehézségek ezzel kapcsolatosan akadtak bőven, különösen a nemzetközi szövetség akarta kerülni a legkisebb kockázatot egy olimpiai kvalifikációs világbajnokságon.
A teltházas BOK Csarnok, és a "díszlet", aminek csodájára járt a világ.
A terv füstbe ment, ám visszaidézve a történteket, lehet, hogy jobb is ez így… A sportág talán eddigi leglátványosabb és legnézettebb versenyeit hozta a budapesti vívó-világbajnokság! Minden indulórekord megdőlt, 118 ország 1071 vívója nevezett, közel ekkora létszámot sem hozott eddig egyetlen sportági vb sem. A BOK Csarnok “színpadát” 6 napig építették, és 3 napig bontották, felhúztak egy több mint 600 négyzetméteres ledfalat, amely olyan hátteret nyújtott az asszók elé és mellé, melyről sportágunk eddig csak hírből hallott.
Ám hiába minden “látványelem”, ha a show lényege, a sikeres magyar szereplés hiányzik. Ezúttal azonban erről szó sem volt…!
Andris
Természetesen korántsem volt véletlen, hogy a világbajnokság döntős nyitónapjának programjába került a férfi kard egyéni verseny. Nyilvánvaló volt, hogy ebben a fegyvernemben vannak a legnagyobb esélyeink, egyértelműnek tűnt tehát, hogy a megnyitó ünnepséget követően e fegyvernem érmes meccsei következzenek majd. Apropó, megnyitó ünnepség! Azért kevés olyan egyéni sportág akad, amelynek világbajnoki megnyitójára ilyen veretes névsor jön össze. Ott volt például az Arsenal labdarúgócsapatának többségi tulajdonosa, a világ száz leggazdagabb embere közé tartozó Allisher Uszmanov. Ja, hogy ő egyben a Nemzetközi Vívó Szövetség elnöke is? Az már a sportág szerencséje (és ügyessége…), hogy a gázbiszniszből lett dollárdmilliárdos, korábban szovjet színekben egész ügyesen vívogatott, és sikerült őt körbeudvarolni annyira, hogy idestova egy évtizede vezeti törődéssel egykori sportágát.
A világbajnokságot Uszmanov úr a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökével, bizonyos Thomas Bachhal közösen nyitotta meg. Aki történetesen korábbi olimpiai és világbajnok német tőröző volt… Ott ült a lelátón korábbi köztársasági elnökünk, Schmitt Pál is, aki kétszeres olimpiai bajnok párbajtőröző. Később éremátadóként köszönthettük utódját, Áder János köztársasági elnököt. Ugyancsak a vb vendége volt Kövér László házelnök, akinek Csenge lánya korábban nagyon tehetséges kardozó volt. És ott szurkolt Palkovics László innovációs és technológiai miniszter, akinek a felesége, Pézsa Nikolett, az olimpiai és világbajnok kardozó, Pézsa Tibor lánya. Hiába, no, a vívás megkerülhetetlen…!
Ám térjünk vissza a pástra, mert a világbajnokság esetében ez számított az igazi “vörös szőnyegnek”, a neves vendégek miattuk jöttek el, és nem fordítva történt… Természetesen a nyitónapi “nagy durranást” szinte mindenki Szilágyi Árontól várta. Kétszeres olimpiai bajnokunk a páston, és mellette olyan súlyú egyéniség mindössze 29 évesen, hogy saját intelligenciája szükséges ahhoz: ne ő folyjon a csapból is… Ezúttal nem ment neki a vívás. A legjobb 32 között váratlan, 15:14-es vereséget szenvedett a – ne szépítsük… – “no name” japán Josidától. Bizonyítva ezzel, hogy ő is emberből van, a vívás küzdősport, itt nem lehet előre kiosztani az érmeket. Meg egyébként is! Kétszer bizonyította már, hogy ő négyévente verhetetlen. Tartsa meg csak szépen ezt a jó szokását 2020-ra…!
