Kausz István 1932. augusztus 18-án született Budapesten. A Vasas, a Haladás, majd az OSC sportolója volt, később, a hetvenes-nyolcvanas években utóbbi klubot irányította is. Kezdetben párhuzamosan párbajtőrözött és öttusázott – utóbbiban 1951-ből magyar bajnoki csapatbronzot nyert, de csúcsra a vívásban ért!
Kausz István (jobbra) a tokiói olimpiai dobogó tetején Kulcsár Győző, Gábor Tamás, Bárány Árpád és Nemere Zoltán (balról jobbra) társaságában.
Kétszeres olimpikon, pástra lépett Rómában is – ekkor a csapattal negyedik helyen végeztek, de az igazán nagy sikert 1964-ben Tokió hozta, ahol Bárány Árpád, Gábor Tamás, Kulcsár Győző és Nemere Zoltán társaságában aranyérmet nyert. Egyéniben 1962-ben, Buenos Aires-ben világbajnok lett, míg csapatban a budapesti, 1959-es vb-n akasztottak aranyérmet a nyakába. Emellett kétszeres vb-ezüst- és egyszeres bronzérmes, Universiade-győztes volt.
Már vívópályafutása idején megszerezte az orvosi diplomát. Később a Központi Sportiskola, majd a magyar úszóválogatott orvosaként dolgozott, Szöul és Peking között hat nyári olimpián volt az egészségügyi csapat tagja. Elismerései közt megkapta a MOB Érdemérmet (2002) és a MOB Fair Play Életműdíjat (2015) is.
Kausz Istvánt szűk családi körben temetik egy zugligeti kápolnában, augusztusban lesz nyilvános búcsúztatója a barátoknak, sporttársaknak.
Nyugodjék békében, emlékét a Magyar Vívó Szövetség őrizni fogja!
