A szövetségi kapitány, Boczkó Gábor használta legutóbbi értékelései során a „pohár vizes” hasonlatot, ám a párbajtőr szakág szezonját látva a mondás részben abszolút ül, úgyhogy a címben plagizáltunk. Lássuk, miért!
FÉRFIAK. Ne essünk túl a nehezén, kezdjük az értékelést az egyéni szerepléssel – bár itt is akadhat hiányérzetünk. Mert egyfelől tökéletesen visszaadja a szakág erejét, hogy a világranglista zárásakor az első 16 helyezettből négy magyar! Ez hatalmas teljesítmény, 10 nemzet párbajtőrözője szerepel a listán, olaszból akad három, japánból kettő. Ugyanakkor sem az Európa-, sem a világbajnokságon nem nyertek érmet párbajtőrözőink, és ez árnyékot vet az egyébként sikeres szezonra. Egyben azt is jelenti, hogy Koch Máté (11.), Andrásfi Tibor (13.), Nagy Dávid (14.) és Siklósi Gergely (16.) még kiemelt lesz az új szezon elején, de alaposan fel kell kötni mindannyiuknak a vívógatyát, ha ebben a pozícióban akarnak maradni.
Olimpiai bajnokainknak lesz dolga a következő szezonban… Fotók: Bizzi Team
Ha már alsónemű. Az a bizonyos felkötés olimpiai bajnok csapatunk esetében abszolút időszerű. Klasszisaink az Európa-bajnokságon a hetedik, a világbajnokságon a tizedik helyen végeztek. A gatyás hasonlat után jöhetne az újabb közhely, a harangos. Mégis kijelenthető: teljesen felesleges kongatni a vészharangot. Mind sztárjaink, mind a szakmai illetékesek pontosan tudják a történtek után, hogy miben és hol kell változtatni. A mikor sem kérdéses: a szusszanásnyi nyári szünet után azonnal. Elvégre a fenti szereplés okán a nyolcadik helyre esett vissza a magyar csapat a rangsorban, ami jelen helyzetben nem jelentene olimpiai kvalifikációt. A sors fintora: az elmúlt két év másik klasszisa, Japán válogatottja a kilencedik (felvetődhet a kérdés: ilyen magas szinten, és ennyire kiegyenlített mezőnyben elkerülhetetlen a hullámvölgy?). Ez pedig azt jelenti, hogy közel ötven százalék az esély arra, hogy a szezon első, októberi világkupa-versenyén a két nagyhatalom a nyolcaddöntőben kerül szembe egymással. Andrásfi Tibor, Koch Máté, Nagy Dávid és Siklósi Gergely – ne feledkezzünk meg a tehetséges utánpótlásról sem – most egy teljesen új szituációban igazolhatja klasszisát. Részünkről nem is kérdéses, hogy megteszi…
NŐK. Muhari Esztert az egész idény során okkal dicsértük, már-már magasztaltuk. Nem is kérdéses, pályafutása legjobb szezonját teljesítette, még akkor is, ha a vb egyéni versenye nem sikerült a számára; és még akkor is, ha ez az „összproduktum” nem hasonlítható össze a párizsi olimpiai bronzzal. A szezonban nyert Grand Prix-versenyt, kétszer volt második, egyszer harmadik, majd az Európa-bajnokságon bronzérmes lett. A világranglistán pedig holtversenyes első! Csakhogy a szabályok alapján ilyenkor a több arany dönt, és mivel az olasz Alberta Santucciónak ebből kettő volt, így Eszter hivatalosan a második helyen végzett. Fontos megemlíteni azt is, hogy ebben a szezonban akadtak eredményes társai is! Büki Lili és Nagy Blanka nyolcas döntőt fogott, Borsody Emma nyolcaddöntőket hozott, Kun Anna visszatért. Ez pedig előrevetíti a következő bekezdést.
Muhari Eszter holtversenyes első let a világranglistán.
Melyben arról számolhatunk be, hogy a női párbajtőr-válogatott világbajnoki negyedik helyét követően (kiemelt képünkön), egy év alatt a tizedik helyről az ötödikre, olimpiai kvalifikációt érő pozícióba került, alig lemaradva az előtte lévőktől. Persze, ezt a helyet két éven át meg is kell őrizni, esetleg javítani is lehet rajta… Nem lesz könnyű, jelen állás szerint, például, európai részről éppen az elképesztően erős franciák nincsenek ötkarikás helyen… Mégis, ez a társaság képes lehet rá. Öt nevet már említettünk, tegyük bátran hozzá a tavaly még válogatott Dékány Kingát és Gnám Tamarát, a kétszeres kadet világbajnok Horváth Lottit – a teljesség igénye nélkül. Egységesek, erősek, fiatalok. Hajrá!