Áron búcsúja után tisztán látszott, hogy a nyitónapi hangulatot magyar részről Szatmári Andris mentheti meg. Mert megnyithatja a világbajnokságot akármilyen tótumfaktum, ha nincs magyar kardozó a négyes döntőben, akkor lőttek a teltháznak! És az MTK 26 éves világbajnoka elvitte a show-t!
Szatmári András nagyszerű ezüstérmével megmentette a nyitónapi show-t.
Pedig messziről indult. Két évvel ezelőtt, Lipcsében, némi meglepetésre lett egyéni világbajnok káprázatos vívással, Szabó Bence után már Gárdos Gábor tanítványaként. Ám eztán sérülésekkel nehezített hullámvölgy következett, melynek eredményeként a budapesti vb-t a világranglista 21. helyéről kezdte. Azaz selejtezőt is kellett vívnia a vb első három napi “felvezető programjában”. A legfontosabb versenyre, a budapesti vb-re viszont ismét összeállt minden. A “szakma” ugyanazt a kirobbanó enegiával, ellenmondást nem tűrően támadó “Szatyit” láthatta, akit két évvel ezelőtt felfedezett a világ!
Nagyon nehéz ágon menetelt előre. A 16 közé jutásért a világranglista 7. helyén álló koreai Kim Junhót győzte le (15:11), majd a nyolcaddöntőben jött az orosz Resetnyikov. Aki történetesen éppen Budapesten, 2013-ban nyert egyéni világbajnokságot. Nem volt esélye a duplázásra: Andris 15:12-re nyert. Jöhetett a tán legfontosabb és legnehezebb lépés, a negyeddöntő az éremért. Ráadásul a világranglistát vezető amerikai Dershwitz ellen. Magyar kardérem és teltház a BOK Csarnokban, vagy keserédes helyezés és félig kongó lelátók a nyitónapon. “Csupán” ennyi volt a tétje a meccsnek, melyet fordulatos és izgalmas asszóban nyert meg ismét csak 15:12-re Andris!
Járt neki az érem és a teltház! Az esti programban a vb alatt először, de korántsem utoljára csodálhattuk meg a sportágban unikumnak számító elegáns, és modern külsőségeket, no meg az elképesztő, mindent felülmúló hazai szurkolótábort! Az elődöntőben kétség sem fért az iráni Abedini elleni 15:8-as győzelemhez, és nem sokkal később jöhetett az aranycsata Oh Szanguk ellen. A koreai terminátor nem csak elképesztő fizikumú, de vívni is nagyon tud. És ezt, sajnos, Andris ellen is igazolta. 5:9-es hátrányból tudott fordítani, végül 15:13-ra.
Ezüstéremmel búcsúzott tehát Szatmári András, aki ezzel végérvényesen bizonyította: a jelenkori magyar kardvívásnak két világklasszisa van: Szilágyi Áron és Szatmári András. Okkal járt bajnokunknak a vastaps, és a fantasztikus közönség akkor még nem is sejhette, hogy másnap aranynak örülhet!
Geri
Ha nem lenne totális képzavar, akkor tündérmesének nevezhetnénk azt, ami a BOK Csarnokban a következő napon történt Siklósi Gergellyel. Ám a tündérmesék főszereplője általában egy bájos ifjú hölgy, akivel valami csoda történik. Siklósi Geri viszont egy közel kétméteres, izmos óriás, tündérnek éppenséggel nehezen nevezhető. És tulajdonképpen csoda sem történt. “Csak” egy szupertehetség végrehajtott egy csodálatos tettet, s ezzel megszűnt “tehetséggé lennie”. Annál 22 esztendősen, egyéni világbajnokként máris sokkal előrébb tart.
