Mielőtt a tavaly megszokott módon próbálok érdekességeket felidézni klasszisaink pályafutásáról, kivételesen, szubjektív megjegyzéssel indítom a Gedővári Imréről szóló sorokat. Lévén voltam olyan szerencsés, hogy hosszú évekig együtt vívhattam vele, mi több, csapatban – legalábbis számomra… – komoly sikereket értünk el közösen. A borítóképet is én választottam, ez a kedvenc fotóm Imréről. A csak rá jellemző mosoly, és a mozdulat, ahogy bezárja a plasztronját, abszolút őt idézi. Amikor a balkezes kardzseni ilyen kedvében volt, akkor nemhogy legyőzni, de megvágni sem lehetett. Senkinek sem ezen a világon. Az 1951-ben született, és fiatalon, 62 évesen elhunyt klasszisra mindenki a szovjetek elleni, olimpiai aranyérmet érő szöuli tusra emlékszik – írunk erről is, persze. Ám ő ennél az egy, nagyon fontos találatnál sokkal, de sokkal kiemelkedőbb egyénisége volt a vívósportnak…

A világklasszis mosolya.
Tudja-e Gedővári Imréről, hogy:
- Első edzője a tőr klasszis oktatója, Hátszegi-Hatz József volt. Ám már egész fiatalon egy másik edzőlegendához, Zarándi Csabához került, akivel pályafutásának végéig elválaszthatatlan párost alkotott.
- Miként edzőjéhez, így klubjához is hűséges volt. Egy kétéves kitérőt leszámítva az Újpestben versenyezte végig pályafutását, majd sportvezetőként, elnökként is oda tért vissza. A sors fintora, hogy olimpiai aranyérmét éppen abban a két esztendős „kanyarban”, a Vasas színeiben nyerte.

A legendás mestert, Zarándi Csabát köszöntik olimpiai és világbajnok tanítványai: Nagyházi Zoltán, Abay Péter, Szabó Bence, Gedóvári Imre és Csongrádi László.
- Junior világbajnoki ezüstérmesként, 1974-ben került be először a világbajnoki magyar csapatba. Ettől kezdve, egészen 1988-as visszavonulásáig, tizennégy éven keresztül, kirobbanthatatlan alapembernek számított.
- Sokáig, tizennyolc éves koráig kérdéses volt, hogy kardozó vagy kosárlabdázó lesz. Rendkívül „labdaügyes” volt, kiválóan focizott, a Király utcai, újpesti csarnok egyérintő meccseinek, és a tatai futballderbiknek meghatározó alakja volt.
- Pézsa Tibor, az akkori idők kardkapitánya, a legendás mester ritkán dicsér. Gedővári Imréről mégis azt nyilatkozta egyszer: minden idők legcsodálatosabb elővágásait adta. Tökéletesen igaza volt, mint szinte mindig…
- Csapatban háromszoros világbajnok, az 1978-as, 1981-es és 1982-es aranyérmes válogatott alapembere volt, a páston, és a pást mellett is igazi vezéregyéniségnek számított.
- Minden szinten méltó utódja Imrének Szabó Bence. Ugyancsak Zarándi-tanítvány, ugyancsak újpesti, ugyancsak későbbi klubelnök… Érdekesség, hogy Bence első egyéni világkupa-győzelmét, 1987-ben, Varsóban, éppen Gedővári legyőzésével aratta. Az egyéni olimpiai bajnok így búcsúzott Imrétől halálát követően: „Úgy csodáltam, mint soha egyetlen vívót. Egyszerűen nem volt olyan, aki ne szerette Imrét. Nem csak Magyarországon, az egész vívóvilágban hatalmas tisztelet övezte. A magyar sport egyik legnagyobb alakja volt.”
- Gedővári Imre egyéni világbajnoki ezüstérmesként és olimpiai bronzérmesként vágott neki az 1983/84-es szezonnak. Élete formájában volt, ötből négy világkupaversenyt nyert, fölényesen vezette a világranglistát, megvágni alig lehetett. Ekkor jött az olimpiai bojkott. Imre a maga módján kommentálta, hogy Los Angeles helyett a Nemzeti Sportcsarnokba utazik, ahol a „szocialista pótolimpia” vívóversenyét rendezték: „Az olimpia helyett mehetek a sárga Ladámmal oda, ahol a keretedzéseket tartjuk. Túlzott lelkesedést ne várjatok tőlem.”
- A másik világklasszis csapattárs, akivel tíz éven át vívott együtt a válogatottban, Nébald György így búcsúzott Imrétől: „A virtuozitása mellett az odaadása, a hozzáállása is példaértékű volt, rengeteg munkát beletett abba, hogy ilyen sikereket érjen el. Ő volt mindig az, aki húzta a csapatot, aki vitte a puttonyt, az edzések után is ő noszogatott minket, hogy menjünk még egyet focizni. Igazi csapatember volt, aki élt-halt a sportért.”
- A New York-i, akkoriban legendás vívóversenyen, a Central Park déli oldalán, az elegáns NY Athletic Clubban Imrének volt egy olyan amerikai rajongója, aki minden évben dollárezreket adott a klasszis bármelyik vívófelszereléséért. Vásárolt kardot, kesztyűt, de még levetett lila köntöst is. Mindegy volt neki, a lényeg, hogy előtte Gedővári használja azt.

- És akkor az a bizonyos utolsó, szöuli, olimpiai aranyérmet érő találat. Említettük, hogy a 84-es bojkott megtörte Imre pályáját, az addigi, kimagasló egyéni sikerek elmaradtak. A szovjetek elleni finálé mindent eldöntő asszójára nyeretlenül állt fel Gedővári Andrej Alsan ellen. A végén egyetlen tus döntött, a bíró Imre közbevágását ítélte meg, aztán kezdődhetett az a bizonyos, emlékezetes, utolsó tánc… A sors igazságtalansága lett volna, ha nem így zárul klasszisunk pályafutása.
- Gedővári Imre emlékét aktívan és nagy szeretettel őrzi, ápolja vívósportunk mellett lánya, Gedővári Dóra. A zseniális kardozó július elsején lett volna 75 esztendős. Dóri a Fecebook-oldalán köszöntötte őt aznap ebből az alkalomból. Aki teheti, feltétlenül olvassa el…
- Gedővári Imre a vívósport professzora volt, de emellett üzemmérnöki és jogi diplomát szerzett. Sportpályafutását követően a Magyar Vívó Szövetség főtitkáraként dolgozott, majd 1991 és 1996 között az Újpest elnöke volt.

- Tudomásunk szerint ez az utolsó közös felvétel a szöuli olimpiai bajnok kardcsapatról. 2013 decemberében készült, a Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnokban. Szabó Bence, Gedővári Imre, Csongrádi László, Nébald György, Bujdosó Imre. Gedővári Imre súlyos betegség után 62 évesen, 2014. május 22-én hunyt el. Emlékét örökre őrizni fogjuk.