Andrishoz hasonlóan Geri sem kikövezett úton jutott el a budapesti világbajnokságig. Mi több, ha létezik kockaköves terep, akkor neki az jutott. Pályája üstökösként indult a tapolcai fiatalembernek. Junior egyéni Európa-bajnoki aranyérem, majd 19 esztendősen bekerült a felnőtt válogatottba. Sikerrel mutatkozott be a lipcsei világbajnokságon a fiatal, negyedik helyezett csapat tagjaként. Aztán Budapestre költözött, edzőt és klubot váltott, a Honvédban Dancsházy-Nagy Tamás lett a mestere. Csakhogy a váltás nem volt zökkenőmentes. Ráadásul az év végén elhunyt korábbi mestere, a hétszeres világbajnok Szalay Gyöngyi, és nyilván ennek feldolgozása sem lehetett egyszerű.
A felnőtt eredmények nehezen indultak be, 2018-ban a válogatottba sem került be. Aztán jött egy elhúzódó csuklósérülés, melyet követően a Geriben továbbra is töretlenül bízó szakmai stábbal közösen a műtét mellett döntöttek. Ezt követte a 2019-es visszatérés. A szezon utolsó válogató versenye volt a 373 indulós, párizsi szuper Világkupa, melyet a fiatal magyar a honi rangsor nyolcadik helyéről kezdett. A nyolcaddöntőben a jelenlegi legjobb olasszal, Santarellivel került össze, és egyetlen tussal, 15:14-re győzött. Végül harmadik lett, és ennek a remek eredménynek köszönhette, hogy egyáltalán indulhatott a budapesti világbajnokságon. Néha ennyin, egyetlen találaton múlik egy majdani világbajnoki aranyérem – különösen férfi párbajtőrben…
Siklósi Geri: amikor óriás írja a tündérmesét!
Persze, emellett a rengeteg munka, a töretlen hit, no meg a tehetsége juttatta el Siklósi Gerit a BOK Csarnok pástjaira, ahol saját, és a magyar vívás sikertörténetét megírta. Szatmári Andrishoz hasonlóan ő sem volt kiemelt, tehát selejtezőt kellett vívnia, majd jöhetett a “főműsor”, a 64-es direkt kieséses tábla. Az első meccs sima volt. A 32 között viszont következett egy régi, kellemetlen ismerős, a koreai Park Szangjung. Ő, ugye, Imre Géza csodás riói menetelését változtatta aranyról “fehérarannyá”, és olimpiai bajnokként azóta is a világ legjobbjai közé tartozik. Ráadásul a fent említett párizsi versenyen éppen ő győzte le Gerit az elődöntőben. Az asszó végig szorosan alakult, a hajrában az ázsiai vezetett, ám a magyar egyenlített, és az akkor még csak néhány száz fős szurkolótábor örömére beszúrta a döntő tust!
Aztán ahogy haladt előrébb és előrébb, úgy gyűlt össze a pástja melletti lalátón egyre több és több ember – már csak azért is, mert a társak szép lassan kiestek mellőle. A nyolcaddöntőben egy újabb “hirtelen halál” következett, a japán Jamadát verte 10:9-re Geri. Öröm volt látni, hogy a környékén mindenki közül ő tűnt a legnyugodtabbnak, két ázsiai “jakuzát” búcsúztatott a hosszabbításban, és ez már előrevetítette, hogy itt valami nagyon nagy dolog van készülőben.
A negyeddöntőben a holland Verwijlennek már esélyt sem hagyott (15:8), és ezzel bejutott a négyes döntőbe, ahol már vagy 3000-en várták a fellépését. Az elődöntőben az a Santarelli következett, akinél Siklósi Gergely sikersztorija Párizsban elkezdődött, és aki ezúttal is tökéletesen “asszisztált” a magyarnak. Az asszisztált szót ugyanakkor tényleg kéretik abszolút idézőjelben érteni. A 26 éves olasz fiatalember ugyanis a cikk írásakor a világranglista második helyét foglalja el… De azon a júliusi estén szemernyi esélye sem volt! A 15:9-es végeredmény rá nézve számított hízelgőnek, Geri 1:4 után 11 (igen, tizenegy!) egylámpás tust szúrt zsinórban! Namármost ilyet párbajtőrben nem hogy vb-elődöntőben, de keretedzésen sem csinálunk, pláne nem akkor, amikor a világ egyik legjobbja az ellenfél…
Az ihletett állapot a fináléra is kitartott, és Geri az aranycsatára egy újabb, másfajta “koreográfiával” rukkolt elő. Az elején ő vezetett, aztán az orosz Szergej Bida. A magyar magyar megint zárkózni tudott, ám az asszó hajrájában a világranglista harmadikja 13:10-re elhúzott. Ilyen szituációban a hozzánk hasonló “normál emberi halandók” agyának 99 százalékában az fut végig, hogy sebaj, így is gyönyörű napot zártam. Nos, belőlünk ezért nem lettek világbajnokok… Geri kizárta a külvilágot, csak a pástra koncentrált, pillanatok alatt szúrt négy remek tust, és ezzel 14:13-ra fordított. Majd jött egy együttes találat, aminek rég örültünk ennyire – ugyanis világbajnoki aranyérmet jelentett, 15:14.
Siklósi Gergely ezzel világbajnok lett, mint később kiderült, a budapesti vb egyetlen magyar aranyérmese. Előtte egyéniben Imre Géza (2015), és Kulcsár Krisztián (2007) léphetett férfi párbajtőrben a dobogó legmagasabb fokára. Mindketten nagyszerű pályájuk vége felé jártak, 40, illetve 36 esztendősek voltak. Gergely a győzelmekor még nem töltötte be a 22-t. Sok karácsonyi sportévkönynek lehet még a főszereplője…
Andris, Áron, Csanád és Tomi
Geri bravúraranya után – de talán előtte is… -, a világbajnokság legnagyobb érdeklődéssel várt versenyszáma a férfi kardcsapat volt. Kijelenthető, hogy Szilágyi Áron olimpiai aranyérmeinek, Szatmári András vb-aranyérmének és remek budapesti szereplésének köszönhetően kardcsapatunk jeletős presztízsre és népszerűségre tett szert. Azt, sajnos, nem tudom tapasztalatból felidézni, hogy annó Gerevich Aladárékat milyen szeretet és törődés vette körül. Ám azt bátran kijelenthetem, hogy tán a szöuli olimpiai bajnok kardcsapat, szovjetek elleni feledhetetlen sikerét követő “körülrajongás” volt fogható ahhoz a hangulathoz, amelyet a világbajnokságon végig tapasztalhattunk kardcsapatunk háza táján.
Ez nemcsak a fentebb közölt fantasztikus eredménysornak köszönhető, hanem az ugyancsak kivételes egyéniségeknek is. Áron és Andris nemcsak a páston, hanem mellette is igazi, “barátságos profi”. És ne feledjük a csapattárakat sem! Decsi Tamás és Gémesi Csanád egyaránt világklasszisok, előbbinek egyéni vb, utóbbinak egyéni Eb-érme van. Négy különböző egyéniség, négy nagyszerű személyiség, aki a páston és a pást mellett igazi egységet alkot.
Tagadhatatlan, a vb előtt az esélyesek közé tartozott a válogatott. A riói, olimpiát pótló világbajnokság óta (a 2016-os játékokon, sajnos, nem szerepelt a férfi kardcsapat a prgoramban) a magyar kvartett valamennyi vb-n és Eb-n dobogóra állhatott. Igaz, a legfelső fokára egyetlen egyszer, a tavalyi újvidéki kontinensviadalon. Mindez a mai, kiegyensúlyozott mezőnyben hatalmas siker, egyetlen nemzet sem mondhatja el ugyanezt önmagáról! Nem mellesleg: éppen az említett riói vb óta ül a válogatott kispadján Decsi András, azóta már vezetőedzőként.
A budapesti csapatversenyt két nap alatt rendezték meg, az elsőn a legjobb nyolcig jutott el a mezőny – nem lehetett kétséges a folytatás. A negyeddöntőben Irán volt az ellenfél. Ne legyintsünk, fentebb már esett szó iráni kardozóról, Abedini egyéniben bronzig jutott, és csapatban is van már vb-bronza az ázsiaiaknak. Ám gyorsan tegyük hozzá, nem is szomorkodtunk azon, hogy őket kaptuk ellenfélül. A vége egy sima 45:29 lett, és a világbajnokság érdemi része tulajdonképpen ekkor kezdődött számunkra.
Az elődöntős ellenfél Olaszország volt. A hovatovább évszázados rivális az utóbbi esztendőkben is állandó partner, és a mérleg a déliekkel szemben nagyjából ötven százalékosnak mondható. A lelátókon ekkor már több ezren szurkoltak, és örültek a voltaképpen simának mondható – pláne a magyar-olaszokhoz képest -, 45:38-as sikernek. A képlet tulajdonképpen roppant egyszerű volt. Áron és Andris kimagaslóan vívott, és azt többször leszögeztük: ha kettejüknek egyszerre jól megy, akkor nagyon nehéz legyőzni a magyarokat. És amikor az utolsó körben a csereként beálló Decsi Tomi is hozott egy értékes 5:5-öt mumusával, Samelével szemben, akkor már borítékolva volt a siker. Hiszen a végén Andris és Áron következett…
Egy mindenkiért, mindenki egyért!
A koraesti döntőben természetesen Korea volt az ellenfél. Igen, természetesen, ugyanis az ázsiaiak az elmúlt esztendőkben a férfi kardvívás főszereplőivé nőtték ki magukat. A 2016-os olimpia óta egyedül Szilágyi Áron és Szatmári András akadályozta meg a teljes ázsiai egyeduralmat. Egyéniben Kim Hjunghvan, illetve most Oh Szanguk lett vb-aranyérmes, csapatban kétszer egymás után nyert Korea. Budapesten nyerték meg zsinórban a harmadikat…
Felejthetetlen, drámai körülmények között. Közel ötezren töltötték meg a BOK Csarnok lelátóit, és a közönség olyan hangulatot teremtett, melyet vívóversenyen tán még sosem tapasztaltunk. Talán éppen ez a hangulat zavarta meg a két versenybírót is. A hihetetlenül felgyorsult kardvívás szakértő szemmel nézve sem könnyen követhető, a nézők érthetően “hazafütyültek” a feszült futballrangadókhoz hasonlítható közegben, és ez “sok volt” a bíróknak. Szögezzük le, nem csaltak, de bizonytalanokká váltak, és mindkét fél terhére tévedtek, amit nehezen viseltek – vívók és szurkolók egyaránt. Kiélezett körülmények között jutottunk el az utolsó asszóig, melyre 37:40-nél állt fel az addig nem remeklő Áron a Budapesten verhetetlen Oh Szanguk ellen. “Kétszeresünk” azonban kis híján csodát tett – 43:42-nél átvette a vezetést, miközben majd felrobbant a csarnok. Két kétes találat következett, egyet ide, egyet oda adott a bíró, 44:43-nál “meccslabdához” jutottunk.
Ám bevágni ezúttal nem sikerült. A végén két egyértelmű tust adott Oh, ám a pillanatnyi ocsúdást követően okkal szólt a közönség vastapsa a fiúknak. Az egész napi nagyszerű telesítmény, és ez a vérfagyasztó 44:45, az ezzel járó ezüstérem legalább ennyit érdemelt. Döntsön majd javunkra Tokióban az a fránya egyetlen tus…!
A döntőnek egyébként jelentős visszhangja és utóélete volt. A két bírót a nemzetközi szövetség vezérkara felmentette a világbajnokságon a további munka alól. Ennél talán fontosabb, hogy a finálét követő sajtótájékoztatón a zsűriskedést firtató kérdésre Szilágyi Áron így válaszolt: “A teljes csapatunk nevében szeretném mondani, hogy nem a bírókra fogjuk a vereséget. Voltak fordított ítéletek, de ha még egy kicsivel jobban teljesítünk, akkor a miénk lett volna az aranyérem. Azért dolgozunk mostantól, hogy Tokióban ez így történjen.” Az ehhez hasonló mondatok azok, melyek miatt fentebb azt írtuk: ez a csapat megérdemli a szeretet…
Lizi, a többiek és az Ezüst Delfin
Legyünk őszinték, a világbajnokság záró szakasza alakulhatott volna jobban is. A férfi párbatőrcsapat és a női tőrcsapat nem jutott a legjobb nyolc közé, így valamivel távolabb került az olimpiai kvalifikációtól. Ám a tokiói részvétel korántsem fikció, a lehetőség továbbra is adva van!
A női kardcsapat (Márton Anna – aki egyéniben hetedik lett, Pusztai Liza, Katona Renáta, László Luca) ötödik helye viszont ugyanezen szemszögből nézve kifejezetten értékes sikernek mondható. Pláne akkor, ha hozzátesszük, hogy a nyolcaddöntőben, a kisteremben – hivatalos nevén a C Csarnokban – az utolsó asszó előtt a lengyelek 40:32-re vezettek…! Ekkor lépett pástra az a Pusztai Liza, aki nemrégiben töltötte be 18. életévét. Tény, az utóbbi évei eredményesség szempontjából igencsak aktívak voltak… Liza ugyanis ifi olimpiai bajnok, felnőtt Eb-bronzérmes, kadet és junior világbajnok – hogy csak a leglényegesebbeket említsük. Ám a csapatverseny vívásban egészen más kávéház! És Liza most a legfontosabb pillanatban, az olimpiai kvóta szempontjából majdhogynem sorsdöntő meccsen fordított nyolc tusos hátrányból, hatalmas bravúrral, juttatva ezzel a legjobb 8 közé a válogatottat.
A budapesti világbajnokság mindent vitt. Cannes-i Ezüst Delfin is járt a "Kind of Magic" kampányfilmért. Valóban csoda volt…!
Ugyancsak emlékezetes marad a világbajnokság utolsó magyar vonatkozású asszója is, melyet Liza az immáron négyszeres egyéni világbajnok Harlannal vívott. Tokiói szemmel nézve a lengyel mellett talán az ukrán válogatott a legnagyobb riválisa a magyarnak, így korántsem volt mindegy, hogy ki lesz az ötödik, és ki a hatodik. Erről döntött ugyanis Pusztai Liza és Olga Harlan csörtéje. A magyar minizseni esélyt sem hagyott egyelőre nevesebb riválisának, 45:40 lett a vége. Tökéletes “desszerttel” zárult tehát a budapesti világbajnokság, miközben a zárónapon a rendezésért járó folyamatos dicséretet könyvelhették el a szervezők.
A slusszpoén az őszre maradt. A cannes-i fesztiválon, hivatalos nevén a Corporate Media & TV Awards-on ugyanis a világbajnokság kampányfilmje, a Szatmári András főszereplésével forgatott “Kind of magic” Ezüst Delfin elismerésben részesült a “Social Media & Short Videos” kategóriában. Sport témájú magyar alkotás még sosem kapott ilyen elismerést! Majd november utolsó napjaiban, a fent már taglalt sportszerű nyilatkozatáért kardcsapatunk Fair Play-díjat kapott a Nemzetközi Vívó Szövetség lausanne-i gálaestjén!
A budapesti vívó-világbajnokság szinte mindent vitt!
